Pátkai Mihály: Miért “kattannak be” váratlanul a házastársak?
Ti is biztos hallottatok már ilyet. Szép fiatalok, szép esküvő, szép gyerekek. Sokáig úgy tűnik, minden rendben. Van, hogy mindenkit megráz a szomorú bejelentés. De ez azért ritka. Többnyire már hamarabb jelentkeznek a rossz előjelek. Főleg tapasztaltabb, “mélyre látó” emberek, megérzik. Ők nem csak a csillogást és a kamut látják. Túllátnak és túlhallanak a “Minden ok!” és a “Nagyon jól vagyunk!” sallangokon. Tudják, hogy nem is minden ok. Hogy nincsenek is jól…
A házastársak legfőbb felelőssége Isten előtt, hogy a társuk lelkére figyeljenek
Az eltávolodásnak, az elhidegülésnek sok jele van. Hogy ritkán látni őket istentiszteleteken, főleg együtt… Hogy keveset mutatkoznak egy helyen, inkább külön utakon járnak… Hogy vége köztük a kedveskedésnek, az udvarlásnak… Hogy bejött közéjük a cinizmus, egy kritikus és számonkérő hang… Hogy a feleség láthatóan nem boldog, és a férj is folyton csak küzd…
Van, amikor a férfi az önfejű és makacs. Aki nagyjából zéró empátiával rendelkezik a társa felé. “Istenigazából” nem érdekli őt, mik a felesége vágyai (és érdekei). Szerinte egy nő feladata az, hogy “engedelmes feleség” legyen… És örülhet, hogy ilyen nagyszerű férje lett. Ha a feleség a társa mulasztásait, vétkeit – teljesen jogosan – szóváteszi, akkor “ne akarjon rajtam uralkodni”! Ha a család mellett dolgozni is szeretne, akkor már “feminista és karrierista” is! Ha nem szeretne annyi gyermeket vállalni, mint ahogyan azt a férfi elképzeli, akkor “önző és lázadó”! Ha a feleségnek nehezebb napja van, akkor “ne hisztizzen” és “ne manipuláljon”! Ha a nő igényelne egy beszélgetést, akkor pedig “ne lelkizzen már annyit”!
A Biblia azt mondja, hogy az “igaz még az ő barmának az érzését is ismeri”. (Példabeszédek 12:9)
Hát mennyivel inkább kell nekünk férfiaknak tudnunk és átéreznünk, mire van szüksége a feleségünknek! Vannak nők, akik mindezt hosszú ideig nem is teszik szóvá. Ami nem jó, mert így nem őszinte a kapcsolat. Tűrnek, de belül egyre nő a keserűség, a feszültség. És előbb-utóbb mindenki besokall…
Van, amikor – elsősorban – a feleség a baj okozója. Például türelmetlen. Folyton összeméri a férjét másokkal. Olyannal, aki anyagilag előrébb van. Vagy aki sportosabban néz ki. Aki ügyesebbnek, okosabbnak, vagányabbnak tűnik. De ha a férfi megérzi a tisztelet hiányát, megkeseredik. Elidegenedik a feleségétől. Negatív lesz. És átmegy ő is “támadó üzemmódba”.
A feleség őszinte tisztelete a férj szeretetének a katalizátora. Persze a férj szeretete is a feleség tiszteletének a katalizátora. De akkor melyikünk kezdje el? Mindkettőnk, előzékenyen és hittel! Tehát még azelőtt, hogy a másikban látná az érdemeket. Látná a sikert, a Szentlélek gyümölcseit, az önzetlenséget. Ehhez kell – mindannyiunknak – a krisztusi természet.
És ez újra és újra “berobbantja” a szeretet és tisztelet hurrikánját!
Mennyire törődsz a társad lelkével és szívével? A házastársad imádkozik? Van élő kapcsolata Istennel? Olvassa a Bibliát? Tudtok egymással az Igéről beszélgetni? Szeret istentiszteletre járni? Bekapcsolódik a közösségi életbe? Vagy csak leül valahol hátul, az utolsó sorok egyikébe? Kritikus a pásztorok és vezetők felé? Cinikus megjegyzéseket tesz? Vagy támogató szívvel viszonyul a gyülekezete felé? Hálás ember? Lágy a szíve? El tudja ismerni mások érdemeit? Miről beszél a leglelkesebben? Mi van a szívében? A filmek, a munkája, a hóbortja?
A házastársak legfőbb felelőssége Isten előtt, hogy a társuk lelkére figyeljenek. Hogy segítsék egymást bejutni a Mennybe. Egyszer mindannyian meg fogunk állni Isten előtt. Szinte hallom az örökkévalóságban felhangzó kérdéseket: Te szövetségese voltál a házastársadnak? Mindent megtettél azért, hogy ő is ide kerüljön? Empátiával segítetted át a nehéz időszakain? Lehet, hogy lesz szolgálatod mások felé is. De Isten mindenekelőtt a társadat – és a gyermekeidet – bízta rád!
Pátkai Mihály írása
FORRÁS: PÁTKAI MIHÁLY FACEBOOK OLDALA