Pajor Tamás estje a TK Klubban
Hogyan is lehetne jobban megünnepelni április 11-ét, a költészet napját, mint a Fonogram-díjas költő, zenész és szövegíró Pajor Tamás tartalmas szózenei estjével? Több, mint száz érdeklődőt és rajongót vonzott a Jakabhegyi kollégium TK Klubjába a különleges zenei és minőségi irodalmi élményt nyújtó esemény.
Pajor Tamás versei és dalszövegei rendkívül széles témakört ölelnek fel. A posztszocialista magyar valóságot híven tükröző daloktól elkezdve (Moszkva tér, A Fehér nem üti a Feketét, Elnök úr) a posztmodern kor elszemélytelenítésére rámutató verseken át (Neohunglish) a hazaszeretet himnuszáig (Szeretem Pestet) mindenki talált kedvére valót.
Pajor Tamás versei és dalszövegei rendkívül széles témakört ölelnek fel
Ugyanez elmondható a számok hangzásvilágáról is, melyek Szentkirályi György fantasztikus zenei tehetségét dicsérik. Egy kis karibi beütés (A Fehér nem üti a Feketét), egy kis mulatós (Dobogó kő), egy kis brazil szamba (Nem mindegy), egy kis oroszos dallamvilág, egy kis harmonikaszó, és a hallgatók átélhették a retró minden szféráját.
Az estnek a humor, a nosztalgia és az elgondolkodtatás mellett nem titkolt célja volt az evangelizálás is. (A zsidók királya, Eltalált az élet).
Neohunglish
Mondom mi a neohunglish,
ha megyünk, ha maradunk is.
Szóljon belőlem a tanár,
de minimum ne a bugris.
Mert itt, ahol a start apad,
a part szakad, a harc halad,
itt karikás offshore-ba
fektetett a szarkahad.
Mert ej mi a kő, ej ráérünk
ez a magyar két ej,
nem össze, de szétolvasztott minket ez a tégely.
Törökjeit, tatárjait
tenger mosta határait,n
persze még a jégkorszakban,
két mondatban daráljam itt?
Szeretem a fehérjét,
a magyar zászló fehérjét,
a himuszra belül dobban,
nem kérem, hogy lemérjék.
A trikolor nem szintaktika,
forgalomban taxik szitka,
Jókai for ever more
és izgat, mi a Mikszáth titka.
Itt tanított hébe-hóba édesanyám szépre jóra,
aztán meg maga az élet az Apple-re, a Windows-ra.
Csak a save-re emlékezem,
az első boldog lájkra,
villogott a gépezetem
mikor felmentem a site-ra.
Germán, székely, szlovén, rutén
egy néven van, ami domain,
.org vagy .com vagy mit tudom én,
legyen bármi, csak már ne mém.
Próbálok itt művelt lenni
meg egy kicsit júzerfrendli,
nem bénázni, lúzerkedni,
nem értem, de úgy kell tenni.
Mert az ember analóg, nem pediglen digitális,
igen még, ha furamód rendszeresen imitál is
és így lehet majd öngól
a frissen szerzett angol
pláne, ha otthonról
messzebb elcsatangol.
Szkájpon anya hívna haza,
nincs már levélposta soha.
Sznobok legyünk vagy robotok,
ez a kérdés mára skacok.
Ej mi a kő, ej ráérünk
ez a magyar két ej,
hát entereld meg magad
és egy emailt gépelj.
Face to book and book to face,
kis nyilacska hová mész?
Upgrade-eld a download-ot,
azt’ magyarul nyomj egy space-t.
Ismerősnek ne vegyél fel,
nekem az nem menedékhely,
egy restartot, ha megérlel
ugorj Ica az egérrel.
A dínók is kiposztoltak,
of course, hogy ez rossz korszak,
a fejfenntartók digitális koszfoltokon osztoznak.
Lájkolgatunk, switch-elgetünk,
még a víz is kiber,
de share-eld ezt a tweet-et mostmár tudod kivel…
Netről szendvics tonhalas,
este magyar oldalas,
arra azért vigyázzunk, hogy meglegyen a kockahas.
A kaja kicsit angolos,
királyfis és koldus,
az ebéd lehet pont com-os
a vacsora az pont hu-s.
Szkájpon anya hívna haza,
nincs már levélposta soha.
Sznobok legyünk vagy robotok,
ez a kérdés mára skacok.
Több, mint száz érdeklődőt és rajongót vonzott a Jakabhegyi kollégium TK Klubjába a különleges zenei és minőségi irodalmi élményt nyújtó esemény
(Fotók: Baji Blanka)
Pasitka Janina összefoglalója