Újra-születés a gyülekezetben!

2018. április 17-én ismét vízkeresztségre került sor a pécsi Hit Gyülekezetében, amely egyben az idei év első ilyen alkalma volt. Ezen a kellemes, tavaszias estén közel 100-an gyűltek össze érdeklődő hívők a Csarnokban, ahol Pécsről és a régióból érkezve végül 39 testvérünk merítkezett alá vízben, maga mögött hagyva régi életét, és haladt tovább a tanítványság útján. A bemerítkezni vágyók között ismét minden korosztályból voltak részvevők. Két ifjú a medencébe lépés előtt adta át életét Jézus Krisztusnak.

A vízkeresztséget most is átfogó tanítás előzte meg, amely nem csak az erre vonatkozó igazságokat és a Krisztusban fiatal hívők hitét erősítette, hanem fokozta a várakozással teli hangulatot is. Formabontó módon nem a bemerítkezésre vonatkozó klasszikus igerészek valamelyike hangzott el a bevezetőben, hanem a Máté 17:1-5, amikor Jézus néhány tanítványával felment egy magas hegyre. Ekkor Jézus még olyan volt, mint egy átlagos ember, azonban, a hegyen olyanná változott a tanítványai szeme láttára, mint amilyen Ő valójában, láthatatlanul a belsejében volt. A belül lévő isteni valóság vált láthatóvá a lényén egy szempillantás alatt. Ez fontos kijelentés volt ahhoz, hogy megértsük:

az újjászületés olyan esemény, amikor hit által, nem látható módon, belül jön létre jelentős és teljesen valóságos változás a hívőben.

Ez az új élet fejlődik, növekszik a beteljesedésig bennünk! Akik tehát újjászületnek, ilyen isteni minőségben fognak létezni az örökkévalóságban.

Baji Tamás a tanítás további részében többek között azt igazolta számos Igével, hogy a vízkeresztség (eredetiben: alámerítés, bemerítés) nem egy vagy több felekezet tanítása, hanem Isten üdvösséget adó parancsa mindenki számára. Maga Jézus Krisztus is alámerítkezett vízben, aminek értékét közvetlenül a Mindenható igazolta az Égből, hallható szavakkal, miután Jézus kijött a Jordánból. Akik keresztényekké szeretnének válni, meg kell vizsgálniuk, hogy mit, miért tett és mondott Jézus, és követniük kell Őt. Sokan voltak a történelem során, akik Jézus példáját követve akár életüket kockáztatva is vállalták, hogy megkeresztelkednek. Nem vallási fanatizmusból tették ezt, hanem mert felismerték, hogy a vízkeresztség üdvösségi kérdés, és, hogy e nélkül a cselekedet nélkül a hitük és életük bizony nem sokat ér…

Ha Jézus a vízkeresztségben betöltötte Istennek ezt az igazságát, akkor azoknak is így kell cselekedniük, akik követni akarják Őt. Ezért miután Jézus feltámadt a halálból, és kijelentette, hogy Övé minden hatalom, tanítványainak megparancsolta, hogy tegyenek tanítványokká minden etnikumból embereket, megkeresztelve és megtanítva őket minden igazságra. Erről az igei kiindulópontról haladtunk tovább.

Jézus tanítványai engedelmeskedtek ennek a parancsnak, amelyről először az Apostolok cselekedetei 2. részében olvashattunk. Miután a tanítványokra Pünkösdkor nagy erővel kiáradt a Szent Szellem Jeruzsálemben, és Jóel próféciáján keresztül elkezdték hirdetni az evangéliumot, a jelen levő emberek megértették, hogy Jézus haláláért ők is felelősek. Voltak sokan, a Biblia beszámolója szerint mintegy háromezer ember, akik komolyan vették az elhangzottakat, megtértek és alámerítkeztek vízben, követve a tanítványokat, illetve Jézus Krisztust.

Pál, aki akkor még Saulus volt, az első nevesített ember a Bibliában, aki úgy tért meg Jézus Krisztushoz, hogy személyesen nem találkozott vele Jézus földi szolgálata során. Amikor a jól ismert jelenetben, a „pálforduláskor”, a damaszkuszi úton átadta az életét Jézus Krisztusnak, néhány napi istenkeresés után, egyből megkeresztelkedett. Ez lényeges, mert mint látjuk később Pál is keresztelt embereket, ahogyan a ma élő tanítványok is teszik!

Eddig a pontig Jézus tanítványai, köztük Péter is, azon az állásponton voltak, hogy a pogányok felé nincs közvetítő szerepük. Az Apostolok cselekedeteinek 10. fejezetében azonban már azt láthatjuk, hogy egy római állampolgár, Kornéliusz római százados, Péter apostol igehirdetését hallgatva egész háznépével együtt megtért és megkeresztelkedett, miután rájuk szállt a Szent Szellem. Azaz a tanítványok először itt merítettek alá nem zsidó embereket, Jézus parancsának és a Szent Szellem vezetésének engedve. Így a nemzetek fiai felé is megnyílt az út az újjászületésbe!

Az Apostolok cselekedetei 19. fejezetének elején Pál apostol találkozik 12 tanítvánnyal Efézusban, akiknek a korábban megtörtént keresztségük (a János keresztsége), nem a Jézus Krisztus által adott útmutatás szerint történt. Miután Pál ezt megtudta tőlük, elmondta nekik, hogy aki Keresztelő János után jött, abban kell hinni. Miután ezt megértették ezek a tanítványok, Pál megkeresztelte őket, azaz felszámolta az előző, bibliailag elégtelen keresztség hiányosságait az életükben.

Ennek a hitbeli cselekedtetnek Istentől való igazolásaként azonnal betöltekeztek a Szent Szellemmel!

Az eddigi bibliai példák alapján, láthatjuk, hogy akik megkeresztelkedtek, mind felnőtt korú emberek voltak. Maga Jézus is mintegy 30-as éveiben járó férfiúként merítkezett alá. Bár a Biblia nem tartalmaz életkori korlátot a vízkeresztséghez, de a példákból nyilvánvaló, hogy mindenki önmaga tudatosan hozta meg a döntését, hogy megkeresztelkedik, miután megtért és a személyes életében hitre jutott. Ez minta a mai időkre nézve is.

A tanítás további részében szó volt a vízkeresztség ószövetségi előképeiről is, ilyen pl. az Özönvíz és az Izrael fiainak átkelése a Vörös-tengeren. Az özönvíz teljesen elborította a régi világot, viszont, akik megmenekültek, azokat ez a víz elválasztotta a régitől. Ilyen a bemerítkezés is. Izrael fiait hasonlóképpen a Vörös-tenger elválasztotta az egyiptomiaktól. Miután kijöttek Egyiptomból és átkeltek száraz lábbal a tengeren, az utánuk jövő egyiptomi katonák a vízbe vesztek. Izrael el lett választva Egyiptomtól, ami a romlott világ szimbóluma is a Bibliában. Így van elválasztva az újjászületett hívő a régi, bűnös világtól.

Bár a Biblia nem tartalmaz életkori korlátot a vízkeresztséghez, de a példákból nyilvánvaló, hogy mindenki önmaga tudatosan hozta meg a döntését

A Tituszhoz írt levelében Pál apostol arról beszél, hogy az ember az újjászületés fürdője által tartatik (azaz üdvözül) meg. Itt eredetiben újraszületés-ről, felülről születés-ről van szó, azaz Isten nem a régit akarja megújítani, hanem egy teljesen új életet és természetet akar adni. A vízkeresztségben hit által újra megszülethet az ember, de már Istentől származva, Isten országába. Aki pedig Istentől születik, az semmi rosszat nem örököl! Tudjuk, hogy az ember nem határozhatja meg, hogy hova jöjjön a világra, milyen családba. A szülő dönti el, hogy akar-e gyermeket, így az újjászületéskor megbizonyosodhatunk arról: Isten akarta, hogy éljünk és az Ő örökösei legyünk! Jézus azért halt meg, hogy ez az örökség a miénk lehessen, már most, itt a Földön. Isten pedig olyanokat készített el az őt szeretőknek, amiket szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív meg se gondolt!

Olvastunk a Bibliában egy újabb ószövetségi történetet, amely szintén előképe, és jól illusztrálja azt a folyamatláncolatot, ami az emberben végbemegy vízkeresztségkor. A Királyok 2. könyvének 5. fejezete ír Naámán-ról, a szíriai hadsereg fővezéréről, egy sikeres és tehetséges emberről, akinek azonban nagy problémája volt: leprás volt. A lepra a bűnt szimbolizálja. A bűn is ilyen, felemészti az embert, ahogyan Naámán sem tudta megoldani ezt a problémáját. Azonban hallgatott Isten emberének, Elizeusnak szavára és hétszer megfürdött a Jordán vizében. Amikor ezt megtette, nem csak meggyógyult, hanem a szíve is megváltozott.

Az alámerítkezés során, az Ige igazságai érvénybe lépnek, vagyis ott lehet hagyni a vízben a betegségeket, nyomorúságokat, amit addig az ember az életében hordozott.

Végezetül – miután a tanító házi feladatot is adott a hallgatóságnak a Róma 6. tanulmányozására – Filep evangélista példáját vettük át. Ő azt mondta az etióp komornyiknak (Apcsel 8:27-29), hogyha a bemerítkezése előtt hisz és megvallja a Jézusba vetett hitét, akkor újjá fog születni. A komornyik pedig nagy örömmel tapasztalta, hogy ez tényleg megtörtént vele!

Ez az alkalom is kifejezetten vidám szellemben zajlott le, várakozással teli, családias hangulatban. Jó volt ismét látni, hogy ma is ilyen egyszerű módon születik meg az emberben az új élet.

Elhangzott igék:

Máté evangéliuma 17:1-5
Máté evangéliuma 3:11-17
Máté evangéliuma 28:18-20
Apostolok cselekedetei 2:37-41
Apostolok cselekedetei 9:17-18
Apostolok cselekedetei 10:25-33-48
Apostolok cselekedetei 19:1-7
Titus levél 3:3-7
Péter levél 1:3-5
Királyok 5:1, 9-15
János evangéliuma 3:1-7
Apostolok cselekedetei 8:27-39
(+Róma levél 6. fejezet)

Lejegyezte: Molnár Éva