Dr. Hack Péter 2021.04.04-i prédikációjának összefoglalója

A bibliai húsvét ünnepére rátelepedett egy pogány hagyomány. A Biblia szerint az ünnep nem a húsevés tilalmáról és annak feloldásáról szól.

Amikor Jézus leült a tanítványaival, hogy elfogyassza a húsvéti bárányt, egyikük volt Júdás. Júdás árulásának ma is van üzenete. Akik megismerték az igazságot, utána mégis megtagadták Jézust, azok lényegében Júdás szerepébe állnak bele. Ezt soha ne tegyük! Az úrvacsorai közösség által olyan módon kerülünk az Úrral közösségbe, amit nem szabad elárulnunk.

A zsidók akkor már ezerötszáz éve minden évben megünnepelték a páskát és a kovásztalan kenyerek ünnepét. Jézus vette a poharat és azt mondta, hogy ez az új szövetség vére, amit kiontanak a bűnök bocsánatéért. Vette a kenyeret és azt mondta, ez az ő teste, amit értünk ad. Jézus Krisztus volt az, Aki Isten Bárányaként kiontotta a vérét.

A PÁSKABÁRÁNY VÉRE MENTETTE MEG AZOKAT, AKIK AZT FELKENTÉK A SZEMÖLDÖKFÁJUKRA. EZ AZ ELKERÜLÉS AZ ÜNNEP LÉNYEGE. A PÁSKABÁRÁNY ARRA IS EMLÉKEZTETI AZ EMBEREKET, HOGY ISTEN HOZTA KI ŐKET AZ EGYIPTOMI FOGSÁGBÓL.

A bibliai ünnepek nem a múltról szólnak – noha kötődnek a múlthoz –, hanem összekötik a múltat, a jelent és a jövőt. Jézus a feltámadás első zsengéje volt. Ő arra intette a tanítványokat, hogy az ünnepet az Ő mennybemenetele után is tartsák meg és emlékezzenek meg az Ő haláláról. Megígérte, hogy nem iszik a szőlőnek a terméséből, hanem csak majd akkor, amikor eljön Isten országa. Ez a várakozás a mi hitünk alapja.

Jézus a Jeruzsálemből Emmausba vezető úton elmagyarázta a búsuló tanítványoknak, hogy a próféták előre megmondták, mi fog történni. Kétezer évvel későbbről visszanézve, a próféciák alapján mi már ezt könnyebben láthatjuk.

JÉZUS ARRA EMLÉKEZTETTE A TANÍTVÁNYOKAT, HOGY A ZSOLTÁROK ÉS A PRÓFÉCIÁK ELŐRE JELEZTEK MINDENT, AMI BEKÖVETKEZETT. NEKÜNK SEM SZABAD MEGLEPŐDNÜNK AZON, HOGY BEKÖVETKEZNEK AZOK, AMIK RÉGEN MEG VANNAK ÍRVA.

Rendelkezésünkre áll Isten beszéde, és ezt nagy kiváltságnak kell tekintenünk. Igen biztos nálunk a prófétai beszéd, ezért az előre megírt jelzésekre érdemes támaszkodnunk. A próféciák által Isten előre jelezte, hogy véget fog vetni a véresáldozatoknak, és helyette egyetlen tökéletes áldozatot fog elfogadni, ezért csak ez lehet az istenkeresésünk alapja.

Jézus Krisztus Isten Fiaként képviselte Istent az emberek előtt, és ember Fiaként képviselte az embereket Isten előtt. Soha nem volt más személy, aki mind isteni, mind emberi természettel rendelkezett volna. Azért alkotott testet neki az Atya, hogy cselekedje az Ő akaratát.

Jézus tudta, hogy barátja, akivel együtt a kenyeret ette, az lesz árulója, és ez is szerepel az Igében. A vezetők elutasították, megvetették, mégis Ő lett a Szegletkő, Akire Isten építette az Egyházat. A Szent Szellem Dávidon keresztül kijelentette ezt, aki Krisztus előtt ezer évvel élt. Pontosan látta a Messiás halálának módját is, hogy átszegzik a kezeit és a lábait, noha akkor még nem volt az emberek előtt ismert a keresztre feszítés, mint kivégzési mód, de a Szent Szellem ezt előre látta. Ami történt, az tehát nekünk nem a szomorkodásra, a kétségbeesésre ad okot, hanem annak felismerésére, hogy a próféciák a maguk idejében pontosan bekövetkeztek, és ez a továbbiakban is így lesz.

AJÁNDÉKNAK KELL AZT TEKINTENÜNK, HOGY A SZENT SZELLEM ELŐRE MEGJELENTI NEKÜNK A BEKÖVETKEZENDŐKET.

Megtalálható a zsoltárokban az is, hogy a Messiás imádkozni fog azokért, akik Őt kivégzik, és az is, hogy a csontjait nem fogják megtörni. Minden úgy teljesedett be, ahogyan az előre megmondatott. Ezt magyarázta el Jézus a tanítványoknak, ami által pikkelyek estek le a szemeikről, és vége lett az értetlenségnek. A Messiásról alkotott  hamis vallásos kép akadályozta őket abban, hogy megértsék a történteket.

A LÉNYEG, HOGY A MESSIÁS KÉT MEGJELENÉSÉRŐL BESZÉL AZ IGE. NEMCSAK A GYŐZTES KIRÁLYT KELL ŐBENNE LÁTNI, HANEM A SZENVEDŐ SZOLGÁT IS, AKINEK ELJÖVETELE MEGELŐZI A DICSŐSÉGBEN TÖRTÉNŐ MEGJELENÉSÉT, AMIKOR ÍTÉLŐ BÍRÓKÉNT FOG ELJÖNNI.

Az is meg van írva, hogy az Atya megeleveníti Őt, és feltámasztja harmadnapon; kihozza a mélységből. Az alvilágba azért kellett lemennie, mert halálakor minden bűnös ember sorsával azonosult, ami a pokolba való lemenetel. De ott ismét megelevenítette az Atya. Erről Ő maga is többször beszélt a tanítványoknak, hogy megölik, de feltámad. Nagyon nagy különbséget látunk a korábbi feltámadások, és Jézus Krisztus feltámadása között. Akiket Jézus feltámasztott, például Jairus lánya, vagy Lázár, azok ismét meghaltak. De Jézus többé nem halt meg, hanem bement a Mennybe feltámadása után.

A PRÓFÉCIÁK ELŐRE JELEZTÉK, HOGY MI FOG TÖRTÉNNI JÉZUSSAL, ÉS PONTOSAN  ÚGY IS TÖRTÉNT MINDEN.

Miről is szóltak hát előre a próféciák? A Krisztus megtestesült, ok nélkül gyűlölték, elárulták, átszegezték kezeit és lábait, megosztoznak ruháin, köntösére sorsot vetettek, ecettel és méreggel kínálták, nem törték meg a csontját, közbenjárt ellenségeiért, valóságosan meghalt, a pokolba vitte a bűneinket, megtapasztalta az Istentől való elszakadtság gyötrelmét, de nem maradt a Seolban, hanem feltámadt. Ezután megjelent a tanítványoknak, Mennybe ment, és másodszor már nem szolgai formában fog visszajönni, hanem harci riadót fújva, győztes Királyként, elragadva az Egyházat.

NEM A LÁTHATÓKRA KELL NÉZNÜNK, HANEM ISTEN ÍGÉRETEIRE. AHOGYAN A MESSIÁS ÉLETÉBEN BETELJESEDTEK A PRÓFÉCIÁK, UGYANÍGY LESZ A MI ÉLETÜNKBEN IS. EZ A MI REMÉNYSÉGÜNK ALAPJA.

Ne adjuk át magunkat a szomorúságnak, és soha ne áruljuk el azt a Személyt, Aki helyettünk szenvedett sebeket, hogy mi az Ő sebeivel meggyógyuljunk. Ő lett a feltámadottak első zsengéje, Akit mi is követni akarunk. Van okunk sok mindenért hálát adni Istennek, leginkább azért a reménységért, hogy mi is színről-színre meg fogjuk látni az Urat.

AZ ELHANGZOTT IGÉK:

• Máté evangéliuma 26:17-30, 27:34, 28:7
• Mózes III. könyve 23:2-14
• Lukács evangéliuma 24:13-49, 22:47-49
• Zsoltárok könyve 40:7-9, 41:10, 69:5, 22, 118:22-24, 22:8-10, 17-20, 109:4, 34:21, 88:4-8, 71:20-21, 16:8-11, 24:7-10
• Zsidókhoz írt levél 10:1-10
• János evangéliuma 19:32-36
• Mózes II. könyve 12:46
• Thesszalonikai I. levél 4:16-17
• Filippi levél 3:20-21