Holokauszt megemlékezés a pécsi zsidó temetőben
A pécsi zsidóság deportálásának 74. évfordulójáról emlékeztek meg július 1-én a pécsi zsidó temetőben. A megemlékezésen a Pécsi Hit Gyülekezetét Dr. Szabó András egyetemi lelkész, valamint Dr. Lukács András képviselték, akik koszorút helyeztek el a mártírok emlékművénél. Egyházi részről Schönberger András főrabbi mellett, Dr. Lukács András tartott megemlékező beszédet.
Dr. Lukács András a pécsi Hit Gyülekezete képviseletében tartott megemlékező beszédet
„Tisztelt Főrabbi Úr, tisztelt gyászolók, kedves vendégek!
Megrendítő nap ez a mai, amelyen a Pécsről és a Pécs környékéről elhurcolt zsidókról emlékezünk meg, és ezt azért tesszük meg évről évre, mert ők számunkra nem számok, nem történelmi adatok, hanem dédszülők, nagyszülők, testvérek, unokatestvérek, akiket először az egzisztenciájuktól és az emberi méltóságuktól fosztottak meg, később pedig az életüktől. Kislányokra és kisfiúkra emlékezünk, akik nem nőhettek fel, nem választhattak maguknak hivatást, nem alapíthattak családot, olyan gyerekekre, akik még mindig közöttünk élhetnének.
Emlékeznünk kell azért is, mert a Holokauszt során olyan jóvátehetetlen eseményekre került sor, amelyeknek máig tartó hatása van. Több mint hetven éve az ország megtizedelte a saját elitjét, írókat, költőket, műfordítókat, iparosokat, tudósokat pusztítva el. A szerencsésebbeknek sikerült elmenekülniük, és ők azok, akikre világhírű magyarokként, avagy marslakókként büszkék vagyunk.
Szembe kell néznünk azzal is, hogy az a morális bukás, amelyre akkor került sor, amikor emberek a jobb egzisztencia érdekében elárulták zsidó honfitársaikat, szintén máig érezteti hatását. Bibó István szerint ezekből az árulásokból és megalkuvásokból egyenesen következtek az ötvenes évek besúgásai, árulásai, valamint az az erkölcsi leépülés, amelyre a diktatúra évei alatt sor került. Ezt még mindig nem heverte ki ez az ország.
Több mint hetven év után jobb, ha nem áltatjuk magunkat, hogy erre a tragédiára rajtunk kívülálló okok miatt került sor, és ezt nem lehetett elkerülni. Keresztényként nagyon fontos azzal szembenézni, hogy a Holokausztra sem Magyarországon sem máshol Európában nem kerülhetett volna sor a több évszázados keresztény antiszemitizmus nélkül. Évszázadokon keresztül keresztények tömegei értelmezték félre a Bibliát, miközben Pál apostol a Rómaiakhoz írt levélben világosan elmondta a zsidóságról, hogy „a választásra nézve szerelmetesek az atyákért, mert megbánhatatlanok Istennek ajándékai és az ő elhívása”.
Több mint hetven évvel a Holokauszt után, újra az antiszemitizmus árnyéka vetül Európára és az egész világra is. Ez nem a klasszikus, sajnálatos módon kereszténynek is mondott antiszemitizmus, hanem a zsidógyűgyölet két másik formája: az iszlám antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség. Franciaországban az elmúlt években ötvenezer zsidó származású francia költözött el az ország Ȋle-de-France-nak nevezett központi részéből, mert nem érezte magát biztonságban. Az iszlám antiszemitizmusnak, amelyről tanulmányok sokasága számol be, évről évre több áldozata van Európa szerte, legutóbb áprilisban gyilkoltak meg Franciaországban egy Holokauszt-túlélő idős asszonyt.
Sokkal rejtettebb, de általánosabb formája az antiszemitizmusnak az Izrael-ellenesség, amely gyakorlatilag a hétköznapi antiszemitizmus, és az Izrael-elleni áruk bojkottjában, Jeruzsálem státuszának kérdésében, vagy éppen az izraeli futballválogatott elleni bojkottban jelenik meg.
A veszély tehát kézzelfogható és azt gondolom, hogy keresztények és zsidók ezekben az időkben jobban egymásra vagyunk utalva, mint bármikor korábban: csak egymásra számíthatunk az új antiszemitizmussal és azzal az ideológiai háborúval szemben, amely egyszerre akarja eltörölni Európa zsidó és keresztény gyökereit. „
(Fotók: Kürti Mihály)