Holokauszt megemlékezés a pécsi zsidó temetőben

Július 2-án, vasárnap délelőtt tartotta gyászmegemlékezését a Pécsi Zsidó Hitközség a pécsi és a Pécs környéki zsidóság deportálásának évfordulója alkalmából. A megemlékezésen, amely az izraelita temetőben található emlékműnél zajlott, a Hit Gyülekezete képviselői is koszorúztak. Egyházunk részéről dr. Lukács András mondott beszédet, amelyet az alábbiakban olvashattok:

“Tisztelt Főrabbi Úr, tisztelt Gyászolók, kedves vendégek!

Máté evangéliumának 25 részéből szeretnék felolvasni egy rövid részletet.

És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Jézusnak ez a példabeszéde nagyon sokáig homályban volt, és nem helyesen értelmezte a keresztény világ, pedig ez a beszéd az antiszemitizmusról és a zsidóüldözésről szól. Jézus itt nagyon egyértelműen és világosan azt mondta el a tanítványainak, hogy a Messiás király a nemzeteket annak alapján ítéli majd meg, hogy hogyan bántak a zsidósággal, hogyan bántak akár egy üldözött zsidóval.

A mai napon olyan eseményekre emlékezünk, amelyek kapcsán nagyon könnyen megítélhető, hogy vajon ez a város, az akkori közigazgatás, a város lakosai miként bántak a város zsidóságával. Hábel János Elköltözött szomszédaink című könyvében leírja, hogy a Dunántúl című lap 1944. május 26-ai számában a Pergőtűzben a pécsi lakásosztály című cikk azzal dicsekszik, hogy a zsidók eltulajdonított lakásállományából az igénylések nagy része megoldható. Sőt a könyvből az is kiderül, hogy június végére annyira felpörgött a lakásügyek intézése, hogy ezt az eredeti három fős ügyosztály nem bírta, ezért a város közgyűlése fél éves időtartamra két kisegítő munkaerő alkalmazását engedélyezte.

Fel lehet tenni a kérdést természetesen, hogy ez miért érdekes 73 évvel később, miért kell ezekkel a dolgokkal foglalkozni, hiszen ez már csak történészek feladata. Ez azonban nem igaz: az elmúlt hét történéseiből látszik az, hogy a magyar társadalom nehezen ítél jó és rossz között. Ebben az esetben pedig ezt könnyű eldönteni: azt az aljas mohóságot, amellyel az eltulajdonított lakásokat és vagyont igyekeztek megszerezni, amikor azok tulajdonosai még a pécsi gettóban sínylődtek, könnyű morálisan megítélni. Bibó István szerint ez a morális összeomlás, a társadalom magatartása a zsidók felé 1944-ben, vezetett az ötvenes évek besúgásaihoz, a feljelentésekhez és további aljasságokhoz. Több mint hetven évvel az események után nekünk, keresztényeknek azért kell emlékeznünk, hogy felismerjük és segítsünk, ha Jézus atyjafiai szenvednek, hogy a Messiás ne a kecskék, hanem a juhok közé soroljon minket.”