A párválasztás materializálása II. – Amikor algoritmusra dobban a szív…

A párválasztás materializálása II. - Amikor algoritmusra dobban a szív…

Amikor algoritmusra dobban a szív…

2018 májusában röppent fel a hír, hogy a Facebook Kolumbiában élesben teszteli társkereső megoldását, a Facebook Dating-et. Nem új app-ként jelenik meg a piacon, a többi társkereső kiszorítását megcélzó szolgáltatás, hanem az oldalon belül, a felhasználó külső jellegzetességeinek, a rendszer birtokában lévő rengeteg információ, lokációs adatok felhasználása által ajánl fel személyeket, randipartnereket a ”tartós kapcsolatok” létrehozása céljából.

A Facebook ezzel az akciójával a Tinder-t, a ”world hottest app” -ként aposztrofált, eddig több tíz millió pár összehozásával büszkélkedő szolgáltató óriást szeretné lekörözni, amely már havi 10-15 dollárért boronálja össze az általa egymáshoz illőnek vélt párokat. A köztudottan alkalmi párkapcsolatokat megcélzó app nagyon népszerű a szinglik körében szerte a világon s különböző szolgáltatás-csomagokat ajánlanak a sikeres randik érdekében.

A Happn is egy Tinder mutáció azzal megfejelve, hogy a telefon helymeghatározó rendszerét is bekalkulálva tulajdonképpen nemcsak a ”Nagy Testvér” által birtokolt digitális adatokat, hanem

a felhasználó mozgását, életterét is tanulmányozva és alkalmazva hozza össze a Mesterséges Intelligencia által egymásnak szánt párokat.

Egy ember életében meghatározó élmény az igaz szerelem, mely olyan területet érint meg a személyiségben, amelyet addig talán csak szeretett családtagjaival kapcsolatban érzékelt, hogy létezik, vagy ifjúkori lelkiismerete mozgatta meg esetleg egy elhallgatott matek 2-es, vagy egy ellopott csokoládé miatt, avagy egy Ady vers rímei mögött ragadhatta meg a mondandót, mely a szavakat adta a költőnek.

A szív legmegrázóbb élménye a Teremtővel való találkozása, mikor éjszakába nyúló viták utáni, otthoni Biblia-tanulmányozás, vagy egy feledhetetlen prédikáció döbbenti rá az embert arra, hogy az Írás neki készült, érte és róla szól.

Akkor a szív átalakul, nem marad a mindent eltussoló, megmagyarázó, képmutató, kemény, könyörtelen, cinikus, egoista szív, hanem bekerül az ember természetébe Krisztus szelídsége, aki ez előtt a láthatatlan szerve előtt kinyitja a Bibliát, s azon keresztül pedig Önmagát mutatja meg teremtménye számára.

Szívvel hiszek, szívemmel ragadom meg a láthatatlant, az érzékszerveimmel nem felfoghatót, a szívemmel élek, innen indul ki a beszédem, szívből akarok tenni mindent, itt hordozom szeretteimet, ez a szervem (nem a dobogó) határoz meg mindent az életemben.

Belsőm átalakulása megváltoztatta a világnézetemet, egy olyan szemüveget vettem fel, mely a bibliai kinyilatkoztatás által szemléli az érzékszerveimmel megragadható világot, bekerültem a Teremtő által kialakított harmóniába, melyben elkezdhettem használni a szívemet!

Ezt az új szituációt egy úszni tanuló felnőtt mozdulataihoz hasonlíthatnám, aki tudatában volt évtizedek óta jól működő végtagjainak, de nem is sejtette, hogy ezeket egy pillangó-úszás tempóihoz is tudja hasznosítani!

Tudom-e használni újonnan felfedezett, s eddig használaton kívüli szívemet ebben a világkorszakban, amelyben élek? Visszakerülhet-e a valóság megragadásában és megértésében a ráció helyett/mellett az intuíció?

Nagy kérdés és lehet, hogy nagyobb kihívás, mint felnőttként megtanulni pillangózni! Ebben a kultúrában, ahol azokkal a virtuális és épített betonfalakkal vagyunk körülvéve, melyek leginkább az emberi értelem nagyságával vonzzák és ragadják meg hétköznapjaink tekintetét, teljesen megszokottá vált egyre vegetatívabb életformánk technokráciája.

A pár évtizede beköszöntött virtuális világ 2-es számrendszerével ezen életvitelünk szűköl az emberi érzékszervek és agy által felfogható, megmérhető valóság dimenziójának csapdájában, s sodródik ki egy algoritmusok által automatizált szabályozó rend felé, ahol nincs helye a szívnek.

Ebben a gyorsvonattá materializálódott világban a megismerést, a rácsodálkozást, a gyönyörködést kiszorította a ”megmérés”, s már nem is értjük teljesen az intuíció fogalmát, mely így szól: „azon folyamat vagy megismerés megnevezése, mely során az információszerzés nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik. A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.”

Olyan korszakban élünk, ahol tudás, információ növekedésének és hozzáférhetőségének felgyorsulása következtében az ismeret kis anyagi részecskékké, vagy számokká materializálódott, s gyakran a mért anyag igazi tulajdonságát, lényegét nem tükrözi annak feldolgozása és digitális rögzítése által kapott információ.

Dávid és fia Salamon azt tanácsolja ennek a ”Vasember trilógián” szocializált, veszélyeztetett korosztálynak is, mint a mienk, ahol már párkapcsolatok létrejöttét is Mesterséges Intelligenciával kívánják létrehozni, hogy ”Zsolt 37:4-5 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti” és ” Péld 4:23 minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet!”

Dr. Szabó András

A párválasztás materializálása I. – Intuíció helyett genetika?