Visszatekintés egy izgalmas időszakra

Május 22-én az adóbevallási határidő napjával lezárult az idei 1%-os kampány. Visszatekintve az elmúlt 14 hétre elmondhatjuk, hogy egy sikeres, mozgalmas, és izgalmas időszakot tudhatunk magunk mögött.

Az első utcai megmozdulásunkat – melyre még zord időben került sor február 10-én – még további 41 akció követte. A helyszíneket tekintve megfordultunk Pécs forgalmasabb terein, piacokon, és parkokban, valamint vidéki településeken: Barcson, Siklóson, Komlón, Mohácson, és Bonyhádon ahol a helyi gyülekezetek vendégszeretetét is nem egyszer volt szerencsénk élvezni (ezúton is köszönjük!).

A kezdeti pár fős csapatunkhoz idővel egyre többen csatlakoztak, kezdetben főként a fiatalok voltak aktívak, később azonban az idősebb korosztály is belekóstolt az utcai gyűjtések hangulatába. Ennek elsősorban pragmatikus okai voltak: mivel a téli, kora tavaszi időszakban már korán sötétedett, a korai időpontokra szervezett akciókba a dolgozó felnőttek még nem tudtak bekapcsolódni, így javarészt fiatalok vállaltak többet ebben az időszakban.

Az általános tapasztalat szerint Pécsen valamivel nehezebben lehetett megállítani az embereket az utcán, mint vidéken, mivel sok nagyvárosi emberben már kialakult egyfajta védekezési reflex azon személyekkel szemben, akik valamilyen szándékkal megpróbálják megszólítani őket, s ilyenkor bizony mereven előreszegeződnek a tekintetek, meggyorsulnak a léptek, előkerülnek a mobiltelefonok. Vidéken valamivel nagyobb nyitottságot tapasztaltunk az emberekben egy-egy beszélgetésre. Jól mutatja ezt a barcsi példa, ahol rendre megdöbbentünk, amikor a helyi testvérünk sorban szólítja le az éppen arra kerékpározó(!) embereket, és azok azonnal le is szállnak a járművükről, hogy meghallgassák, mit akar mondani, pedig csak annyit szólt oda nekik, hogy „elnézést, volna egy perce”?

Nagyban segítette a gyűjtések sikerét, amikor egy-egy HISZ adományosztó akcióhoz csatlakoztunk. Ilyenkor kézzel foghatóan megtapasztalhatták az emberek, hogy a gyülekezetünk valóságosan segít a rászorulókon, és hogy a mellényünkön díszelgő „JÓTEVŐK” felirat nem egy magunkra aggatott cím csupán, hanem valóságos tartalom van mögötte.

Az emberek reakciója arra, hogy elkérjük tőlük az adójuk 1%-át, amúgy rendkívül változatos volt, a Hit Gyülekezetét örömmel támogatóktól a teljesen elutasítókig. Érdekes volt, hogy akik általában elutasítók voltak, azok magukkal az egyházakkal szemben voltak elutasítóak, nem kifejezetten a gyülekezetünkkel szemben (persze azért ilyen is akadt).

A gyűjtések során többször is lehetőségünk nyílott az embereknek Istenről, a gyülekezetről, vagy a saját életünkben átélt változásról beszélni. Olyan emberekkel is találkoztunk, akik valamikor tagjai voltak a gyülekezetnek, de idővel valamiért elmentek, s most buzdíthattuk őket a visszatérésre.

Ez a szolgálat lehetőséget teremtett arra is, hogy mind egymást, mind magunkat jobban megismerjük. Az emberek elé való kiállás még inkább megkívánta tőlünk, hogy az óemberünket megfeszítve Isten kegyelmére bízzuk magunkat, aki ezt nem hagyta válasz nélkül.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a gyülekezet támogatását, és az értünk mondott imákat!

Hock Roland összefoglalója