Saría kontra alaptörvény – Szabó András előadása
Az egyik fő ok, amely miatt a Saría kontra alaptörvény témája aktuálisnak mondható, az az elmúlt években igen csak megnövekedő migrációs hullám. Az európai migrációs válság, más néven európai menekültválság, különböző fegyveres konfliktusok. A politikai és vallási üldöztetés és az ezekből következő gazdasági ellehetetlenülés miatt menekülők vándorlása következtében alakult ki. Az egyre növekvő számú menekült főként a Közel-Keletről, Afrikából, a Balkánról és Közép-Ázsiából igyekszik az Európai Unió területére jutni a Földközi-tengeren és a Balkánon kialakult menekültútvonalakon keresztül.
Szabó András előadása
A menekültek nagy része megállt már a szomszédos országok valamelyikében, mint például Törökország vagy éppen Libanon. A menekültek többsége Szíriából, Afganisztánból és Észak-Afrikából indul útnak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint az Európai Unió tagállamai közül a következők fogadták be a legtöbb menekültet 2014 végéig: Franciaország (252 264), Németország (216 973), Svédország (142 207) és az Egyesült Királyság (117 161). Az UNHCR adatai szerint 2014 végéig az otthonukból elűzöttek száma elérte az 59,5 milliót, ami a második világháború vége óta a legmagasabb, és 2011 óta 40%-os emelkedést mutat.
Az előadás során a szerző, az Alaptörvény által szabályozott alapjogokat hasonlította össze a saría egyes rendelkezéseivel. Feltéve azt a kérdést, hogy lehetséges e az, hogy társadalmak és jogrendszerek, egymással párhuzamosan működjenek.
Az előadás első felében sor került a saríának, mint az iszlám erkölcsi és morális törvényének, valamint a magyar Alaptörvény általános rendelkezéseinek az ismertetésére. A saría, mint az iszlámhívők mindennapjait átható törvény, az élet igen széles spektrumára kiterjed, többek között a táplálkozásra, öltözködésre is. A szerző kitért arra, hogy a saríának mit az iszlám jognak három alapvető pillére van. A Korán, a hádisz és a szíra. A hádisz és a szíra az ún. szunnában testesül meg, amely Mohamed próféta tökéletes példáján keresztül mutatja be azt, hogy egy iszlámban hívő embernek mi a teendője a földi élete során.
A szerző az előadás során több olyan alapvető joggal kapcsolatos rendelkezést vizsgál, amelyeket a címben meghatározott törvények különböző módon taglalnak. Ilyen alapvető jog volt példának okáért a vallásszabadság, amelyet először Európában, Tordában hirdették ki 1568-ban. Ez a gondolat ezt követően tovább élt, és ma is megtalálható az Alaptörvény VII. cikkében. Ez alapvető jogokat biztosít az embernek, hogy szabadon választhassa meg vallását, azt szabadon gyakorolhassa, vagy azt szabadon megváltoztathassa.
“A saría rendelkezései ezzel szemben világossá teszik, hogy mindenki, aki nem Allahban hisz az Káfir.”
A káfirokkal kapcsolatban azt mondja a saría, hogy „a káfirokkal szemben hajthatatlannak kell lenni, keményen kell fellépni ellenük. Ezeken kívül utálni kell őket, amíg el nem fogadják a Legmagasztosabb Allah által kirótt sorsot, mivel ez Allah rendeltetése”. Nehéz lenne azonban csupán egy ilyen passzusról megállapítani azt, hogy mennyiben érvényesülhet a vallásszabadság a saría keretén belül. A fenti rövid leírásból azonban látható, hogy az egyes törvényeknek milyen a viszonya ehhez, az egyik legrégebbi alapjoghoz.
Az előadás során az előadó kitért még a szólásszabadságára, a cenzúra nélkül gyakorolható sajtószabadságra, valamint a szabad véleménynyilvánítás Alaptörvényben illetve a saríában betöltött szerepéről. A közönség számára a legérdekfeszítőbb perceket, azonban még is az ún. „NO-GO” zónákkal kapcsolatos gondolatok ismertetése okozta. Itt a szerző kitért arra, hogy ezek olyan kerületeket ölelnek fel, ahol a lakosság kb. 95 százaléka muzulmán.
Ezekben a negyedekben, kerületekben a saría törvénye alapján rendezik el a jogviszonyokat. A törvény rendelkezéseinek a betartásáról az ún. „saría járőrök” gondoskodnak, akik kvázi végrehajtó hatalomként igazságot szolgáltatnak a saría rendelkezései alapján. Svédországban több mint félszáz ilyen zóna alakult ki, ahol már az állami rendőrség nem képes az adott állam saját jogát betartatni. Ezeken a területeken egyértelmű, hogy a saría az, amely a hétköznapokat formálja.
A hallgatóság nagy figyelemmel hallgatta az előadást.
Az előadás utolsó szakaszában került szó a demokrácia illetve a saría viszonyának vizsgálatára, ahol a szerző az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott véleménnyel indította el ezt a gondolatmenetet, amely szerint
“a saría szabályai összeegyeztethetetlenek a demokratikus rendszerrel”
A török alkotmánybíróság, illetve az EJEB is kifejezésre jutatta, és a szerző is ezt a kérdéskört feszegette, hogy ahhoz hogy a demokrácia szilárd talajra tudjon állni, ahhoz elengedhetetlen a szekularizmus. Csak a vallás és a politika elválasztása képes ezt a helyzetet elősegíteni!
Szabó András
