Újra a kisapáti Diska Majorban segédkeztek a pécsiek

Március 2. hajnali 5 óra, a Megyeri úton csendben vár egy busz, már több mint 40 ember gyűlt össze. Korán kezdődik számukra a tavasz első szombatja, de a lelkesedés segített végül felébredni, hiszen a csapat Kisapátiba, a Diska Majorba indult közösségi munkára.

Útközben szép lassan kivilágosodott, az utasok a dolgos napot közös dicséret énekléssel, valamint – a vendéglátók által kínált reggeli péksütik, tea és kávé elfogyasztását követően – imádkozással alapozták meg.

Molnár István, a major gondnoka tájékoztatta a csapatot az aznapra eltervezett feladatokról, majd ezekhez vezetőket választva, megkezdődött a toborzás az egyes munkálatokhoz.

Sok szakember jött Pécsről, akik nekiláttak az egyik épületben található apartmanok csempézésének és más hasonló feladatok elvégzésének. Voltak, akik a bontást választották, nekik térköveket kellett felszedni, valamint az egyik épület tetején, a kéményen található gólyafészek tartóállványát és a régi szarufákat távolították el. Emellett akadt némi földmunka is, egy brigádnak a kőkerítés mentén kellett hosszú árkot ásni, melyben vezetékek fognak futni. Mások bútorok és egyéb berendezések elszállítására vállalkoztak, a Hit Gyülekezete által megvásárolt tapolcai szállóba.

A munkafelhozatal tartalmazta még egy piros minidömper vezetését, hegesztést, deszkák szögtelenítését és a vésőkalapácsozást is, mely utóbbi az abszolút kedvenc lett a férfiak körében.

Annak ellenére, hogy a közösségi munka elsősorban az urak számára volt meghirdetve, nem egy hölgy döntött úgy, hogy neki is a majorban van a helye szombaton. A krumplipucolás, a takarítás és az ablakkeret-védő fóliák lekapargatása után, kitartásukat a legjobb feladattal jutalmazta az építés vezetője: cumisüveggel megetethették a birtok legfiatalabb kisbárányát.

Az ebédről is a pécsi kontingens gondoskodott, Fazekas József, „Józsi bácsi” a Sztárai iskola szakácsa pincepörköltet készített az építkezésen dolgozóknak (ekkorra már más városokból is csatlakoztak), melyet az épülő új csarnokban fogyaszthattunk el. Az ebédet követően Molnár István felajánlotta, hogy körbe vezeti a csapatot az épületekben, magyarázva, hogy minek hol lesz a helye az új imaközpontban.

A major építését, felújítását a júliusi Ifjúsági Konferencia kezdetéig tervezik átadni.

A délutáni órákban folytatódott a munka, bár a javát sikerült már az ebéd előtt befejezni, fél 5 körül tette le végül mindenki a szerszámokat. Az időjárás, bár borult volt, de ez sem tudta megtörni a csapat derűjét, a jó hangulat végig fennmaradt, délután pedig rövid időre még a nap is kisütött.

Nagy öröm volt látni, ahogy halad az építkezés a majorban, és már nagyon várjuk a következő alkalmat, és a teljes befejezést!

Pasitka Ármin beszámolója