Mivel mond ellent a tudomány az evolúció elméletének?

A felvilágosodás óta az az elképzelés él a köztudatban, hogy a tudomány ellentmond a hitnek. Ha megkérdeznénk egy járókelőt az utcán, hogy szerinte a tudósok hány százaléka hívő, valószínűleg azt mondaná, nagyon kevés, vagy egyáltalán semennyi. Pedig Newtontól kezdve Kopernikuszon át Keplerig rengeteg tudós hívő volt.

Egy néhány éve készült kutatásból (A kutatás eredményeit Elaine Howard Ecklund összegzi „Science vs. Religion: What Scientists Really Think” c. könyvében) kiderül, hogy a legnagyobb hírű amerikai egyetemek professzorainak közel fele vallásos, sokan mások közülük – bár nem vallásosak -, mégis hisznek a természetfelettiben. A tudósoknak csupán elenyésző százaléka aktív ellensége a hitnek. Hogyan lehetséges az, hogy – míg az átlagemberek többsége a tudományt a hit legnagyobb ellenségének tartja -, addig a tudósok nagy része ezt egyáltalán nem így gondolja? Erre a kérdésre fogjuk most megkeresni a választ.

A biogenezis cáfolása

Először is az élet keletkezésének kérdéséről beszélnék. Biológiaórákon az abiogén életkeletkezés elméletét tanítják, mely szerint véletlenszerű kémiai folyamatok során keletkezett szervetlen anyagból szerves, vagyis alakult ki az élet. Ez az elmélet azonban rengeteg tudományos falba ütközik. Először is ellentmond a mikrobiológia alaptörvényének, vagyis annak, hogy élő anyag csak élő anyagból jöhet létre. Ezt Louis Pasteur bizonyította be kísérleteivel az 1860-as években. Pasteur emellett azt is bebizonyította, hogy a szerves anyagok a levegő hatására csak bomlanak, nem pedig bonyolultabb rendszerekbe szerveződnek, ahogy azt a kémiai evolúció elmélete állítja. Felfedezéseinek eredményeit a mai napig használják az alkalmazott tudomány számos területén az orvoslástól kezdve az élelmiszeriparon át a mikrobiológiáig.

Egy másik cáfolata az abiogén életkeletkezésnek az, hogy az élőlényekben kell, hogy legyen DNS és fehérje, viszont a DNS csak fehérje segítségével jöhet létre, tehát a fehérjének előbb kell lennie, mint a DNS-nek, viszont a fehérje nem jöhet létre, csak DNS segítségével, tehát a DNS-nek előbb kell létrejönnie, mint a fehérjének… ez nyilván egy paradoxon, egyik anyag létrejötte sem lehetséges spontán módon.

Továbbá a biogenezis elmélete ellentmond a fizika legfontosabb törvényszerűségeinek is. Például a termodinamika második főtételének, amit Einstein „minden tudományok első számú törvényének” tartott, Eddington pedig ezt mondta róla: „Ha az elméletedről kiderül, hogy az ellentmond a termodinamika második főtételének, akkor nincs semmi reményed. Nem számíthatsz semmi másra, minthogy a legnagyobb megszégyenülés mellett összeomlik az elméleted… A termodinamika második főtétele a Világegyetem legfelsőbb metafizikai törvénye.”

A főtétel egyik megfogalmazása így szól: Zárt rendszernek a rendezetlensége a maximális érték felé tart. Jelen esetben tekintsük a Mindenséget ennek a zárt rendszernek! Ezt azért tehetjük meg, mivel a mindenen kívül nincs semmi, tehát a Mindenséget nem éri külső hatás, márpedig a fizika azt a rendszert tekinti zártnak, amit nem ér külső hatás. Ezen a zárt rendszeren, a Mindenségen belül található a Föld, ezért a Földön ugyanúgy érvényesek a Mindenségben tapasztalható törvényszerűségek, mint a Mindenségen belül bárhol máshol. Amikor a második főtételt érvényesítjük a Földre vonatkozóan, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a Föld egyre rendezetlenebb és rendezetlenebb lesz, mígnem eléri a maximális rendezetlenség állapotát. Ez tökéletes ellentmondásban áll mind a biogenezis, mind az evolúció elméletével, hiszen azok azt állítják, hogy a Földön minden egyre rendezettebb és rendezettebb lett teljesen spontán módon.

Mielőtt a termodinamika második főtételét, a Mindenség legfontosabb törvényszerűségét megfogalmazták volna a tudósok, addig a Biblia több száz évvel azelőtt megtette ezt, amikor kimondta, hogy minden jó Istentől származik. Az, hogy az Univerzumban bármiféle rendszert látunk, az nem a véletlen műve, hanem Isten kegyelme és ezt a tudomány sem vitatja. Sőt, nem hogy nem vitatja, de még bizonyítja is Isten létezését, Mindenhatóságát és azt, hogy Ő teremtette a Világegyetemet. Elmondom, hogyan. A termodinamika első főtétele kimondja, hogy zárt rendszerben az energia mennyisége állandó. Jelen esetben is abból a tényből induljunk ki, hogy a Mindenség zárt rendszer!

Mivel a Mindenségben az energia mennyisége állandó, ezért az energia nem keletkezhet, hiszen ez az energia mennyiségének változásával járna. Mivel az energia nem keletkezhet, mégis létezik, ebből az következik, hogy az energia öröktől fogva létezik.

Erre a tényre már a modern tudomány is rájött, illetve arra is, hogy az információ is öröktől fogva létezik. Az információ öröktől fogva való létezése többek között a termodinamika második főtétele miatt szükségszerű. A Mindenség rendezetlensége a maximális érték felé tart, mégis láthatunk benne rendezettséget. Ha megvizsgáljuk a rendezettséget, azt tapasztaljuk, hogy a forrása mindig az információ. Gondolhatunk itt bármilyen ember vagy állat által készített dologra. A forrásuk ezeknek mindig az élőlényeknek az intelligenciájából származó információ. Ez azért van így, mert az információ nem fizikai valóság, ezért nem is érvényesek rá a fizika törvényszerűségei, így a termodinamika második főtétele sem. Továbbá az információról elmondható az is, hogy minden esetben áll mögötte egy intelligenciával rendelkező személy. Ezt tapasztalhatjuk a világon bárhol, illetve ellenpéldával nem találkozunk, tehát ezt az állítást nyugodt lelkiismerettel tekinthetjük egy axiómának (Az axióma olyan törvényszerűség, amit megfigyelések alapján állapítottak meg és nem találnak rá ellenpéldát).

Ebből az következik, hogy az energiát szabályozó információ mögött is szükségszerűen áll egy élőlény, akinek van akkora hatalma és intelligenciája, hogy a Mindenség összes energiáját kormányozni tudja. Márpedig mivel az Ő hatalmában van az összes energia, ezért az Univerzum létrejöttéhez szükséges energiaáramlás irányítása mögött álló információ is tőle van, tehát ő a Teremtő. Ennek egy másik bizonyítási módja az, hogy a mikrobiológia alaptörvényéből (=Élő csak élőből jöhet létre.) az következik, hogy az életnek szintén öröktől fogva kell léteznie, illetve hogy minden élet visszavezethető az első élőlényhez.

A következő, amiről beszélni fogok, az a matematikai valószínűségszámítás, ami szintén ellentmond mind a kémiai-, mind a biológiai evolúciónak. Ezt egy hosszabb idézettel szemléltetném, ami alapján megérthetjük, hogy az élet spontán kialakulása lehetetlen: „…tegyük fel, hogy telerakjuk az egész világegyetemet az élet „egyszerű” formáival, például baktériumokkal. Majd felbontjuk összes kémiai kötéseiket, összekeverjük az összes atomot, majd hagyjuk, hogy új összeköttetéseket alakítsanak ki. Ha ez egymilliárdszor megismétlődne egy másodperc alatt, 20 milliárd éven át a legkedvezőbb hőmérséklet és nyomás feltételei között, a látható világegyetemben mindenütt, ismét kikerülne ebből egyetlen, bármilyen típusú baktérium? Ennek esélye sokkal kisebb, mint egy a 10^999999873-hoz.” (Részlet Walt Brown „Kezdetben” c. könyvéből)

És ez csak a matematikai valószínűségszámítás… a valóságban még ennél is sokkal kisebb az esélye az élet spontán kialakulásának a természeti körülmények miatt. Gondoljunk csak a viharokra, a nem alkalmas hőmérsékleti körülményekre, arra, hogy a molekulák valójában nem egy helyen vannak, hanem elválasztják őket a hegyek, szárazföldek, stb.

Evolucionista érvek és azok cáfolása

Az evolucionisták egyik érve az, hogy a földkéregben található szerves maradványok azt mutatják, hogy különböző időszakokban különböző fajok éltek a Földön. Szerintük ez bizonyítja, hogy ezek a fajok egymásból alakultak ki. Való igaz, hogy különböző időszakokban különböző fajok éltek a Földön. Azonban az igazán furcsa, hogy nem láthatjuk a fajok közti átmeneteket a földkéregben. Erre egy evolucionista magyarázata az, hogy azért nem, mert a természeti körülmények hatására ezek a leletek megsemmisültek. Rendben van, viszont akkor miért van az, hogy mindenhol pont ugyanazok a fajok hiányoznak a kőzetekből? Amennyiben ezek a fajok valóban léteztek volna, akkor valahol, legalább egy példányt kellene találni belőlük, hiszen a matematikai valószínűségszámítás a lehetetlen kategóriájába sorolja azt az állapotot, hogy -míg egy faj létezett-, mégsem található belőle egy maradvány sem.

Az az igazság, hogy a földkéregben található szerves maradványok az evolúció helyett azt bizonyítják, hogy a különböző életközösségek hirtelen tűntek el, majd lettek helyettük újak. Ez megegyezik a bibliai világnézettel, mely azt mondja, hogy a ma élő fajok teremtése előtt egy pusztulás utáni állapot volt a Földön és azt is elmondja, hogy a mostani civilizációnak is egy egész Földre kiterjedő ítélet fog véget vetni.

Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, még más érdekességet is találunk a kőzetek között. Nevezetesen azt, hogy az évmilliókkal ezelőtt élő fajok ugyanolyan fejlettek voltak, mint a ma élő fajok, ez pedig egyértelműen ellentmond az evolúciónak, mely szerint egyre fejlettebb fajok alakultak ki az évmilliók alatt, továbbá rengeteg olyan fajt találunk a leletek között, amik az évmilliók alatt semmit sem változtak. Talán ezek a fajok már elérték volna az evolúciós fejlődés csúcsát? Nem éppen.

Egy másik érve az evolucionistáknak az, hogy szerintük a különböző élőlények közti hasonlóság azt bizonyítja, hogy ezek az élőlények közös őstől származnak. Azonban a hasonlóság önmagában nem tekinthető releváns érvnek. Egy festő művei vajon nem hasonlítanak-e egymásra? Ez azt jelzi, hogy a festmények alkotója közös, illetve, hogy hasonló gondolatok jártak az alkotó fejében, amikor egymásra jobban hasonlító festményeket hozott létre. Ez ugyanígy van a Teremtő alkotásaival is.

Az evolucionisták következő érve, hogy szerintük az alkalmazkodás miatt alakult ki, hogy minden égtájon olyan fajok élnek, melyeknek ott a lehető legjobb.

Azonban az a tény, hogy az élőlények ott élnek, ahol számukra a legmegfelelőbb, ugyanúgy alátámaszthatja egy Szuperintelligens Teremtő létét, mint ahogyan a fajok nagyfokú alkalmazkodását is, azonban ez az érv önmagában szintén nem tekinthető relevánsnak.

A következő evolucionista érv a módosított Haeckel-törvény, mely szerint az élőlények egyedfejlődésük során megismétlik őseik főbb embrionális állapotait. Például az emberi embriónak a fejlődés kezdeti szakaszában kopoltyúkezdeménye van, ami később visszafejlődik, a hatodik héten pedig farka van, ami szintén visszafejlődik. Ez nagyon meggyőzően hangzik, azonban az igazság az, hogy az a „kopoltyúkezdemény” a valóságban az ember középfülcsatorna-, pajzsmirigy-, illetve csecsemőmirigy kezdeménye. Az emberi embriónak pedig nem nő farka, hanem ez a csigolyája, „csak mivel előbb nő ki, mint a lábak, úgy néz ki, mintha egy farok lenne.” (Prof. Dr. Tóth Tibor)

Egy másik sokat emlegetett álláspont szerint az élővilágban tapasztalható természetes szelekció és mutáció bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a fajokból létrejöhetnek magasabb rendű fajok. A valóság azonban az, hogy a mutációk közel 100%-a negatív. Az a kevés pedig, ami pozitív, nem lehet alapja új faj kialakulásának pontosan a természetes szelekció miatt, „…mert például, részben kialakult szárnyak csak megnehezítenék az egyed életben maradását.” (Gould Stephen Jay) A mutáns élőlények a természetes szelekció miatt hamar elpusztulnak esetleges utódaikkal együtt, ezért nem lehetnek alapjai egy új fajnak.

Egy másik evolucionista érv az, hogy néhány élőlényen megfigyelhetünk olyan előnytelen jellegeket, amik az őseikre voltak jellemzők. Ezeket hívjuk atavisztikus jellegeknek. Ez az érv azonban szintén nem tekinthető önmagában relevánsnak, mivel ezek a jellegek ugyanúgy lehetnek szimplán negatív mutációk is, ahogy az atavisztikus jellegek megjelenése is.

Sokan szokták még emlegetni Miller kísérleteit is, melyek szerintük bizonyítják a biogenezist. Azonban Miller csak néhány aminosavat tudott előállítani az élethez szükséges 20 közül. Ezeket is csak természetellenes körülmények között. A lombikjaiban nem voltak természeti katasztrófák, káros napsugarak és ehhez hasonlók, sőt, még azokat az anyagokat is kivonta a többi közül, amik lehetetlenné tették volna annak a pár aminosavnak a kialakulását. A természetben azonban az élet kialakulásánál nem volt ott Miller, hogy ezeket a káros anyagokat kivonja a reakciótérből. Idősebb fejjel maga Miller is belátta: „Az élet keletkezése, mint kiderült, jóval bonyolultabb, mint akár jómagam, akár mások annak idején elképzeltük”.

Állatból ember?

Az evolúcióban hívők szerint leletekkel bizonyított tény, hogy az ember majomszerű állatokból fejlődött ki az évmilliók során. Az emberré válás első lépcsőjén az Australopithecusok állnak, a következő lépcsőfok a Homo habilis, majd Homo erectus, végül a Homo sapiens. Azonban a négy lábról két lábra való emelkedés az evolúció szerint lehetetlen, hiszen az elmélet kimondja, hogy minden fajnak egyre fejlettebbnek és fejlettebbnek kell lennie. Viszont az ember pont a két lábon való járás miatt sokkal védtelenebb a négy lábon járó élőlényekhez képest. Négy lábbal sokkal hatékonyabban lehet ugyanis mozogni. Az állítást, mely szerint egy élőlény vagy négy lábon, vagy teljesen felegyenesedve jár egy angol-paleoantropológus, Robin Crompton bizonyította be egy számítógépes szimuláció segítségével.

Az állítását megerősítik az 1994-ben végzett kutatások a liverpooli egyetemen a belső fül egyensúlyozó szerveivel kapcsolatosan, melyeknek az eredményei egyértelműen azt mutatták, hogy az Australopithecusok és a Homo habilisek négy lábon közlekedtek, míg a Homo erectus teljesen felegyenesedve járt. A paleo-antropológusok pedig mára egyértelműen kimutatták, hogy az Australopithecusok, Homo habilisek és Homo erectusok nem lehettek egymás ősei, mivel ezek a fajok egy időben éltek. A Homo erectusok pedig még a Homo sapiensekkel egy időben is léteztek. A három „ősünk” maradványait szinte egymás mellett találta meg Louis Leakey.

Az evolúció széleskörű elfogadásának következményei

Az evolúció elmélete azt hirdeti, hogy az emberek az állatvilágból emelkedtek ki, felsőbbrendűségük oka nem egy Tudatos Teremtő szándéka, csupán a véletlen műve. Amikor a társadalom elkezd úgy gondolkodni, hogy az egyes emberek nem egy Teremtő céljából vannak a Földön, csupán a véletlen művei, akkor az ember értéke elveszik. Többé már nem egy istenképű teremtményről beszélünk, hanem egy állatról egy olyan világban, ahol az erősebb éli túl, a gyengébbnek pedig pusztulnia kell. Ez a gondolkodásmód rengeteg háborúhoz vezetett. A huszadik század véres ideológiái mind ebből a gondolkodásmódból gyökereztek a kommunizmustól kezdve a fasizmuson át a nácizmusig.

Ezeknek az ideológiáknak az alapítói mind lelkes darwinisták voltak és az evolúció elméletét ültették át a politikába. Ezzel szemben viszont létrejött egy olyan rendszer is, ami a bibliai világnézeten alapul. Azon, hogy minden ember egyenlő és értéket képvisel. Azon, hogy a gyengébbet védelmeznie kell az erősebbnek, az államnak meg kell védenie lakóit és egyenlő jogokat és lehetőségeket kell biztosítania minden polgárja számára. Ezt a bibliai igazságokon alapuló rendszert modern demokráciának nevezik. Mi ebben élünk és ez egyáltalán nem természetes, ezért meg kell ezt becsülnünk és harcolnunk kell azért, hogy ne emelkedhessenek fel olyan káros ideológiák, amik ezt a rendszert veszélyeztetik.

Savanya Anna Sára írása