Ifjúsági fórum a pécsi ifjúsági gyülekezetben

Patócs Tibor, a pécsi Hit Gyülekezete diakónusa, valamint kedves felesége, Patócs Andrea voltak az ifjúsági fórum legutóbbi vendégei. Megtérésük, megismerkedésük és boldogulásuk története nagy áldás volt a fiatalok számára.

 Tibor megtérése

Tibor nem Pécsett, hanem a Tolna megyei Bonyhádon született, és egy kis faluban, Hőgyészen nőtt fel. Középiskolába Pécsre járt, az egyetemet pedig Budapesten végezte el. Konszolidált családból származik, az alkohol és a kábítószer fogyasztása fel sem merült a számára. Jól tanuló diák és a szüleinek engedelmes gyermek volt. Jelenleg villamosmérnökként dolgozik az E. ON Energiaszolgáltató Kft-nél áramszolgáltató cégnél, ahol a folyamatirányítási rendszer működtetéséért felel, vagyis az áramszolgáltatás gördülékenységét ellenőrzi.

Andrea ének-népművelődés szakon végzett a PTE tanárképző szakán, majd teológia diplomát szerzett a Szent Pál Akadémián. Bár népműveléssel nem foglalkozik napjainkban, de ének-biblia szakos tanárként a pécsi Hit Gyülekezete általános iskolájában, a Sztáraiban tudja gyümölcsöztetni a felsőoktatási tanulmányai során elsajátítottakat.

Tibor egy évet katonáskodott, így hozta meg azt a döntést, hogyha egyetemista lesz, szeretné jól érezni magát a bőrében. Rendkívül aktívan tevékenykedett a campuson, sok dologba bekapcsolódott. Hamar megválasztották a BME egyetemi kollégiumi bizottság kultúrfelelősének, aminek köszönhetően számos rendezvény lebonyolításában segédkezett. Egy, a kollégiumi bizottság számára szervezett téli táborban hallott először Jézus Krisztusról két, szintén kollégiumi vezetőtársával való beszélgetés során. Tibor materialista háttérből származik, ezért az evangélium hallatán először meglepődött, de megragadta a tény, hogy Jézus él, és ha él, lehet vele találkozni akkor is, ha már kétezer éve már feltámadt. Jézus személye kíváncsivá tette, mivel a személyek, akiktől a bizonyságot hallotta, hitelesek voltak a számára, főleg, hogy nem felekezetbe invitálgatták, hanem Jézusról beszéltek.

A beszélgetés hatására 1988-ban ment el először, a két imént említett barátja társaságában a Hit Gyülekezetébe, ami akkor egy kis budaörsi házban működött. Ami Tibor számára feltűnő volt, az az emberek kedvessége és az, hogy egyáltalán nem keltették vallásos emberek benyomását. A másik meglepetés a dicséret volt, amihez hasonlót azelőtt még soha nem hallott. Azon az estén befogadta Jézust a szívébe, bár kicsit arra számított, hogy majd Jézus odalép hozzá, de ez materiális szinten nem történt meg. Megkeresztelkedett, de még mindig semmi “szokatlant” nem tapasztalt. Mondták neki, hogy imádkozzon. Első imájában azt kérte, hogy a másnapi vizsgája ne legyen megtartva. A vizsga elmaradt.

A kollégiumi feladatai és a tanulás addig is komolyan lefoglalták, így nehézkesnek tűnt eleinte számára, hogy az Istentiszteletek hogyan fognak beleférni a napjaiba. Ehhez képest annak ellenére, hogy heti három estét Budaörsön töltött, a tanulmányi eredményei jelentősen javultak. A Bibliával kapcsolatban minden új volt a számára, élvezte, hogy állandóan szívhatja magba az igazságot. Elkezdett szolgálni, de hasonló korú keresztény társait komolyabb feladatokkal bízták meg, ami eleinte frusztrálta. Azonban ezeket az érzéseket és a felmerülő kérdéseket letette az Úr elé és teljesen rábízta azokat. Rövid időn belül a Folyondár utcában az ültető szolgálat vezetésével bízták meg.

Úgy érdemes hosszú távon elköteleződni egy szolgálatban, ha az ember örömöt talál benne, és ha hiszi, hogy amit tesz, nem haszontalan és az Úr kipótolja a befektetett időt és energiát.

Az E. ON elődjével, a Dédásszal kötött szerződés következtében került Tibor Pécsre 1990-ben. A kollégiumi évek után úgy gondolta, semmi problémát nem okozna a számára, ha munkásszállón kellene laknia. Ennek az ellenkezőjéről már rögtön az első éjszaka után meggyőződhetett. Egy napnál többet nem állt szándékában azon a helyen éjszakázni, de helyismeret és ismeretség hiányában kilátástalannak tűnt a helyzete. Egy hosszas imával telt nap végére azonban a meghallgattatás hamar jött, estére lett albérlete. A helyi gyülekezetben való szolgálattal kapcsolatban azt a tanácsot kapta, hogy ne izguljon, az ajándék helyet készít magának (Példabeszédek 18:16). Fél év után beállt a kapus szolgálatba.

Tibor fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy nem a szolgálatból kell az identitásunkat levezetni, inkább arra kell törekedni, hogy betöltsük az elhívásunkat, és akkor egy szolgálatban valóban áldás forrásai leszünk. Nem az a cél, hogy a szolgálat során kapjunk, hanem hogy adjunk! Nem biztos, hogy olyan módon jön el az aratás, mint ahogy vetettünk, de Isten mindenképpen kipótolja azt az időt, amit a szolgálattal töltünk. Istennek az a célja, hogy az egyház munkája haladjon előre a térségben. Ha szem előtt tartjuk, mi a gyülekezetben a látás, együtt tudunk mozdulni, és annak ellenére, hogy porszemnyiek vagyunk, a munkánk összeadódik. A fiataloknak rendkívül fontos megérteni, hogy a szülök irányába hálásaknak kell lenniük, hiszen az az állapot, amiben élnek az ő vetésüknek köszönhető.

Andrea megtérése

Andrea sem kóstolt bele potenciálisan függőségeket okozó szerekbe. Általános iskolás korában őszintén elmondta a megtérő imát egy moziban a Lukács evangéliuma alapján készült Jézus élete című film végén. Materialista családból származik, szülei párttagok voltak, így nem tudott sem a gyülekezetről, sem Isten Igéjéről semmit. Isten személye azonban elkezdte vonzani. Amikor valaki Jézusról beszélt, érezte, hogy a Szent Szellem megérinti. Vallásos barátnőket keresett, hiszen nem tudta, mi a különbség az egyes felekezetek között. Egy katolikus bokorközösségbe („renitenskedő katolikus csoportba”) kezdett el járni, ahol őszintén feltette a kérdéseit: az egyik Isten teremtésével volt kapcsolatos.

A katolikus pap nem tudott rá válaszolni, amit azzal igyekezett leplezni, hogy ördögtől valónak titulálta Andrea kérdését.  minden felekezetben a következő kérdésre kereste a választ: ha Isten mindenható, akkor miért nem úgy teremtette az összes embert, hogy megtérjenek?

Az áttörést 1990 nyarán élte át, amikor egy kajaktáborban egy Hit Gyülekezetébe járó fiatalembertől hallott ismét Jézus Krisztusról. A Gyere ki a fényre nevű keresztény evangelizációs rendezvénysorozaton aztán végleg Jézus Krisztus mellett döntött 1990. augusztus 12-én.

Andrea a Hit Gyülekezetében is feltette a kérdését az egyik keresztény hölgynek, aki bár nem tudta azonnal a választ, de azt tanácsolta neki, hogy olvassa a Bibliát, mert abban egész biztosan benne van a megoldás. Ekkor akadt meg a szeme egy helyen az Igében, ami megadta a tökéletes választ:

---

„Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-e [ez] az Istentől? Távol legyen! Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9:14-16)

---

Innentől kezdve nem volt kétsége afelől, hogy jó helyen van. Rengeteg szolgálatban részt vett, ment mindenhova, ahol szükség volt rá. Először gyerekekre vigyázott, illetve a dicséret szolgálatban tevékenykedett. Keresztény családok életébe is bepillantást nyerhetett: takarított, vasalt, gyermekvigyázást vállalt, és közben rengeteget tanult a keresztényi neveléssel kapcsolatban. Úrvacsorákon, vízkeresztségeken, szilveszteri szeretetvendégségek előkészítésében, szervezésben, a bibliaiskolában és még sok más területen segédkezett. Andrea elmondása szerint a takarítás volt az, ahol Isten legbensőbb szeretetét átélte. Úgy fogalmazott, hogy nem a legkevésbé látványostól az egyre látványosabb felé haladnak a dolgok. Nem is csak a szellemi állapottól függ, ki milyen szolgálatba kerül, hanem az élethelyzettől, valamint a gyülekezet szükségleteitől. Előfordul az, hogy egy keresztény nem tudja máshol megtalálni a helyét, ha egy látványos szolgálatból saját hibáján kívül ki kell állnia. Nem hatékony, ha görcsösen ragaszkodunk valamihez. Elengedhetetlen az alkalmazkodó képesség.

Megismerkedésük

Andrea hosszabb ideig párkapcsolatban volt a megtérése előtt egy fiúval, aki el is jegyezte őt. Miután találkozott Jézus Krisztussal letette ezt a kapcsolatot Isten elé, és azt mondta, hogy ha a férfi nem fordul Istenhez, Andrea pontot tesz az ismeretségük végére. Azonban tartott attól, hogy nem fog más érdeklődni iránta, de Isten megtanította arra, hogy ha Őbenne bízik, az sokkal jobbat készít számára, mint amit Andrea elgondolt.

„Ha tudtam volna akkor, hogy milyen csodálatos házasságot készített el számomra az Úr Tiborral, könnyebb lett volna feladni azt a kapcsolatot.”

Írt Istennek egy levelet, melyben megfogalmazta, milyen férjet szeretne. Megszabott egy kéthetes határidőt az Úrnak. Ahogy teltek-múltak a hónapok, újra feltette a kérdést, Isten pedig Sándor pásztoron keresztül válaszolt, hogy a hosszú tűrést tanulja meg. Egyik este azt álmodta, hogy  pécsi Hit Gyülekezete akkori pásztorával, Lőrincz Péterrel és Tiborral beszélget a jegyességükről, mint tényről. Óvatos volt, mert addigra már megtapasztalta, hogy az álmok lehetnek emberi vagy ördögi eredetűek, és nem mindig vannak Istentől. Andrea tudta, hogy önmagából nem származhatott, mert előtte sohasem jutott eszébe Tibor. Ekkortájt kezdtek el rendszeressé válni azok az események, amelyek során Tibor és Andrea többet szolgált együtt. Andreának sikerült egyik alkalommal intuitív módon megragadnia Tibor személyiségének a lényegét, és nem kellett többé a benyomásokra hagyatkoznia, nem „a szigorú kapust” látta már benne. Tibor meglepődött, amikor Andrea gondolkodási időt sem kérve igent mondott neki.

Tibor hozzátette, hogy az ismerkedésük viszonylag hosszú időt ölelt fel. Egy orvosis keresztények számára tartott táborba véletlenül mindketten meghívást kaptak. Ott történt a leánykérés. Rengeteg bizonyság vette körül az ismerkedésünket, kezdve azzal, hogy más is álmodott arról, hogy egy baráti társaságban a jegyességük tényéről beszélgetnek.

Bizonyságok, tanácsok

Andrea Leon Uris: Exodus című könyvét olvasta, amikor bevillant neki, hogy szeretne egy gyermekotthonban dolgozni. Amikor felkereste az igazgatónőt, fiatal keresztényként azonnal azzal kezdte, hogy Isten mutatta neki ezt a helyet. Az igazgatónő nem cáfolta meg, elmondta, hogy nem sokkal azelőtt, hogy Andrea belépett, felmondott az intézet ének-népművelés szakos tanárnője. Élete egyik legjobb munkahelye lett a Magyar Lajos Gyermekotthon. Házasságáig ott dolgozott. Azt is hozzátette, hogy az a hölgy, akivel előtte együtt lakott, rengeteget segített neki, hogy megtanuljon szellemi harcolni, imádkozni, hogy megértse, mi a böjt lényege. Hangsúlyozta, hogy nagy áldás van a közös imában.

Tibor a diakónusi szerepkörét nem pozícióként, hanem sokkal inkább egy megállapításként fogja fel. Elmondta, hogy a gyülekezet szolgálat centrikus, és nem a pozíció számít. Az egyházban a diakónus konkrét feladatokhoz rendelt, megbízott személy, koordinátor, egyes területek felelőse.

Andrea egy kérdésre elmondta, hogy az a 18-20 év, amit a gyermekeikkel töltöttek, hamar elrepült. Éppen ezért tartja fontosnak, hogy a gyerekek az Úrban nőjenek fel, ehhez elengedhetetlen, hogy a család minél több időt töltsön el együtt. Andrea 10 évet volt otthon a gyerekekkel, és az Úr felépítette a karrierjét ennyi év kihagyás után is. Fontosnak tartja, hogy este olvassunk közösen Bibliát a gyerekekkel, és imádkozzunk előttük is, hogy ők is meg tudják tanulni az imádkozást. Érdemes a gyermekáldással, a magzattal kapcsolatos Igéket hittel kimondani. Amikor valamitől meg akarja óvni az ember a gyermekét, nem elég attól eltiltani, hanem meg kell neki magyarázni, miért nem szabad az adott dologgal foglalkozni vagy megcsinálni. Andrea elmondta, hogy a gyerekeknek vannak tulajdonságai, melyeket nem a szülőktől örököltek, hanem Isten adta hozzá a személyiségükhöz, melyben az anya és az apa is tud gyönyörködni.

Tibor szerint az a családmodell működött náluk, hogy ő dolgozott, és a felesége biztosította az erős hátteret a családért, legalábbis amikor kisebbek voltak a gyerekeik, Eszter és Dániel. Amikor hazaért, ő is tudott foglalkozni a fiatalokkal. Alapszabálynak tartja azt, hogy ne mondja az ember a gyerekének, hogy nem ér rá vele játszani, beszélgetni.

Életük kulcsigéje:

---

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Prédikátor 3:1).

---

(Fotók: Horváth Kristóf)

Pasitka Janina beszámolója