Istennek nincs akadály, hogy szabadulást hozzon – 2017. augusztus 6.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:
A 27. Zsoltárt Dávid szerezte, amiben így szól:
„Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?”
Dávidnak volt tapasztalata arról, mit jelent fenyegetettségben élni. Ő nem félt akkor sem, amikor Góliát ellen harcolt. Utána is folyamatosan próbákon ment át. Természetes szinten volt oka bőven arra, hogy féljen, mégsem félt. Az különböztette meg őt másoktól, ahogyan a kihívásokra reagált. Dávid tudta, hogy a félelem nem tartja meg az embert Isten jelenlétében.
A félelemnek nincsen definíciója a Bibliában, de a hitnek van. A hit nem azonos a tapasztalattal. Amit már többször megtapasztaltál, ahhoz nem szükséges hit. Jövőbeni dolgokhoz viszont csak hittel tudunk kapcsolódni, hiszen a jövővel kapcsolatban semmit sem tudunk biztosan állítani. Reménységünk van arra vonatkozóan, hogy Isten jót tartogat a számunkra. A reménységünk alapja az, hogy a mi Istenünk mindenható Isten.
A félelem a hit ellentéte, a rettegett dolgok valósága. Amitől rettegünk, az jön be az életünkbe, és kiszorítja a hitet. Megtörténhet, hogy egy dologgal kapcsolatban hit van valakinek a szívében, és egy másikkal kapcsolatban pedig félelem, de egy adott esetben vagy csak a hit, vagy csak a félelem van jelen.
NEM SZABAD, HOGY EGY KERESZTÉNYT A FÉLELEM IRÁNYÍTSA, MERT A FÉLELEM HITETLENSÉG, AZ PEDIG LÁZADÁS ISTEN ELLEN. A FIÚSÁG SZELLEMÉT KAPTUK, AMI EGY MEGTÖRHETETLEN BIZALMAT HOZOTT LÉTRE BENNÜNK.
Fontos, hogy a családapák a helyükön álljanak, mert akkor jó apaképük lesz a gyermekeiknek. A jó apa akar és tud is segíteni gyermekének, amikor neki szüksége van őrá, és arra is figyel, hogy elérhető legyen. Az ilyen apa gyermekei a mennyei Atyához is helyesen fognak viszonyulni: teljes bizalommal vannak iránta a nehéz helyzetekben. Igaz lesz ez a reménytelennek látszó esetekben is. Egy kereszténynek sosem szabad önmagát vesztesnek látnia.
A hit akkor válik teljessé, ha a félelem kiszorul a szívből. Folyamatosan olyan állapotban kell lenni, hogy bármikor örömmel tudjuk fogadni az Úr visszajövetelét. Természetesen ez nem olthatja ki az egészséges életösztönt, de rettegést sem jelent.
„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”
A szeretettel nem fér meg a félelem. A félelem gyötrelemmel jár, ezért keresni kell Istent, hogy még több szeretetben lehessen részed, ami aztán már valóban kiszorítja a félelmet.
Dávid úgy maradt meg a félelem nélküli állapotban, hogy hitt Istenben. Aki fél, az nem hiszi, hogy Isten elég erős, sem azt, hogy oda tud őrá figyelni, hanem az ellenséget tartja Istennél erősebbnek.
Akiben szeretet van, az minden helyzetre bizalommal tud nézni. Aki hisz, az nem tagadja le a veszélyt, amikor érzékeli azt, hanem Istenben bízva áll hozzá a helyzethez. Dávid életérzése az volt, hogy számára az Úr házában való lakozás a legfontosabb. Jó ezt eltanulni tőle. Fáradt, zaklatott állapotban érdemes a felüdülést dicséretek éneklésével keresni. Amikor megkísért az az érzés, hogy egy testvérünkkel kapcsolatban ellenszenvet érezzünk, akkor ennek ellene kell állni, mert ez az ördögtől van.
Saul győzelmeket aratott királyként, de egyszer belekerült egy élethelyzetbe: vagy bízik Sámuel ígéretében, vagy nem bízik. Ő nem bízott: nem Sámuel ígérete alapján döntött, nem tudott hitet gyakorolni. Ezért nem lett maradandó a királysága. Mi is királyságra hívattunk el, de el lehet ezt veszíteni. Az utolsó időkre vonatkozóan ennek az az üzenete, hogy aki mindvégig kitart, az lesz győztes.
Dávid sok esetben természetes szinten esélytelen volt; Saul a filiszteusokkal szemben úgyszintén. A filiszteus előőrsök elleni harcban is esélytelen volt Jonathán, mégis győzött, mert hittel állt az esélytelenségéhez. Azt mondta, talán tesz valamit az Úr értünk,
…mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.
Ezzel kifejezte azt, hogy bízik az Úrban. Nem véletlen, hogy Dávid jó barátságba került Jonathánnal.
Nem a létszám, nem a természetes képességek tehát azok, amik egy küzdelem kimenetelét eldöntik. Gondoljunk csak a modernkori Izrael és az őt körülvevő népek közötti erőviszonyokra. Hatalmas túlerővel szemben mégis Izrael áll nyerésre, és a végső győzelem is az övé lesz. Kell szellemi látás a harcban. Elizeus látta a mennyei seregeket is, a szolgája viszont csak az ellenséges erőket. Elizeus ezzel biztatta a túlerőtől megrémült szolgát:
„Ne félj. Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velük.” (Királyok második könyve 6:16)
Dávid is, és Isten más nagy emberei is gyönyörködtek Istenben. Tudták ugyan, hogy lesznek nehéz helyzetek, de már azok érzékelésekor hittel adtak dicsőséget Istennek azért, hogy újra győzelmet fog szerezni számukra. Dávid úgy küzdött, hogy közben gyönyörködött az Úr szépségében.
„Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.”
Akkor van jó állapotban egy keresztény, ha nagyon vágyik arra, hogy szellemi tevékenységet folytathasson: imádkozzon, dicséreteket énekeljen, Bibliát olvasson. Ilyenkor nehéz helyzetekben is arra gondol, hogy az Úr előtt nincs akadály, hogy sok, vagy kevés által szerezzen szabadulást.
Amikor saját képességeid már nem elegendőek, akkor várjad az Urat, és kiáltsál Hozzá! Előfordulhat, hogy olyat tettél, ami nem tetszik az Úrnak, ez esetben meg kell abból térni, és már újra bizalommal fordulhatsz Istenhez. Ezért jól teszed, ha nem jársz olyan helyeken, amelyekről tudod, hogy oda az Úr nem megy veled. Bizonyára lesznek nehézségeid, de mindig tartsad szem előtt, hogy a Győztes oldalán állsz! A gonoszt nem rosszal, hanem jóval kell és lehet legyőzni. Keressük inkább az Urat, sóvárogjuk az Ő jelenlétét. Erre az esetre van ígéretünk:
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik [az] [ő] végzése szerint hivatalosak.” (Róma levél 8:28)
Ez az Istent szeretőkre vonatkozó ígéret, tehát a félelem helyett fogadjuk be Isten szeretetét, ami kiűzi a szívünkből a félelmet.
ELHANGZOTT IGÉK:
- Zsoltárok könyve 27:1-14
- Zsidókhoz írt levél 11:1
- Róma levél 8:14-15
- János apostol I. levele 4:17
- Sámuel I. könyve 13:1-15, 14:4-17
Hrabovszki György jegyzete