Dr. Hack Péter 2020.04.19-i rendhagyó, otthoni prédikációjának összefoglalója

Krisztus testét is érik próbák, ami logikus is, hiszen próbák során dől el, hogy ki a kitartó a hitben. A győztesek jutalmat fognak kapni: hozzá fognak férni az élet fájához. Kitartóaknak kell lennünk. Nem szabad feladni a küzdelmet! Az öngyilkosság semmi módon sem elfogadható. A Példabeszédek könyve szerint aki szereti a halált, az Istennek ellensége (8:36).

A JUTALOM A GYŐZTESEK SZÁMÁRA LESZ MAJD HOZZÁFÉRHETŐ, DE GYŐZNI KÜZDELEM NÉLKÜL NEM LEHET.

Jézus Krisztus az Efézusi gyülekezet számára azt az intést adta, hogy térjenek vissza az első szeretethez, vagy más fordítás szerint a korábbi szeretethez. Lehetséges, hogy a testvéri szeretetben is meg kell újulnunk.

Előfordulhatott, hogy voltak testvérek, akiket talán bosszantott valakinek a viselkedése, de több visszajelzés alapján mondható, hogy ma már szívesebben vennék a bosszantást is, csak találkozhassunk már végre ismét. Isten akarata az, hogy megújulás jöjjön létre a gyülekezetekben. A közösségi összejövetelek a Biblia alapján nagyon is pozitív események. A Szent Szellem akkor érkezett el a tanítványokhoz, amikor együtt voltak egy akarattal. Olyan értékes volt a közösségük, hogy nekik ártani akaró személyek nem is mertek közéjük menni.

A jelenlegi járvány ellen igyekeznünk kell természetes szinten is védekezni, aminek egyik legfontosabb módja a távolságtartás. Még fontosabb viszont, hogy a természetfölötti védelemben bízzunk. Arra a kérdésre, hogy meddig fog tartani a járvány, nehéz válaszolni.

FOGADJUK EL JÉZUS KRISZTUS INTÉSÉT, AMIT AZ EFÉZUSIAKNAK ADOTT: TÉRJÜNK VISSZA AZ ELSŐ, VAGY KORÁBBI SZERETETHEZ, AZAZ ISTENT HELYEZZÜK ISMÉT AZ ŐT MEGILLETŐ HELYRE AZ ÉLETÜNKBEN.

Gondolkodjunk el azon, hogy értékeltük-e kellően azt, hogy közösségben lehettünk az Úrral és egymással! Azért jobb kifejezés a „korábbi” szeretet, mert – noha sokan közvetlenül a megtérésük után szerették legjobban az Urat –, mégis voltak többen is olyanok, akik keresztény életük kezdetén még kétfelé sántikáltak, és csak lassan alakult ki bennük az Úr iránti elkötelezettség. A korábbi szeretethez visszatértek számára az apró-cseprő dolgok már nem lehetnek fontosabbak, mint az Úrral és népével való közösség gyakorlása.

Mondhatjuk, hogy a mai időszak a korábbi szeretethez való visszaterelés ideje; esetleg egyeseknél  inkább a visszapofozás a pontosabb kifejezés. A nagy parancsolatot tudakozó kérdésre Jézus a következőt mondta:

   „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”  (Máté 22:37)

Jakab apostol arra int minket, hogy a próbákat ne zúgolódással fogadjuk, hiszen azok a javunkat szolgálják. Ez egyfajta hitbeli edzés. Isten megígérte, hogy meg fogja rázni a világot. Akik hisznek, azoknak a következő évek a reménység évei lesznek, akik pedig nem hisznek, azok számára a félelemnek és a szorongásnak az évei jöhetnek el a közeljövőben. Alig-alig akadhat olyan ember, aki elmondhatja magáról, hogy olyan jó állapotban van, hogy annál jobban már nem is lehetne. Van tehát okunk a javításra, és örülnünk kell annak, hogy erre most bőven van lehetőségünk. Sokan a bezártságot arra használták, hogy a régóta elmaradt munkáikat elvégezzék –  lomok kitakarítását, javítást, szerelést. A szellemi-lelki állapotunkkal is el kell ezeket a helyreállításokat végezni.

NAGYON VALÓSZÍNŰ, HOGY ARRA A KÉRDÉSRE, HOGY MEDDIG FOG TARTANI A JELENLEGI ÁLLAPOT, AZ LEHET A VÁLASZ, HOGY ATTÓL FÜGG, MILYEN GYORSAN JUTUNK ELŐRE A VÁLTOZÁSBAN,  A TÖKÉLETESEDÉSBEN.

Óvakodjunk az elbizakodottságtól, ami abban is megjelenhet, hogy úgy gondoljuk, elég elterveznünk valamit, és azt majd végre is fogjuk tudni hajtani. Ehelyett az a helyes hozzáállás, hogy „ha az Úr akarja és élünk,…”, akkor vihetjük végbe, amit elhatároztunk.

A megpróbáltatások a tökéletesedés felé visznek bennünket, ezért kell azokat örömmel fogadnunk. Tudnia kell annak is, aki áll, hogy eleshet. „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor10:12) Isten beleenged ugyan minket a próbákba, de Ő akkor sem hagyott el bennünket és nem enged feljebb kísérteni, mint amit elszenvedhetnénk, és a kimenekedés útját is megmutatja.

A változás kezdetben belül zajlik, és onnan indul kifelé, így válik egyre nyilvánvalóbbá a hívő életvitelében. Fontos a személyes közösség Istennel, ezért beszél úgy az Ige az Úrról, hogy a „te Istened”. Ő a reménység Istene, aki által győzni fogunk. Ő legyen a legfontosabb számunkra, és akkor Vele minden nehézségen át fogunk jutni.

„Emberi mértéket meghaladó kísértés még nem ért benneteket: hűséges ugyanis az Isten, aki nem hagy benneteket erőtökön fölül kísértést szenvedni, hanem a kísértéssel együtt előkészíti majd a kivezető utat is, hogy képesek legyetek azt elviselni.”   (1Kor 10:13)

Lehetnek a jövőben nehezebb időszakaink, de akkor is maradjunk a győztes oldalon! A mi Istenünk a reménység Istene, és Ő megrontja a sátánt a mi lábaink alatt hamar!

ELHANGZOTT IGÉK:

• Jelenések könyve 2:1-7
• Jakab apostol levele 1:2-5, 4:13-17
• Korinthusi I. levél 10:12-13 (V13: SZPA-fordítás)