Mózes és az Ígéret földje – 2017. július 30.

HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

István vértanú védőbeszédében részletesen szólt Mózes életútjáról. Bíróság elé állították Istvánt, és elítélték. Tudjuk, hogy ez a beszéde volt az utolsó, de utána jobb helyre, az Atyához került. Felmerülhet a kérdés, hogy miért beszélt ilyen hosszan erről a témáról, és mi ennek az üzenete a mai keresztények számára?

Akik Istvánt megkövezték, azt gondolták, hogy Istennek kedves dolgot cselekednek. Nem kétséges, hogy Mózes Isten elhívottja volt. Ráadásul ő egy olyan időszakban született, amikor a fáraó törvénye alapján minden zsidó fiúgyermeket meg kellett ölni. Mózes szülei nem engedelmeskedtek e parancsnak. Három hónapig rejtegették a fiukat, majd mikor már tarthatatlanná vált a helyzet, akkor rábízták őt Isten kegyelmére. Biztosak lehetünk benne, hogy imádkoztak érte, és Isten meghallgatta az imájukat: Mózest a fáraó lánya fiává fogadta.

Amikor Mózes megtudta a származását, meglátogatta Izrael fiait. Akkor már tudta, hogy elhívás van az életén. Tudta, és elfogadta azt, annak ellenére, hogy a korabeli legnagyobb hatalom legmagasabb pozíciójában volt, a birodalmi elithez tartozott. Tanították őt Egyiptom minden bölcsességére, méghozzá sikerrel. Óriási tekintélye volt, és hatalmas volt beszédben és cselekedetben. Veszélyt is jelentett ez számára.

---

„Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait. És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, aki bosszúsággal illettetett. És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.” (Apostolok cselekedetei 7:23-25)

---

Ezzel kapcsolatban az egyik kulcsszó az „eszébe jutott”, a másik, hogy „azt gondolta”. Másképpen szólva nem Isten akaratát kereste, hanem saját elképzelését igyekezett megvalósítani. Ennek következménye az lett, hogy mindent elveszített. Midián földjére kellett menekülnie.

Amikor Isten megjelent neki a csipkebokorban, akkor azt mondta neki, hogy általa fogja megszabadítani Izraelt az egyiptomi szolgaságból. Mózes tévedése Egyiptomban az volt, hogy ő az „általad” helyett azt értette, hogy „te”.

DÖNTÉSEINK SORÁN TEHÁT NE ARRA GONDOLJUNK, HOGY SZERINTÜNK MI LEHET ISTEN TÖKÉLETES AKARATA, HANEM IGYEKEZZÜNK AZT VALÓSÁGOSAN MEGISMERNI, ÉS MEGCSELEKEDNI. SŐT, NEM CSUPÁN AZ A KÉRDÉS, HOGY MI AZ Ő AKARATA, HANEM AZ IDŐZÍTÉS IS NAGYON FONTOS.

Mózes bekerült Isten akaratába, mégis eltelt negyven év, mire szolgálatba lépett. Ekkorra már lecsillapodott, és megértette, hogy nem ő a bíró atyjafiai fölött. A csipkebokornál egy hosszú alkufolyamat kezdődött Istennel. Ennek eredményeként Mózes önmagát megalázva elfogadta Isten elhívását, megtanult vezethetővé válni. Az első negyven év volt tehát számára a vezetővé válás iskolája, a második az Isten által vezethetővé válásé, és csak ezután következett a harmadik negyven év, amiért az addigi nyolcvan éves képzés történt: a szolgálat.

Nekünk nincs ma akkora elhívásunk, mint Mózesnek volt, de hogy van, az biztos, hiszen itt vagyunk. Mi kell ma a sikeres, üdvösségre vezető élethez? Be kell tölteni az elhívásunkat, amihez pedig alázatra van szükség. Másképpen fogalmazva el kell ismerni azt, hogy vannak dolgok, amiket Isten jobban tud. Ezeknek a dolgoknak az összefoglaló neve: „MINDEN”!

Mózes általában alázatos volt, kereste és megcselekedte Isten akaratát, de az egyiptomi természet nem tűnt el belőle teljesen. Ez az oka annak, hogy volt olyan eset, amikor kétszer sújtott rá a kősziklára, pedig Isten akarata szerint csak egyszer kellett volna. E miatt nem mehetett be az ígéret földjére, de Isten kegyelme megengedte neki azt, hogy meglássa: a Nébó hegyéről mutatta meg neki azt a földet, amit Izraelnek adott.

Nagyon vigyáznunk kell, hogy ne az egyiptomi természetünk vezessen bennünket akkor, amikor a fontos döntéseket hozzuk. A legfontosabb döntéseink ezek: megtérés, házasságkötés, lakóhely kiválasztása, munkahely megválasztása.

DÖNTÉSEID ELŐTTI MÉRLEGELÉS FŐ SZEMPONTJA AZ LEGYEN, HOGY A VÁLASZTÁSOD EREDMÉNYE KÖZELEBB VISZ-E ISTENHEZ, JOBBAN TUDOD-E MAJD SEGÍTENI AZ ÚR ÜGYÉT, MINT KORÁBBAN.

Életünk elsődleges célja legyen az Úr szolgálata, ami nem jelent feltétlenül teljes idejű szolgálatot, azt viszont mindenképpen jelenti, hogy tudjunk együttműködni az Úr vezetésével. Amikor Isten bevezette Mózest a szolgálatba, akkor Mózes már látta a láthatatlant, és ezért volt képes Istennek engedelmeskedni. Gondoljuk csak meg, hogy mit is tett Mózes! A garantáltan sikeres karrier helyett a hitet választotta, és ez által az Isten népével való együtt nyomorgást. Mózes az ígéretre nézett, látva elhívása jutalmát. Nekünk is látnunk kell, hogy nincs az a vagyon, ami megérné, hogy kockáztassuk általa az üdvösségünket.

ISTEN MA IS OLYAN EMBEREKET KERES, AKIK KÉPESEK VELE EGYÜTTMŰKÖDNI.

Mózes negyvenévi pusztai élet után már képes volt az együttműködésre. Érdemes megvizsgálni, hogy te is képes vagy-e erre!

Izrael fiait Isten felhőoszloppal vezette a pusztában. Amikor a felhő felszállt, indulniuk kellett, amikor pedig leszállt, meg kellett állniuk és ott letáborozni. Alázatra is tanította őket ezzel Isten, és a veszedelmektől is megóvta népét, amire ők önmaguktól nem lettek volna képesek.

Nekünk is kell keresnünk Isten vezetését, hiszen gyakran járunk úgy, hogy tervezünk, de Istent nem kérdezzük meg előtte, és utóbb kiderül, hogy rossz döntést hoztunk. Pedig ami az Úrtól van, az meglesz!

A SIKERT SOSEM AZZAL MÉRJED, HOGY MENNYIT KERESTÉL EGY DÖNTÉSSEL, HANEM AZZAL, HOGY JOBB KERESZTÉNY LESZEL-E ÁLTALA.

Amikor Izrael fiai a felhőt követték, az Krisztus követésének előképe volt. Isten akaratát kell mindig mindenben keresni és követni. Jó döntés az, amelyik közelebb visz Istenhez. Meg kell tanulnunk Isten szavára hallgatni. Kérdezni kell Őt döntés előtt, és megérteni azt is, ha az érkező válasz az, hogy „NEM”!   Előfordul, hogy a szabadidő kellemes eltöltése helyett a szolgálat mellett kell döntenünk.

VAN ÚGY, HOGY AZ EMBER NEM JÓL FIGYELT ISTEN VEZETÉSÉRE, ÉS ROSSZ DÖNTÉST HOZOTT, AMI ÁLTAL NEHÉZ HELYZETBE KERÜLT. ILYENKOR MEG KELL TÉRNI, ÉS KÉRNI ISTENT, HOGY HOZZON KI A SZORULT HELYZETBŐL.

Minden tevékenységedben az vezessen, hogy az Úr dicsőségét szolgáljad. A pillanatnyi helyzetedet pedig úgy lássad, hogy az csak közbülső állomás a célod felé vezető úton.

Döntéseid során tehát ne a rögeszméid, ne az ambícióid vezessenek, hanem Isten dicsőségének szolgálata, és akkor te is együtt mondhatod majd a zsoltárossal, hogy „boldog vagy és jól van dolgod”.

JÓ A MENNYEI ÉLETRE GYŰJTENI A KINCSEKET. EZ PEDIG JÓ CSELEKEDETEKKEL ÉRHETŐ EL. JÓ DÖNTÉS SOK KINCSET EREDMÉNYEZHET, A ROSSZ VISZONT MÉG AZ ÜDVÖSSÉGEDET IS VESZÉLYBE SODORHATJA.

Törekedjünk arra, hogy jó döntésekkel elérjük, hogy az Úrral együtt tölthessük majd az örökkévalóságot!

ELHANGZOTT IGÉK:

• Apostolok cselekedetei 7:20-35
• Zsidókhoz írt levél 11:23-27
• Mózes II. könyve 40:34-38
• Mózes IV. könyve 9:15-23
• Korinthusi I. levél 10:1-3

(Fotók: Horváth Kristóf)