Magyar western

Olach Eliza még csak 17 éves, de a napokban első magyarként sikerült megnyernie a felnőtt Európa Bajnokságot western lovaglásban. Gyermekkora óta ül lóháton, többszörös magyar bajnoknak mondhatja magát. A fiatalon jött hírnevet igyekszik a helyén kezelni, rengeteget edz, iskolába jár, de a vasárnapi istentiszteleteket sem hagyja ki. 

Hány éves voltál, amikor először ültél lóra, emlékszel még rá?

– 3-4, 5 éves korom óta pedig intenzíven lovagolok.

Pontosan melyik ágazatban versenyzel?

– Gyerekkorom óta western stílusban lovagolok, ami leegyszerűsítve munkalovaglást jelent, és Amerikából származik. A marhapásztorok (cowboyok) főleg a közlekedésre, a földművelésre és a marhák terelésére használták az Amerikában őshonos, úgynevezett quarter horse fajtájú lovakat, amelyeket gyorsaságuk, állóképességük, intelligenciájuk, fürgeségük és örökölt „marhaérzékük” tett sikeressé. A versenyeken lovasként, jó egyensúlyérzékkel és kellő türelemmel kell rendelkeznünk, hogy összhangot teremtsünk a lovunkkal. A zsűri értékeli a ló engedelmességét, továbbá a stílust és a könnyedséget.

A western díjlovaglásnak is nevezett „reining” versenyszámban a ló minél tökéletesebb irányítása a cél, a lehető legkisebb segítség adásával. Itt csak vágtában hajtják végre a feladatokat a lovasok, aminek a leglátványosabb része a vágtából való megállás.

Hol lehet megtanulni ezt a fajta lovaglást?

– Mivel Magyarországon nagyon szűk kör űzi ezt a sportágat, sokkal kevesebb lehetőség áll rendelkezésünkre más országokkal szemben. Ezért is szerepelek csak külföldi versenyeken, és edzek Ausztriában. Itthon nincsenek meg ezek a lehetőségek, feltételek, hogy egy ilyen szintű versenyen, mint ez az Európa-bajnokság kiemelkedő eredménnyel zárjon a lovas.

Miért a lovaglást választottad, mi vagy ki inspirált erre?

– Sokan kérdezik, miért választottam a western lovaglást. Vannak köztük olyanok, akik egyáltalán nem ismerik,

de vannak, akik a filmekből visszaemlékeznek a bőrkabátos, chapses fickóra, aki a lemenő nap fényében ellovagol.

Nem emlékszem pontosan, miért a westernt választottam, de az biztos, hogy nagyon jó döntés volt. A felmenőim között nincs senki, aki lovakkal foglalkozott volna.

Először díjugratásban kezdtem el lovagolni, de éreztem, hogy nem nekem való. Azt élveztem – és szerintem a ló is –, ha kimentem terepre, és a mezőn vágtáztam. Mindig nagy élmény volt, amikor kicsiként elmentem a barátokkal terepre, nem volt gond, hogy eltévedtünk, és sötétben értünk haza, akkor is jól éreztem magam. Az sem tántorított el, ha leestem, vagy felrúgott a ló, leporoltam magam, és visszaültem. Kiskoromban még csak hobbi volt, aztán kiterjedt a mindennapokra, majd komolyabban is elkezdtünk állattartással foglalkozni, és életstílussá vált. Most már sajnos ritkán adódik alkalmam, hogy kint lovagolhassak a szabadban, mert gyakorlatilag folyamatosan a versenyekre készülök.

Eddigi pályafutásod során mely sikereidre vagy a legbüszkébb?

– Többször voltam korosztályos magyar bajnok, sok kupa sorakozik már a polcaimon. Büszkeséggel tölt el az is, hogy a Közép-Európa Kupán a magyar csapat tagjaként indulhattam, és én vihettem a magyar zászlót. Idén azonban sikerült mindezt túlszárnyalnom azzal, hogy megnyertem az Európa-bajnokságot a felnőtt kategóriában, ahol nem mellesleg rutinos férfiak is indulhattak.

Mit érdemes tudni az Európa-bajnokságról?

– Július 4-e és 8-a között zajlott Lengyelországban, és ahogy már említettem, nők és férfiak is indulhattak, kortól függetlenül. A lovammal, akivel indultam a versenyen, csak egy éve dolgozunk együtt, ezért nem volt még sok tapasztalatom vele ilyen szintű versenyen. Az Európa-bajnokság is egy NRHA-kupa volt, ami annyit jelent, hogy a lovasok bizonyos pénzösszeget nyernek, attól függően milyen rangos az esemény, a kategóriák pedig a lovasok által nyert pénzösszeg szerint vannak beosztva. Nekem Rookie kategóriában (maximum 500 dollár pénznyereménnyel rendelkező lovasok) sikerült megszereznem az Európa-bajnoki címet. Hatalmas öröm volt számomra, hogy Magyarországról elsőként sikerült elérnem ezt az eredményt, és az emberek végre ebben a sportban is meghallhatták a magyar himnuszt.

Hogyan készültél fel erre a megmérettetésre?

– Rengeteg edzés és négy verseny előzte meg az Eb-t. Minden alkalommal azzal a tudattal ültem a nyeregbe, hogy Európa-bajnok szeretnék lenni. A felkészülés alatt sokszor akadályba ütköztem, mert a lovamnak súlyos ízületi gyulladás volt az egyik lábában. Ilyen esetekben állatorvosi kezeléssel lehet segíteni a fájdalom enyhítésében, de mindig ott van a rizikó. Az indulás előtti napon is előjött ez a probléma, nagy fájdalmakkal küszködött. Az Eb-n van doppingteszt, ezért egyáltalán nem is adhattunk neki gyógyszert.

De nem estem kétségbe, gyakorolni kezdtem a hitemet, megvallottam, hogy semmi sem hiúsíthatja meg az indulásomat, és mire Lengyelországba érünk, semmi baja nem lesz.

Mikor levezettem Lissyt a lószállító kamionról, a sántaság teljesen elmúlt. Közvetlenül a verseny előtt rajtam teljes békesség és öröm vett uralmat. Lovaglásnál nagyon fontos, főleg versenyen, hogy az ember nyugodt legyen, mert a ló érzi a jelekből az idegességet, és ez átragad rá. A verseny minden pillanatát élveztem, amikor kijöttem a pályáról, és bemondták a pontszámomat, egy ideig fel sem tudtam fogni. Bíztam benne, hogy olyan pontszámot fogok lovagolni, ami elég lehet egy szép eredményhez, de hogy olyan magas pontokat kapjak, ami elég lehet akár a végső győzelemre is, arra nem számítottam. Minden szempontból csoda történt: első magyar Eb-cím, életem eddigi legmagasabb pontszáma, és mindezt egy gyógyulófélben lévő lóval sikerült elérnem.

Ezeket a sikereket kinek vagy kiknek köszönheted leginkább?

– A szüleim mindig mellettem álltak, segítettek, minden versenyemen ott voltak, a pálya széléről szorítottak értem, és nem mellesleg ők az első számú szponzoraim is. Edzőm, Miroslav Baniari kiváló ember és példakép. Már 3-4 éve lovagolok nála, és mindig is tiszteltem benne a segítőkészségét és az odaadó, lelkiismeretes munkáját. Hálás vagyok Grósz Istvánnak, a Hit Gyülekezete lelkészének is, aki hol sportpszichológusként, hol tanácsadóként áll mellettünk évek óta.

Van egyáltalán szabadidőd? Hogyan épül fel egy heted?

– Suli, lovaglás, család… Söréden élek, innen körülbelül 8 kilométerre, Iszkaszentgyörgyön van egy farmunk, ahol szarvasmarhákat tartunk. Itt van két lovam, de velük sajnos csak néha tudok lovagolni. A versenylovamat, Gunners Lissyt Bakonysárkányban tartjuk bértartásban, mert itt adottak azok a feltételek, hogy időjárástól függetlenül tudjak készülni a versenyekre. Minden- nap suli után megyek lovagolni, és havonta közel egy hetet Ausztriában gyakorlok az ottani edzőmmel. Nyáron, illetve szünetekben szoktam hosszabb időt kint eltölteni. A tanulás is jól megy a lovaglás mellett. Vasárnap mindig a családdal vagyok, az istentiszteletet sosem hagyjuk ki, esténként pedig, ha jó az idő, apával kimegyünk lovagolni.

Körülbelül hány százalékban múlik a siker a lovon, és mekkora részben rajtad?

– Sokat számít, ha izgulok, ideges vagyok, mert azt a ló megérzi a mozdulataimon. De szerintem az is rengeteget számít, hogy milyen napja van a lónak, hogy érzi magát. A környezeti tényezők is befolyásolhatják a viselkedését és ezáltal a teljesítményét is. Az előző lovam, King, megbízható és stabil volt. Őt akár éjjel is kihozhattam az istállóból, akkor is ugyanúgy meglovagolta azt a szintet, amit mindig. Az is sokat számít, hogy a ló–lovas páros mennyire van összeszokva. Kinggel 5 évig versenyeztem, ami nagyon jó alapot adott a jövőre nézve. Az ő hátán már nem izgultam versenyek előtt. Sokan mondják, hogy a lovaglás könnyű, mert csak fent kell maradni a hátán. Ez azonban nem csak tőlem függ, hanem a lótól is. Bármelyik ló bármitől megijedhet, és máris megvan a gond. Az új lovammal, Lissyvel sikerült megnyernem az Eb-t, így talán nem túlzás kijelenteni, hogy vele is kezdek összeszokni.

Van-e valami életmottód, ami inspirál a versenyeken vagy egyszerűen csak a mindennapokban?

– Ha valamit elkezdek, akkor azt mindig a legjobban szeretném csinálni.

Melyek a rövid és hosszú távú céljaid a sportágban? Mi számít a sportág csúcsának?

– Azt gondolom, hogy ez az Eb- győzelem a nemzetközi pályafutásom kezdete volt. Augusztus végén szeretnék az osztrák fiatal lovak versenyén részt venni az új lovammal.

A későbbiekben pedig minél több nemzetközi kupán akarom megmérettetni magam.

Ebben a sportágban minden év végén, minden kategóriában hirdetnek világbajnokot, az alapján, ki nyerte a legtöbb pénzt az adott évben. Ahhoz hogy valaki ezt a világbajnoki címet meg tudja nyerni, szinte minden versenyre el kell mennie az évben, ami rengeteg idővel és lemondással jár.

A szívem mélyén az a vágyam, hogy a jövőben én is világbajnok lehessek!