Hrabovszki Györggyel beszélgettünk, aki a Szent Pál Akadémia felvételi vizsgájára készíti fel a jelentkezőket a pécsi Hit Gyülekezetében.

Hrabovszki Györggyel beszélgettünk, aki a Szent Pál Akadémia felvételi vizsgájára készíti fel a jelentkezőket a pécsi Hit Gyülekezetében. Megosztja velünk, hogy ő hogyan élte meg a felvételire való felkészülést, mik voltak a kezdeti nehézségek, hogyan teltek az Akadémián töltött évei, illetve miként tudta összeegyeztetni a vállalkozását a tanulással. Nem utolsó sorban megtudhatjuk azt is, mi módon fejlődött ki jelenlegi, a Szent Pál Akadémiára való felkészítés szolgálata. Egy bátorító bizonyság arról, hogy ha felajánljuk az Úrnak azt, amink van, Ő megsegít minket és használni fog bennünket!

Bogi (az interjú készítője): Témánk legfőképpen a Szent Pál Akadémia felkészítőjére irányul, ugyanis már évek óta tartasz a Szent Pál Akadémiára felvételizők számára egy intenzív felkészítő tanfolyamot. Talán nem árulok el nagy titkot az Olvasóknak azzal, hogy akik eddig erre a felkészítőre jártak, és felvételiztek is, azok mind felvételt nyertek. Ugyanakkor, bevezetésképpen Téged is arra szeretnélek kérni, hogy röviden meséld el, hogyan tértetek meg feleségeddel, Ágival. Mikor történt és minek, illetve kinek a hatására?

Gyuri bácsi: Ági már hamarabb megtért, mint én, 1996 közepén. 1996 végén eldöntöttük, hogy befejezzük az akkor működtetett vállalkozásunkat. Meghirdettük, hogy eladnánk a cégünket. Az Úr egy zsidó fiatalembert küldött – egyetlen komoly vevőként, és ő meg is vette a csőd szélén álló cégünket egy az egyben. Ekkor már közeledtem ugyan az Úrhoz, de még nem tértem meg, csak néhány nap múlva. Pedig akár a lakásunk is rámehetett volna a tartozásokra, noha hét évig keményen dolgoztunk – hétvégeken is. Akkor még hiányzott a bölcsesség a cégvezetés terén.

Ági rendszerint, mikor hazajött gyülekezetből, ragyogott, jó volt ránézni, hallgatni, amit mondott. Végül úgy jutottam el a gyülekezetbe, hogy kérte, abban az évben hadd szervezze ő a szilveszteri programot. Az volt a meglepetés, hogy engem a pécsi Hit Gyülekezetébe hozott el, mert akkor már látta, hogy mocorog bennem valami. Nagyon megfogott, amit itt tapasztaltam és 1997. január 4.-én én is megtértem.

Nagy örömet jelentett a bűnbocsánat megtapasztalása, és attól kezdve az Igével való közösség is, bár ez eleinte még nagyon kezdetleges szinten volt. Szelektíven olvastam a Bibliát, azaz voltak kedvenc igehelyeim – többnyire a vastagon szedett igeversek, amelyeket büszkén mondogattam kívülről, hiúságomat legyezgetve.

Bogi: Átkanyarodva témánk lényegére, mikor és milyen indíttatásból jelentkeztél a Szent Pál Akadémiára?

Gyuri bácsi: Lassan kezdett bennem érni, hogy bizony kevés az, amit én az Úr munkájához hozzáteszek. Úgy éreztem magam, mint egy óriás csecsemő, akit pátyolgatnak a harc közepette. Nem voltam az Úr katonája, hanem inkább tehertételnek éreztem magam. Megfogott a Zsidókhoz írt levélnek az a része, hogy ez idő szerint tanítónak kellene lennem, mégis tejre van szükségem kemény eledel helyett. Ezt még nyomatékosította az a tény, hogy korábban gimnáziumi tanár voltam, azaz éreztem, hogy kaptam talentumokat, amiket nem szabad elásnom.

Amikor a gyülekezetben hirdették, hogy lehet jelentkezni a Szent Pál Akadémiára, minden éveben felmerült bennem, hogy jelentkezzek. Aztán rögtön jött a kétség is, hogy úgyse vennének fel, mert keveset tudok. Majd jövőre! Addig felkészülök, és úgy sikerülhet. Eltelt a tavasz, már nem hirdették, hogy jelentkezzünk, a felkészülés pedig szépen feledésbe merült. Aztán jött az újabb tavasz, újabb hirdetések, újabb késztetés, újabb fogadkozás, újabb elfelejtés.

Ez ment éveken át, és 2004 tavaszán azt mondtam magamban, hogy ebből elég, most jelentkezni fogok. Az igeismeretemmel akkor is tisztában voltam; tudtam, hogy hiányos, de elhatároztam, hogy – Anna után szabadon – felajánlom az Úrnak azt, amit ott majdan kapni fogok, és ezen az alapon kérem az Ő segítségét a felvételi sikeréhez. Ezt meg is kaptam.

Bogi: A felkészülés során volt-e valamilyen vezetésed, vagy tudtál-e beszélgetni valakivel arról, hogy körülbelül mire és hogyan kell készülni? Hisz neked akkor nem volt olyan segítséged, mint ma a pécsi gyülekezetnek személyedben.

Gyuri bácsi: Nem, nem volt ilyen jellegű segítségem és az idő is kevés volt. A felkészülés során az Úr a szívemre helyezte a Biblia két könyvét, az Apostolok cselekedetét és a Jelenések könyvét. Azt tapasztaltam, hogy bármit olvastam, valahogy mindig e két könyv valamelyikénél kötöttem ki. Az írásbeli vizsgán pedig a kérdéseknek kb. negyede e két könyvhöz kapcsolódott, pedig összességében negyednél sokkal kisebb részét adják a teljes Szentírásnak. Ezt rögtön úgy értelmeztem, hogy az Úr számára kedves volt a felajánlásom, elfogadta azt, és imámat meghallgatva segített. Megköszöntem, és készültem a szóbelire.

A szóbelire jóval korábban érkeztem, és elkezdtem járkálni a folyosón. Fantasztikusan jó érzés kerített hatalmába. Egyszerűen nagyon jó volt ott lenni. Valami ilyesmit érezhetett Péter, amikor azt mondta Jézusnak, hogy „Uram, jó nekünk itt lennünk…”. Azt ugyan nem terveztem, hogy építenék ott sátrat, de egyfolytában az volt bennem, hogy én ide fogok járni, és szemtől szembe leszek Istennek nagy embereivel. Rendkívül felemelő érzés volt! Ez öt óra hosszán át ment így, akkor szólítottak csak be a vizsgára. Nem döntöttem el, hogy böjtölni akarok, de étlen-szomjan minden gond nélkül bírtam, észre sem vettem, hogy nem ettem, nem ittam.

A szóbelin Tóth Géza kérdezett, mégpedig azt a szolgálati feladatot adta, hogy van egy megtérőm, egy katolikus háttérből jövő fiatalember, és arról szeretném őt meggyőzni, hogy megtérése után meg is kell keresztelkednie vízzel. Mit mondanék neki? Nekem már akkor kb. fél éve nem volt megtérőm, de akkor éppen volt. Éppen egy katolikus háttérből jövő fiatalember. A pécsi Hit Gyülekezetében már vagy három hónapja nem volt vízkeresztség, de előtte egy héttel éppen volt. Én a megtérőm felé szolgáltam, és ő el is fogadta a felolvasott és elmagyarázott igék alapján, hogy szüksége van arra, hogy megkeresztelkedjen. Szóval én azt a szolgálati feladatot, amit Géza kérdezett tőlem, kb. egy héttel előtte már elvégeztem, így nagyon könnyű dolgom volt. Ismét megtapasztaltam tehát az Úr segítségét. Ismét megköszöntem, és nem felejtettem el, hogy felajánlottam az Úrnak, amit kapni fogok a Szent Pálon.

Bogi: Miután felvettek, hogy teltek a Szent Pál Akadémiás évek? Hogyan tudtad összeegyeztetni a családot, a vállalkozást és a tanulást?

Gyuri bácsi: Miután felvettek, nagyon komolyan kezdtem hozzá a tanuláshoz. Így is hamar rá kellett döbbennem, hogy az igeismeretem még annál is gyengébb, mint amit gondoltam. Az Úr nagyon gyorsan letörte a kevélységemet, és megértettem, hogy rendkívül sok pótolni valóm van. Év végére ez viszonylag jól sikerült. Ebben nagy segítséget kaptam Ágitól, aki odaállt a résre a családban is és az új vállalkozásban is, pótolva azt, amit én a tanulás miatt nem tettem meg. Másodiktól kezdve már jöttek a szép eredmények, az első évi nagyon odaszánt tanulás sorozatban hozta az ötösöket. Végig éreztem, hogy velem van az Úr, ezt sok vizsgán kiderült számomra.

A magasabb évfolyamokon sokszor megtapasztaltam, hogy vizsgákra készülve, amikor megértettem valamit, örömömben már kezdtem is magamban magyarázni egy-egy konkrét személynek, aki számára azt aktuálisnak véltem. Gyakran kaptam magamat ezen, oly annyira, hogy – mivel járkálva szerettem tanulni – a lakás több pontjára is kihelyeztem ez ellen olyan táblákat, hogy „Nincs tanítás!”. Ez aztán segített, hogy visszatereljem magamat a tanuláshoz, későbbre hagyva a tanítást.

Bogi: Mikor diplomáztál? Mi volt a szakdolgozatod témája? Mely órák, tanárok voltak a legnagyobb hatással az életedre?

Gyuri bácsi: Rendkívül inspirálók voltak számomra Németh Juditnak a doxológia órái, és Tóth Géza ihletett zsoltárolvasásainak rendszeres hallgatása. Ötödévben nagy feladatot jelentett a szakdolgozatírás és az államvizsga, de ezek során is végig tapasztaltam a mennyei segítséget. Persze emberi támogatást is kaptam. A szakdolgozatom témája a Zsoltárok könyve volt, ezen belül is „Isten tulajdonságai a Zsoltárokban”. Dr. Hack Márta volt a témavezetőm, akitől sok segítséget kaptam a szakdolgozat készítése során. Az államvizsga is komoly kihívás volt. Amikor 2009-ben átvettem a diplomámat, tudtam, hogy ez nem a cél, hanem éppen a kezdet. Most kezdhetem el azt, amit ígértem az Úrnak. Azt viszont elfelejtettem, hogy mindennek rendelt ideje van. Sürgettem volna a szolgálat megkezdését, de nem tudtam, hogy mi is lesz az és mikor.

Bogi: Ugyan végig benned volt egy vágy a tanításra. Diploma után hogyan fejlődött ki a jelenlegi szolgálatod; mikor és hogyan kezdődött az, hogy embereket készítettél fel a felvételire?

Gyuri bácsi: 2014-ben történt, hogy együtt fociztam egy fiatal testvérrel, akit rendszeresen vittem az autómmal Kozármislenybe, ahol játszottunk. Út közben beszélgettünk az Igéről, és ő elárulta, hogy készül felvételizni a Szent Pálra. Akkor egy kicsit intenzívebbre vettem az Igéről való beszélgetést, és kiderült, hogy bizony ő is hasonló cipőben járt, mint én annak idején, mikor felvételire készültem. Felajánlottam neki, hogy szombatonként készüljünk együtt a felvételijére, és ő ezt örömmel el is fogadta. A raktárunkban tartottuk az órákat egész szombat délelőtt minden héten a felvételiig. Akkor persze még nem tudtam, hogy ebből fog kinőni a jelenlegi szolgálatom, de mivel igyekeztem hűséges lenni a kevésen, az Úr később sokra bízott. Szóval ekkor tanultam az Ige tanítását, gyűjtöttem az anyagot, alakítottam ki a tematikát és a módszertant. A fiút felvették, és a következő évben már megkeresett egy testvér, aki segítséget kért a felvételi felkészüléshez, mert hallotta, hogy már van ebben tapasztalatom. Később hozzá csatlakozott még két testvérnő, így ők hárman alkották a „második évfolyamot”. Továbbra is nagyon sokat kellett készülnöm, hogy minél hasznosabb legyen az, amit nyújtok számukra. Mindhármukat felvették.

A következő évben – 2016-ban – Dr. Hack Péter lett a pásztorunk. Én néhány hét után odamentem hozzá, és jeleztem neki azt, hogy szívesen tartanék felvételi előkészítőt, ha jónak gondolná. Elmondtam az előzményeket is, tehát azt, hogy már két évben segítettem testvéreknek, és a négyből négyet fel is vettek. Emlékezett rám az Akadémián töltött évekből. Többször vizsgáztam nála, és ő volt az elnök a szakdolgozat védés alkalmával is és az államvizsgán is. Szóval nem voltam ismeretlen számára. Nagyon hamar el is fogadta a felajánlásomat, és – immáron hivatalos szolgálatként is – elkezdhettem a felvételi előkészítőt. Az Úr azóta is velem van, már a tizedik évfolyammal készülünk, és eddig kivétel nélkül minden jelentkezőnket felvették. Dicsőség az Úrnak! Ő sokasít. Jelen esetben nem halat és kenyeret ajánlottam fel, hanem azt a tudást, amit a Szent Pálon kaptam. Jó érzés arra gondolni, hogy tehetek valamit az Úr munkájának előmozdítására.

Bogi: Hogyan tudod az Akadémián tanultakat beépíteni a hétköznapokba, vállalkozásotokba? Miben változtatta meg a Szent Pál Akadémia az életed?

Gyuri bácsi: A keresztény emberi életnek három fő aspektusa van: szolgálat, család, munka – ebben a sorrendben. A szolgálatot tekintve a Szent Pál Akadémia nélkül az oda készülők felkészítése szóba sem jöhetett volna, és a másik szolgálatom – vasárnapi prédikációk összefoglalójának készítése a honlapunkra – esetében is nagyon nagy segítséget jelentett az, amit kaptam az Akadémián.

A család számára is át tudtam adni a tanultak egy részét, ami által magasabb szinten láthattam el a családfői helyzetemből adódó prófétai szolgálatomat. A munkánk során az üzleti élet bibliai szabályai szerint jártunk el, és ez hosszú távon nagyon jó hatással volt az üzleti kapcsolatainkra.

Az Úr sokasító munkáját anyagi téren is megtapasztaltuk. Nagyon sokat jelentett számunkra a vállalkozásban, hogy olyan tanításokat hallhattunk éveken át, amilyeneket a világi emberek nem kapnak. E tanítások eredményeként korrekt módon bántunk üzleti partnereinkkel, szállítókkal és vevőkkel is. Ez hosszú távon hozott eredményt, megbecsülést, bizalmat. Kérésünkre Baji Tamás többször is eljött hozzánk a raktárba és megáldotta a vállalkozásunkat, hálásak vagyunk érte! Egyik alkalommal körbejárt kétszer a raktárban, majd megállt, és mosolyogva kijelentette, hogy „itt a legjobb imádkozni”. Már elment, amikor eszünkbe jutott, hogy pont ott állt meg, ahol reggelenként imádkozni szoktunk Ágival a nyitás előtti percekben.

2007 óta többször is jártunk Izraelben, tanulmányutaink során mi is sokat épültünk, és Izraelt is megáldottuk azzal, hogy odavittük a pénzünket. A 122. zsoltár szerint fel fognak járni a nemzetségek Jeruzsálembe bizonyságul Izraelnek, és az Úr nevének tiszteletére. A gyülekezetünk ezt már most – tehát az Ezeréves Királyság előtt, amire vonatkozik ez az igeszakasz – folyamatosan végzi cselekedet általi próféciaként. Működik az Ige: aki Izraelt áldja, áldott lesz. Az anyagi életünk ettől kezdve látványosan kezdett felfelé ívelni. Hálásak voltunk érte, és örömmel adtunk a nagyobb jövedelemből többet is az Úr munkájára, mint korábban. Az Úr hűséges, ezt megtapasztaltuk az utóbbi években, amikor a járvány miatt mi is nehéz helyzetbe kerültünk, de átsegített minket az Úr a nehézségeken.

Bogi: Van-e valamilyen üzeneted, tanácsod azoknak, akik hozzád hasonlóan már egy ideje forgatják a szívükben azt, hogy jelentkezzenek az Akadémiára? Nyilván nem mindenkinek üzenet, de talán a felkészítőre való járás ezt a dilemmát el tudja-e dönteni a helyes irányba?

Gyuri bácsi: Igen, van üzenetem, de ennél nagyobb dolog az, hogy van fórum is hozzá. Ez, amit ti csináltok. Én nagyon örülök ennek a Podcast-es szolgálatotoknak, és hálás vagyok az Úrnak azért, hogy vagytok és csináljátok. Van egy közös dolog abban, amit ti csináltok, meg amit én: valami nem volt, aztán lett. Azért, mert emberek odaadták magukat egy dologra, ami – szinte biztos vagyok benne, hogy az Úr hívása volt.

Sokan vannak, akik csak úgy jönnek el a felvételi előkészítőre, hogy nem akarnak jelentkezni, csak többet szeretnének tudni az Igéből. Ezzel kapcsolatban van egy véleményem, hogy sokszor falakat építenek maguknak az emberek. Nem azt akarom mondani, hogy mindenki számára üzenet a Szent Pál Akadémia, még csak az előkészítő sem. Lényeg az, hogy amikor az ember észreveszi, hogy falakat épített magának, azt próbálja meg lebontani és a tények, illetve a Szellem vezetése alapján dönteni. Minden szolgálatot el kell kérni az Úrtól. Falak lehetnek olyan dolgok is, mint például félelem attól, hogy nem veszik fel őket vagy, hogy ott az Akadémián már nem tudnak úgy teljesíteni. Nem szabad megengedni, hogy a falak döntsenek, hanem nekünk kell a falakat ledönteni. A sikertelenségtől való félelem ne akadályozzon meg senkit abban, amire elhívta őt az Úr.

Bogi: Személyesen én is mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy jelentkezzenek az előkészítőre, ha éreznek magukban vonzást. Én is jártam, végül nem jelentkeztem azóta se, de nagy áldás volt, amit ott kaptam és azt tudom javasolni én is mindenkinek, hogy amit tud, vegyen ki belőle és adja tovább. A jelentkezés nem lesz senkire se rákényszerítve, viszont az ott tanultakkal csak több lesz az ember.

Nagyon köszönjük ezúttal is, hogy megosztottad velünk bizonyságaidat! További sikereket kívánunk nektek, kiváltképpen azoknak, akik most fognak felvételizni az Akadémiára.

Az interjút Szkladán Boglárka készítette és foglalta írásba.
Közreműködtek: Horváth Balázs, Füzes Richárd, Gyuricza Attila, Szűcs Csaba
Az interjú a bonyhádi Hit Gyülekezet támogatásával készült.