”Mors” vagy Morál?

Gimnáziumi latin tanárom kedves személye, az órák feeling-je elevenedett meg napokban előttem, ahogy a morál szó jelentéséről elmélkedtem. Talán magiszterem számára – aki a filozófia és az ógörög tantárgyak előtt próbált utat törni nyiladozó értelmemben – is elképzelhetetlen volt a 80-as évek derekán, vagy akár a berlini fal ledöntésekor 1989-ben, hogy a morálnak (még a szocialista blokkon belül is), az erkölcsnek tartalma miként változik meg radikálisan, s hogyan alakul át az emberiség normarendszere az ezredforduló után. Milyen minimális különbség van a címben említett két szó között! Mégis az egyik az erkölcsöt, a törvényt, a morált, a másik pedig a halált jelenti latinul. Vajon az átalakult morál mennyiben jelent halált (mors-t) a nemzet, család, egyén, az egész emberi faj számára?

A berlini fal lerombolása, a hidegháború vége tehát nemcsak egy kettészakított Németország és családok újraegyesítését jelentette, hanem egy új irányzat, a globális Kulturális Forradalom elindulása is ehhez az időponthoz köthető. Maga a fogalom nem is tűnik túl ijesztőnek, de az elnevezés mögött egy új, ”kereszténység utáni” erkölcs terjesztése áll.

A Kulturális Forradalom eszméhez teljesen új etikai rendszer készült, melynek jelszavai hasonlítanak a zsidó-keresztény nómenklatúrához, de tartalmuk teljesen más.

A Globális Etika egy új nyelven kommunikál, melynek szavai más jelentéstartalommal bírnak, mint eredetileg, így a konszenzus, diszkriminációmentesség, sokféleség, másság, szabadság, párbeszéd, életminőség, a választás joga, tudatos döntés, gender, egyenlőség elve, partnerség, átláthatóság, kulturális ráhangolás, holisztikus, konzultáció, befogadás, női/gyermeki/reproduktív jogok, szexuális orientáció, biztonságos abortusz, vesztes nélküli megoldás, szekuláris spiritualitás, békére nevelés szavak mögött megjelent egy Új Világrendet tervező érdekcsoport kommunikációja, mely az ősi, zsidó-keresztény értékek helyett egy posztmodernitásba illeszkedő, objektív igazságot és valóságot tagadó rendszer része.

A fogalmak mögött megjelentek azok a cselekvési elvek, melyek észrevétlenül kúsztak be a közéletbe, az egészségügybe, az oktatásba, az élet minden területére. Maguk a szavak jelentése előszörre nem tűnik félelmetesnek, de az új kultúrába beágyazottan megtelnek azokkal a tartalmakkal, melyekkel egy egészen új normarendszer, új világrend megvalósítását és működtetését dinamizálják.  Noha legtöbbjük törvényileg még nem kötelező, az új etika hatékonyabban diktál, mint a nemzetközi törvények. Az új nyelvezet megalkotói tudatosan kerülték a fogalmak jelentésének pontos meghatározását. Az ürügy az volt, hogy a meghatározás elvenné az egyéni értelmezés szabadságát, a valós cél azonban stratégiai és manipulatív: lehetővé tenni a legellentmondóbb értelmezéseket is.

A Globális Etika egy új nyelven kommunikál, melynek szavai más jelentéstartalommal bírnak, mint eredetileg

Az ENSZ, a vele együttműködő nem kormányzati szervek segítségével (gazdasági hatalmak, multik) a hidegháború után a nemzetállamok rovására a globális kormányzat stratégiai központjává tette magát, s morális tekintélyként Globális Etikával kívánja ellensúlyozni a piac globális erejét. „Szakértőinek” közreműködésével 1990-től kormányközi konferenciákon dolgozta ki és hat év alatt megteremtette az új világrendet. Hatékony segítséget kapott a vele azonos szemléletű, a kormányokkal egyenlő partnernek tekintett (!) nem kormányzati szervezetektől, amelyeket tévesen civilnek is neveznek, noha olykor csupán egy-egy radikális kisebbség érdekcsoportjai.

A Globális Etika úgy véli, minden normát és struktúrát tetszés szerint le lehet bontani és újra lehet építeni – sőt a „felszabadítás” jegyében meg is követeli a struktúrák lebontását (a társadalmi és kulturális hagyományok, a vallási törvények, de még a természeti adottságok, pl. férfi-nő különbözőségének felszámolását is). A posztmodernitás legfőbb, irányadó értéke a választás szabadsága. E parttalan szabadság jegyében az ember számára a rossz választásának jogát is megköveteli (abortusz, homoszexualitás, „szabad szerelem”, eutanázia, tekintély és hierarchia elvetése stb).

A posztmodern etika ezzel – erőszakosan, globális normatív tekintélyt követelve – a természettörvény és az isteni kinyilatkoztatás fölé helyezi magát.

„A relativizmus diktatúrájában emberségünk és hitünk radikális lebontását erőltetik ránk finom módszerességgel, kulturális átformálás által. A relativizmus álarcot visel, de uralkodó és romboló. A korábbi diktatúrák hangosak, erőszakosak, központosítottak, leigázóak, megfélemlítőek voltak. A relativizmus diktatúrája halk, rejtett, intézményeken belüli, „barátságos”, decentralizált, globális. Stratégiája lágy, alulról felfelé irányuló, nemhivatalos, belső. A relativizmus diktatúrájának végeredménye az ember és a természet lebontása, valamint az aposztázia terjesztése a világban, különösen a fejlődő országokban.” (The new global ethic: challenges for the Church Marguerite A. Peeters)

A Kulturális Forradalom és a Globális Etika jelensége mellet még egy erőteljes hatás érvényesül évtizedek óta, destruálva a társadalmak legfontosabb alkotó elemét, a családot, ez pedig a Szexuális Forradalom.

A ’60-as években kibontakozó, hozzánk a ’70-es, ’80-as években bejövő irányzat a telekommunikáció, internet fejlődésével exponenciálisan növeli befolyását, s szinte ellenállhatatlanul tarol a nyugati kultúrában.

Gyökerei egészen a felvilágosodással együtt megjelenő szentimentalizmus és romantika kialakulásáig nyúlnak vissza, melyeknek szemlélete tagadta a hagyományos családmodellt. Az Ipari Forradalom családokat megpróbáló behatása után, az 1840-es évektől tört be a marxista ideológia főleg a Kelet-Európai országokba. Marx Kéziratok című művében egyértelművé tette a családról alkotott képét: a polgári házasság a prostitúció egyik – intézményesített – formája, a kapitalizmus fontos bástyája. Ebből a szellemiségből született Engels mondata is, mely szerint „a férj a kizsákmányoló, a feleség a proletár”. Ezen családellenes mondatok ideológiák teljesen behálózták a közgondolkodás családról alkotott képét, s a nő „felszabadításában” látták a megoldást. A független, szabad nő ideológiája azóta teljesen behálózza főleg a baloldali politikai gondolkodás eszmerendszerét, s a mai napig fellelhető a családellenes, szexuális perverziókat támogató baloldali kommunikációban.

A Kulturális Forradalom és a Globális Etika jelensége mellet még egy erőteljes hatás érvényesül évtizedek óta, destruálva a társadalmak legfontosabb alkotó elemét, a családot, ez pedig a Szexuális Forradalom

A következő, máig is a tudományos lélektanban használt eszmerendszer a századfordulóból, Sigmund Freudtól származik, aki az emberi lélek ösztönző erejét a szexualitásban vélte felfedezni, s mindent erre vezetett vissza. A lelki megbetegedések okaként a szexuális visszafojtást jelölte meg, s terápiaként felszabadította az embereket a szabad szexuális kapcsolatok kialakítására.

Az 1950-es években Alfred Kinsey volt az a személy, aki egy tudományosnak titulált, hamis eredményeket produkáló kutatásával arra inspirálta a lakosságot, hogy szabadítsák fel leplezett homoszexuális és poligám hajlamaikat, szakítsanak a képmutatással. Ebbe a korszakba csatlakozott be a ”make love, no war” hippi- és rock-korszak, melyet a digitális és média korszak robbanása, s az internetpornó térhódítása tömegpusztító fegyverként szórt szét az öt kontinensen, harmadik fronton is tarolva minden érték, etika, norma, erkölcsi törvény ellen. (Bohács, K. (2005). A szexuális forradalom. Új Exodus)

Az új kulturális közegben diktált új etika egy új világrend kialakulását propagálja egyre erőteljesebben minden kontinensen, mely hatalmas feszültséget, megosztást gerjeszt családi, társadalmi szinten egyaránt.

Ennek részeként feszül össze az Egyesült Államokban a demokrata és republikánus érdekellentét, s az Európában tapasztalható globalizációs törekvések elleni nemzeti ellenállás is ennek a háborúnak a része. Ez a szemléletkülönbség gerjeszt vitákat az abortusz kérdés, a gender ideológia természetellenes eszmerendszere körül, s ezen gondolatkülönbség okozza a feszültséget a migrációval kapcsolatban is.

Számunkra, keresztény értékrendet, Isten Igéjét, kijelentését mérceként használó emberek számára fontos, hogy húzzuk el a kábítás függönyét, s lássuk és láttassuk meg az új fogalmak, új eszmerendszerek, új etika mögött egy ősi ellenség személyét. Ő már az első emberpár megteremtése után azon dolgozott, hogy megkérdőjelezzen mindent, ami szent, s a lázadás gyümölcsét alternatívaként kínálva elválassza Teremtőjétől a teremtett lényt, s az ő moráljával mors-t, azaz halált hozzon minden emberi lényre, aki isteni életre lett teremtve!

Dr. Szabó András írása

Forrás:

The new global ethic: challenges for the Church Marguerite A. Peeters

Bohács, K. (2005). A szexuális forradalom. Új Exodus.