Keszthelyi evangélizációs tábor pécsi képviseletben

---

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében”

---

„A Hit Gyülekezete alapító tagjainak már negyven évvel ezelőtt megszületett az a mennyei látása, miszerint Jézus nem csupán egyháztagokat, szimpatizánsokat keres magának, hanem tanítványokat, akik hitükben és életmódjukban is a követőivé válnak. Azonban a tanítvánnyá válás küzdelmes folyamat, ezért szükséges, hogy a hívőkben megújuljon az a pásztori szív, ami lemondások árán is, de kész segíteni a friss megtérők meggyökerezését a legközelebbi gyülekezetekben”. – fogalmazták meg a szervezők. Ezen motivációk alapján került megrendezésre az idei evangélizációs tábor Keszthelyen, melyen négyen képviselték a pécsi közösséget.

---

„Aki abból a vízből iszik, amit Én adok, az soha meg nem szomjazik”

---

Idén augusztusban sem fáztak a Balaton környékén nyaralók, ilyenkor pedig mi mással lehetne könnyebben megszólítani az embereket, ha nem egy hideg, frissítő vízzel. A feljebb idézett Ige a palackok hátoldalán található, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy a beszélgetés átterelődjön az élet vizének hirdetésére. A Hit Gyülekezete Jótevők programja már több éve nagy sikert ért el az ilyen vízosztással egybekötött evangélizációk során. Tapasztalható, hogy az emberek évről évre egyre nyitottabbak, és valósággal éhezik a keresztről való beszédet.

A közel egy hetes tábor menetrendszerinti programja alapján délelőtt az istentiszteleten volt alkalmunk más és más aspektusból megérteni az életmentés fontosságát. Rendkívül mélyszántású prédikációkat hallgathattunk tapasztalt pásztoroktól, melynek részletes átadására kísérletet ugyan nem teszek, de néhány esszenciális gondolatot mégis megosztanék az alábbi sorokban:

Szabó Balázs: Isten szóval hozott létre világosságot, ezért nekünk is szó által szükséges világosságot ébreszteni az emberek szívében, tekintve, hogy az Ő képére és hasonlatosságára lettünk teremtve. Amennyiben elkezdem hirdetni Jézus Krisztus evangéliumát, a fény elkezd bemenni az emberek szívébe. A kóró és a bogáncs helyére gyümölcshozó fák kerülnek.

Mézes András: Az evangélium nem más, mint Jézus Krisztus feltámadásának a híre. Életre kelti a halottakat, előszólítja a nem létezőket. Mivel a megtéréseket elsősorban természetfeletti folyamatok döntenek el, ezért az evangélizácókat szükséges imában megalapozni, előkészíteni, de azt követően sem dőlhetünk hátra, folytatni kell a szellemi harcot. János evangéliumában találkozhatunk Lázár történetével, kit Jézus, halála után négy nappal támasztott fel. „És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni”. Régen a temetkezési szokásokhoz tartozott, hogy a hulla végtagjait összekötötték és az arcát letakarták egy kendővel, ami szimbolikusan a látást akadályozza. A kezeken való kötelek a bűnöket, cselekedeteket, míg a lábakon lévők a familiáris, vallási szokásokat jelképezik. Ha nem kerülnek le ezek a kötelek, nem tudnak járni.

Tóth Géza: Az evangélium ugyan történelmi tény, azonban olyan jellegű, ami a mai napon is tart, hiszen a mi Megváltónk él. Tényekről kell beszélnünk, a hitünk nem érzelmeken alapszik. Mi tudósítók vagyunk. „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem…” Az igazság átadása után bíznunk kell abban, hogy akiknek hirdetjük az evangéliumot, meghallják Jézus szavát, amikor eljön az ő idejük. Köztem és az az ember között, akinek bizonyságot teszek, pusztán az a különbség, hogy engem előbb szólított meg az Úr.

Schweigert Patrik: Isten nem angyalokra bízta az evangélium hirdetését, hanem ránk, emberekre, amiért felelősséggel tartozunk. Az emberekhez követként megyünk. Amiképpen Gedeonnak is mondta az Úr, ki-ki azzal az erővel menjen el hirdetni az evangéliumot, amennyi rá lett bízva. Isten számon fogja kérni rajtunk, hogy mit kezdtünk a nekünk ajándékozott tehetségekkel. Ne legyünk gonosz és rest szolgák, hanem inkább hűséges, terhelhető, bevállalósak, akik készek meghallani az Úr szavát, forgatni a talentumaikat és hasznot hozni Annak, aki azt rábízta. Ne az elhívást keressük elsősorban, hanem az Urat. Azonban aki Őt keresi, kétségkívül az elhívását is megtalálja.

Üveges Bálint: A szellemi halál állapotából csak úgy tud kikerülni az ember, ha Isten kezdeményez. Az ember szelleme halott állapotban születik meg, de az újjászületés előtt is spirituális lény. Van, hogy a halál takarója miatt még nem tudják befogadni emberek teljes mértékben az evangéliumot. Sokszor bevilágít ugyan Isten Igéje a takaró alá, de visszarendeződik, mert a halál szelleme bizonyos képességeket még lebénít. Az, hogy egy ember szellemében mikor jön el a teljes világosság, nem tudhatjuk. Ez teljesen Istenen múlik, de a mi feladatunk az örömhír közlése.

Nagy József: A legnagyobb háború, amit az ember itt a Földön vívhat, az az életmentés. Egy sikeres csata se vegye el az eszünket, ne menjünk vissza testi emberbe, hanem maradjunk meg szellemben. Amíg Mózes keze fel volt emelve az Amálekkel vívott harc során, ők győztek, azonban mikor leengedte, vesztettek. Ez az imádkozás jele. Amennyiben meglankadunk az imában, akkor vesztésre állunk, és ha a társam lankad meg, akkor segítsük, állítsuk a kősziklára, emeljük fel a kezeit. Testben élünk, de a hadviselésünk fegyverei nem testiek, ezért érvelésekkel nem fogjuk tudni átadni az igazságot az embereknek. Ehhez szellemben kell harcolni.

Grósz István: A világosság cselekedeteit kell élnünk. A Nap és a Csillagok olyan égitestek, amelynek van saját fényük. A Holdnak nincs, a Nap fényéből táplálkozik. Az Ige sokszor beszél a Napról úgy, mint Istenről. Nekünk az Úr fényességéből kell táplálkozni. A puszta jelenlétünk is olykor elég, hogy fényt árasszunk emberek életébe. A nyelv szolgálata nagyon fontos, de előfordul, hogy pusztán az életünkkel, jelenlétünkkel is tudjuk Isten felé fordítani az emberek életét. Isten számára akkor válik egy személy láthatóvá, ha mi rávilágítunk.

Mihály József: Az egyháztörténelemből fakadóan az Ige megértése bizonyos korlátokba ütközik. Isten országának az üzenetét kell hirdetni az embereknek. A mi Atyánkban is benne van, hogy Isten, az országát a Földre akarja elhozni. Isten uralomra teremtette az embert, azonban erő nélkül nem lehet uralkodni. Az evangélium erőt tartalmaz, ami nekünk azért örömhír, mert azt hirdeti, hogy Isten vissza akarja állítani a Földet és az embereket eredeti állapotukba, az uralkodásra. Ez nem egymáson, hanem a bioszférán való uralkodást jelent, amire eredetileg elrendelte az embert. A Föld alapvetően biztosítja az ember létezését. A létezésünk valódi célja ebből kifolyólag nem is a Menny, hiszen az örökkévalóság is egy új Égben és új Földön lesz. Olcsó vigasz az a hangsúlytévesztés, miszerint a földi életet éljük valahogy túl és majd a Mennyben jobb lesz. Ez nem vigasz, nem adja meg az életünk valódi értelmét. Isten országát nekünk a Földre kell elhozni. Amíg nem találunk olyat, amiért képesek lennénk meghalni, nincs értelme az életünknek. Úgy kell hirdetnünk az evangéliumot, ahogyan Jézus is tette, ennek öt pontja pedig a következő:

1. Elhagyta a Mennyet, annak nyelvezetével és kultúrájával együtt
2. Soha senkire nem erőltette rá önmagát és hitét. Nem tolakodott. Mindenhova hívták és örömmel fogadták.
3. Vizsgálta és megértette a világot, a kultúrát és az ember természetét.
4. Az emberek valós szükségeire válaszolt és nem a vágyaira
5. Alkalmas volt arra, hogy minden társadalmi réteget megszólítson.

A szellemi és elméleti felkészülés után alkalmunk nyílt gyakorlatba is ültetni a kiküldött Igét, így a délutánok során szétszóródva mentünk különböző helyszínekre hirdetni a megtérés üzenetét.

---

„Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez”

---

A látogatott helyszínek között volt olyan is, amelyen eddig még nem fordultak meg a Jótevők, és először lett hirdetve ilyen formában az emberek közt Jézus Krisztus evangéliuma. A tábor során rendszeresen látogatott helyszínek Keszthely, Zalaegerszeg, Veszprém, Kaposvár, Tapolca, Balatonalmádi, Balatonfüred és Várpalota voltak. Oláh Gergő, a 2012-es X-faktor nyertese nem csak hangjával, hanem életbizonyságával is szolgálta egész héten az Úr munkáját. A felsorolt városok közül több helyen is megtérésre indította az embereket a koncerttel egybekötött evangélizációkon. A vetés és az aratás után esténként a keszthelyi gyülekezet területén gyűltünk össze közös dicséretre, illetve grillezésre, miközben alkalmunk volt elmesélni a nap történéseit és felbuzdulni egymás bizonyságain.

A tábor alatt összeszámlálhatatlan áldások és csodák történtek, melyekről érdemesebb lenne inkább könyvet írni, azonban néhányan pár mondatban összegezték személyes tapasztalataikat, bizonyságaikat, melyek az alábbi sorokban olvashatók:

 „Én és a férjem lassan 22 éves keresztényként Isten kegyelméből elértünk már mindent, amire egzisztenciálisan szükségünk lehet, és arra döbbentünk rá, hogy az életben nincsen semmi más, amiért szívesebben tudnánk élni, mintsem Isten munkája. Ezért felelősséget érzünk az evangélium hirdetésére. Én a békéscsabai evangélizációs tábor után eltörtem a kezemet, de ez sem tántorított vissza a keszthelyitől. Az utóbbiból hazaérve másnap mentem gipszcserére, amit még négy hétig kellett volna hordanom. Az orvosok bármennyire is keresték, a törésnek helye sem volt. Hazafelé már én vezettem az autót. Szellemi életben megújulva és hadra foghatónak érezve térhettünk vissza. Amennyiben Isten akarja és élünk, jövőre is erre szeretnénk szánni a szabadságunkat.” – Fráter Andrea, Pécs.

„2013 óta ez volt az első evangélizációs tábor. 2015-től kezdtünk el fiatalokkal kimenni az utcára evangélizálni az 1%-os kampány ideje alatt. Számomra öröm látni azt, hogy a Jótevők mozgalom annyira kinőtte magát, hogy számítottak ránk a tábor szervezésében. Öröm volt látni azt a sok fiatalt és idősebb embert egyaránt, ahogy Jézusról bátran és örömmel tesznek tanúságot. Az evangélizációnak az a formája, amit mi alkalmazunk (vízosztás) nagyon könnyűvé teszi az emberek megszólítását és oldottá a beszélgetéseket. Megdöbbentő volt olyanokba is “belebotlani”, akik régebben jártak a gyülekezetbe, de eltávolodtak az Úrtól. Egyértelmű, hogy ezeket az embereket is hívja vissza az Úr, vagyis nem szabad az ilyen személyekről sem lemondani”. – Schweigert Patrik, Budapest

„Számomra óriási áldás volt az, hogy ilyen fiatalon részt vehetünk egy ilyen táborban és beállhatunk abba a csodálatos munkába, hogy bemutassuk Jézust az embereknek. Nagyon sokat tudtunk épülni egymás bizonyságaiból is. Nem lehetünk elég hálásak azoknak, akik a tábor előtti időszakban rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy mire a táborozók megérkeznek, minden rendben legyen”.– Jakab Daniella, Kaposvár

„Nekem ez volt az első evangélizációs táborom és úgy mentem oda, hogy nem sejtettem milyen lesz, de minden várakozásomat felülmúlta. Az elején senkit nem ismertem a táborból, de mikor megérkeztem, és láttam az embereket, hogy mindenki azért jött, hogy végezze az Úr munkáját és hirdesse az evangéliumot, akkor hatalmas öröm és boldogság fogott el, mert érezhető volt Isten felfoghatatlan szeretete. Összefoglalva nagyon nagy áldás és ajándék volt ez a tábor nekem is és szerintem minden résztvevőnek. Mindenképpen részt fogok venni az elkövetkezendő evangélizációkon, vagy kisebb Jótevős vízosztásokban.” – Takács Énok, Budapest.

,,Ez az evangelizációs tábor megtanított arra, hogy Isten szeretete mindig nagyobb és több annál, mint ahogyan azt az ember gondolná. A sok imának, böjtölésnek meg is lett az eredménye. Mindenki bizonyságokkal távozott Keszthelyről. Köztük én is, melyekből egyet meg is osztanék. A keszthelyi mólónál odamentünk egy párhoz, akikkel hamar jókedvű és hosszas beszélgetésbe kerültünk. A pár elmesélte, hogy találkoztak egy társasággal, akik a tábor ideje alatt tértek meg. Ennek hallatán egyikük abban a pillanatban a cigarettafüggőségből is megszabadult. Aznap este egy közös grillezésre invitáltuk őket, ahova meglepődésünkre nem ketten, hanem négyen, pár barátjukkal jelentek meg. Az este végére mindnyájan befogadták Jézust a szívükbe.” – Márkus Kata, Budapest

Számomra is ez volt az első evangélizációs tábor, amelyben részt vettem. Nagyon hálás vagyok elsősorban Istennek, hogy lehetőséget adott rá, illetve a szervezőknek, akik példamutató odaszántságukkal inspiráltak és motiváltak arra, hogy a jövőben igenis érdemes még többet belefektetni Isten munkájába. Hálásak vagyunk a házigazdáknak, Szabó Balázsnak és feleségének, valamint a keszthelyi gyülekezetnek, hogy lehetőséget biztosítottak a táborozóknak, illetve Németh Sándornak, aki nélkül meg se valósulhatott volna. További hálánkat szeretnénk kifejezni a szolgálóknak, Mézes Andrásnak és feleségének, Nagy Józsefnek és feleségének, illetve Üveges Bálintnak, Tóth Gézának, Grósz Istvánnak, Mihály Józsefnek és Schweigert Patriknak, valamint Oláh Gergőnek, kik közül többen egész héten támogatták jelenlétükkel, szolgálatukkal és imáikkal az evangélizációk sikerességét. Végül, de nem utolsó sorban a Morvay családnak, Bátornak és feleségének, Péternek és feleségének, kik időt és energiát nem sajnálva tettek meg mindent a tábor szervezettségéért. Ezen felül köszönjük minden olyan testvérnek és szervezőnek, kiket név szerint nincs lehetőségem felsorolni, de éjt nappallá téve dolgoztak és hoztak többek között anyagi áldozatokat, hogy a résztvevők számára minden zökkenőmentes legyen.

---

„…a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván”

---

A munkát szeretnénk a továbbiakban is folytatni Pécsett, mindenkit bátorítva arra, hogy ezt a frissítő szolgálatot amennyiben teheti, ne hagyja ki!

A cikkben felsorolt Igék:

• Máté 28:19;
• János 4:14; 11:44; 10:27;
• Apcsel 8:26; Máté 6:4

Fotókat készítette: Fekete Eszter

Bosnyák Boglárka beszámolója