Ébredés Írországban (Ulster, 1859)

160 évvel ezelőtt, 1856 tavaszán egy angol hölgy, akit Mrs Colville-nak hívtak, az angliai Gateshead-ben úgy döntött, hogy mivel van pénze és ideje, Istenre szeretné költeni. A nem megszokott gondolatsor még inkább meghökkentő lehetett kortársai számára, mivel mindezt nem hazájában, hanem 400 kilométerrel nyugatra, Írországban, Ballymena városában akarta megvalósítani.

Utazása után neki is fogott tervének, melynek mozgató rugója az volt, hogy lelkeket nyerjen meg Isten számára. Úgy tervezte, hogy házról házra járva próbálja az embereket Istenhez vezetni. Novemberig volt elég a pénze, s nagyon csüggedten készülődött vissza hazájába, úgy érezte, hogy Isten nem fogadta el munkáját, s értelmetlen volt az itt eltöltött pár hónap.

A szomorúság annyira elhomályosította gondolatait, hogy nem is emlékezett arra a hazautazása előtti beszélgetésre, melyet egy bizonyos Miss Brown házában folytattak le a Mill street-en, Ballymena városában. A házigazdánál vendégségben volt még két hölgy és egy James McQuilkin nevezetű, len-raktárban dolgozó fiatalember. A beszélgetés forrongott az indulatoktól, mivel az eleve elrendelés és a szabad akarat kimeríthetetlen témái között érveltek. Mivel Mrs Colville is belecsöppent a beszélgetésbe, megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye, s ő maga Kálvinista-e?

Mrs Colville nem válaszolt rögtön, s valójában nem is válaszolt, hanem érvelés helyett bizonyságot tett arról, hogy Jézus mit végzett érte a kereszten, hogyan váltotta meg a bűneiből, s mennyire fontos az ember számára az újjászületés.

McQuilkin számára a hölgy szavai olyanok voltak, mint a nyilak, teljesen felkavarták lelkét, mivel úgy gondolta, hogy doktrinálisan kikezdhetetlen tudással rendelkezik, viszont rájött arra, hogy sohasem találkozott Megváltójával.

A beszélgetés után Mrs Colville csüggedten távozott Írországból, nem is sejtve, hogy Isten rajta keresztül valami nagy munkát kezdett el a Szigetországban…

McQuilkin a beszélgetés után hazament, s két héten keresztül vívódott gondolataival, valamint azokkal kijelentésekkel, melyek sokkolták akkori énjét. A belső vívódásból óriási nyugalom lett, amikor a fiatalember elfogadta személyes megváltójának Jézus Krisztust.

A szikra

James Ballymenában dolgozott, de a hétvégéit Kells-ben töltötte, s John Moor, a Connor-i Presbiterianus tiszteletes javaslatára három újonnan rajta keresztül megtért barátja, Jeremiah McNeilly, John Wallace, Robert Carlisle társaságában egy öreg iskolaépületet béreltek nem messze Kells-től, ahol imádkozni kezdtek. 1857 decemberére, pár hónap alatt ötven főre duzzadt a szombati iskola, s minden héten összejöttek, s különös jelenlétét érezték Isten Szellemének.

1858 december 9-én egy Samuel Campbell nevű úriember jött el az összejövetelre, hogy személyesen élje át azt az élményt, amiről számos ismerőse beszélt. Ő Kells-ben dolgozott, de Ahoghillben élt. Miután átadta életét az Úrnak, otthonában, családjában tett bizonyságot, s rokonai megtértek. Frederick Buick, a Trinity Church tiszteletese, látva a Campbell családon végbement változásokat, egy összejövetelt szervezett, ahova meghívta a Campbell család tagjait, hogy tegyenek bizonyságot. Olyan nagy élményt jelentett Ahoghill polgárai számára az összejövetel, hogy sokan elkezdtek imádkozni ébredésért. Mindeközben Kells-ben az ébredés túláradt a kis iskolaépületen. Az emberek magánházakban, szabadtéri összejöveteleken adták át az életüket Jézusnak, egyik dicsérő hálaadó istentiszteletet követte a másik imaösszejövetel. A házakból, hangos kiáltások, imák, dicséret hangjai hallatszottak.

A szikra kipattan

1859 március 14-én egy Ahoghill-i prsebiteriánus hálaadó istentiszteleten zsúfolásig telt meg egy épület, melyet 1200 fő befogadására terveztek. Több mint háromezer ember volt jelen az istentiszteleten, ahol David Adams szolgált. A sokaság miatt a galéria majdnem leszakadt, ki kellett üríteni a termet, a tömeg az utcán állva, sárban, esőben órákon keresztül hallgatták Isten beszédét, többen a földre estek, sírtak, Isten kegyelméért könyörögtek.

Ballymena-ban is szellemi forradalom zajlott. Az emberek pajtákban, otthonaikban, iskolákban gyűltek össze, s később már a nagy épületek sem bírták befogadni a tömeget, ezért sugárutakon, mezőkön, földeken rendezték meg az összejöveteleket. Egyik alkalommal egy belfasti vendégszolgáló, ottlétekor ötezer ember előtt beszélt egy kőbányában. Egy szolgáló feljegyzése szerint

„régen nehéz volt az embereket gyülekezetbe hozni, most pedig nehéz őket kitessékelni az összejövetel után.”

Az imaösszejövetelek a végeláthatalan tömegek lelkes imádkozásai miatt általában kora hajnalig tartottak.

A Ballymenában szolgáló Moore tiszteletes feljegyzéseiben található a következő, erre a korszakra jellemző idézet: „Két napos távollétem után visszajövet, a városban mindenhol hatalmas izgatottságot láttam. Sok család két-három napja nem volt ágyban. Házak tucatjaiból hallható a megtérő emberek hangos, kegyelemért való kiáltásai, az imádkozó emberek hangja, vagy dicsérő énekek dallama. Az üzleti élet úgy tűnik szünetel…”

Broughshane kerületben, körülbelül két mérföldes körzetben majdnem minden anya részt vett az imaösszejövetelen. Két PUB-ot bezártak, nem fogyott az ital. A Biblia folyamatos tanulmányozás tárgyává vált, s a fiatalok rendszeresen segítettek a szolgálóknak.

Volt egy este, amikor vándorszínészek jöttek a városba. Pechjükre az imaalkalom is akkor volt, így csak két katolikus rendőr volt a nézőközönségük, az emberek imádkozni mentek.

Angliából, Skóciából, Írország egyéb településeiből érkeztek Ballymenába emberek, szolgálók, misszionáriusok, tanárok, hideg, kimért üzletemberek, hogy saját szemükkel győződjenek meg a történtekről, valamint hogy vegyék azt a tüzet, amely leszállt a településre.

Lángra kapott a nemzet

Szociális változások is kísérték az ébredést. A szomszédok, családok egymáshoz átjártak imádkozni, a PUB-ok kiürültek, alkoholista emberek sokasága tett bizonyságot arról, hogy megszabadult a szesz fogságából. A beszámolók szerint nem kevés katolikus tért meg abban az időben, s ez a tény nem kis bizonyság, egy vallási ellentétekkel, s ebből fakadó gyűlölettel megvert országban. A munka oly mértékben nőtt meg az emberektől roskadozó gyülekezetekben, hogy megszűntek a presbiteriánus, episzkopális ellentétek, nem volt sem idő, sem értelme egymással foglalkozni, hiszen mindannyian Isten munkáját végezték, az embermentést.

Az ébredés nemzeti méretűvé vált. Megyéről megyére terjedve elérte Belfastot is. Emberek tömegei jártak összejövetelekre, a legemlékezetesebb a Botanikus Kerti összejövetelek voltak, ahol legalább húszezer ember gyűlt össze Istent magasztalni.

Egy dublini katolikus lap azt írta, akkor fogja elfogadni ezt az ébredést, hogy Istentől van, ha a Boyne felvonulás a Durham street-en békésen fog lezajlani. Az addig mindig nagy atrocitásokkal járó, a reformátusok és a katolikusok közötti összecsapásokat kiprovokáló, véres felvonulás békében, csöndesen folyt le!

Több társadalmi hatása volt az ébredésnek. Az emberek tömegesen hagyták el a bűneiket és fordultak oda Jézus Krisztushoz. A megváltozott életvitelek hatására bezártak PUB-ok, csökkent az alkoholfogyasztás, így az erőszak és a bűnözés is. Csökkent a feszültség a katolikusok és a reformátusok között, csökkent a vallási gyűlölet gerjesztette atrocitások száma abban az időben.

Egy nagy tanulság

Három oldalra sikerült összesűrítenem azt a szellemi forradalmat, amelyet Ulsteri Ébredésként tartanak nyilván Írországban, elsősorban azonban a Mennyben. Emberek százezreinek élete, városok, megyék, egy ország sorsa változott meg azáltal, hogy volt egy angol hölgy, aki pénzt és időt akart költeni Isten munkájára. Mrs Colville tevékenysége láthatatlan volt, sőt eredménytelennek látszott, mégis Isten ezt a kis odaszánt életet és pár hónapot használta fel terve megvalósításához. Neve megmaradt az utókor számára mindazokkal az emberekkel egyetemben, akik ebben a munkában részt vettek. Mégis a legnagyobb öröm, azt hiszem azonban mindannyiuk számára, hogy nemcsak ezekben a történeti feljegyzésekben van nevük feljegyezve…

Dr. Szabó András írása

(Felhasznált irodalom: The Ulster Revival of 1859 – William H. Harding, http://www.revival-library.org/index.php/catalogues-menu/1857/the-ulster-revival-of-1859 Tony Cauchi)