Internetes keresők és személyiség szabadság

November 6-án az UNIV HELP ismételten megtöltötte a Paulus Café különtermét. Horváth Balázs, a PTE műszaki karának egyetemi hallgatója az internetes keresőprogramok működéséről és felhasználóinak személyiségi szabadságáról tartott érdekes előadást. Megdöbbentő volt konstatálni a világot behálózó, egyre növekvő kontrollt, mely a megnövekedett tudás ingyenes megosztása közben áruba bocsátja annak felhasználóit. Az érdeklődési területek, kattintások, kapcsolatok során kialakult webes lábnyomok nemcsak vásárlói szokások feltérképezésére szolgálnak, hanem tulajdonosi (állami) érdekeknek megfelelően osztályozzák, minősítik (pontozhatják) a vizsgált személyeket. Manapság már gyakorlatilag minden mindenkiről tudható, az a kérdés, hogy vajon a kínai példa mikor fog az egész világon – a globalizáció, államhatárok megszűnése során – egy kis érdekcsoport kezébe kerülni? Az előadás kivonatát az alábbiakban olvashatjátok.

Horváth Balázs, a PTE műszaki karának egyetemi hallgatója az internetes keresőprogramok működéséről és felhasználóinak személyiségi szabadságáról tartott érdekes előadást

Amióta megjelent az internet, sokak életét egyszerűsítette le az informatika. Az átlagemberek  könnyedén hozzáférhetnek az információhoz és nagyon felgyorsul az ő életük ezáltal. Azonban sokan nem is sejtik, milyen árat kell fizetniük ezért.

Ha visszatekintünk a bibliai özönvíz utáni időszakra, akkor lehet látni, hogy az emberek egy nagy közösséget, egy nagy népet alkottak. Bábelnél elkezdtek építeni egy nagy tornyot, hogy Isten ne tudja őket elpusztítani még egyszer (korábban Noéval kötött szövetség során Isten megígérte, hogy nem lesz újra özönvíz). Az Úr végül is összezavarta az emberek nyelvét, ezáltal új kultúrák is létrejöttek és a projekt megszűnt.

Dániel próféta könyvében pedig az olvasható, hogy majd a jövőben egy nagy kollektív tudás lesz (Dániel 12:4).

Az internet gondolata a hidegháborúhoz vezethető vissza. Az egész időszakot jellemzi, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymást akarták felülmúlni technológia szempontjából. Ennek része volt az űrverseny, melyet első körben az oroszok nyertek meg. Ugyanis 1957-ben sikeresen pályára állították a Szputnyik-1 nevű űrszondát. Ennek hatására a DoD (Department of Defence) létrehozta az ARPA-t (Advanced Research Project Agency), hogy megalkosson egy elosztott hálózatot, ami túl tud élni egy esetleges atomtámadást. Az ARPA kifejlesztette az ARPANET-et, melyben négy egyetem vett részt a nyugati parton (3 Kaliforniában és 1 Utahban). A ’60-as és ’70-es évek folyamán egyre több egyetem csatlakozott a projekthez és lassan nemzetközi szintre emelkedett az ARPANET. A ’80-as években a hadsereg kivált az ARPANET-ből, ebben az időszakban kezdték internetnek nevezni ezt a hálózatot és az 1990-es években privatizálták.

Az internet gondolata a hidegháborúhoz vezethető vissza

Az internet egy globális számítógépes hálózat, mely az úgynevezett TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol) protokoll készletet használja. Az internetnet nincs központja, az ISP-k (Internet Service Provider), vagyis az internet szolgáltató cégek biztosítják számunkra a világhálóhoz való hozzáférést. Nagyon nagy mértékben növekszik a hálózathoz kapcsolódó számítógépek száma, 2025-re körülbelül 12-13 milliárd számítógép, okostelefon lesz a világon. Az IoT (Internet of Things), azaz a dolgok internetje olyan eszközök, amelyek csatlakoznak az internetre, például okoshűtő, okoslámpa stb. Fontos, hogy nem számítógép és nem okostelefon. Ezeknek a száma 5 év múlva körülbelül 20 milliárd lesz.

A Webböngésző egy fontos része a világhálónak. Ez egy olyan szoftver, mely segítségével el lehet érni az internetet. A legnépszerűbb a Google Chrome, mely piaci részesedése körülbelül a teljes piac kétharmada. További népszerű böngésző még a Safari, melyet az Apple hozott létre, A Microsoft Edge (korábban Internet Explorer), Opera és a Mozilla Firefox.

Fontos szereplő még a keresőrendszerek, hogy bármit is elérjünk az interneten. Az internetes keresőrendszerek olyan algoritmusok, melyek a böngésző segítségével megnyitja a kulcsszó alapján az internet tartalmát. Eredménye lehet fájl, weboldal, kép videó stb. Az egyik kevésbé ismert kereső a DuckDuckGo, mely 2000 körül indult. Fontos alapelve, hogy nem gyűjt információkat a felhasználóról és nem bombázza őket célzott reklámokkal. Itt érdemes megjegyezni a TOR nevű böngészőt, mely alapértelmezett keresője a DuckDuckGo. A TOR a The Onion Router rövidítése, az amerikai tengerészgyalogság kérésére fejlesztették eredetileg, mára nonprofit szervezet kezében van. A TOR segítségével anonim módon tudunk böngészni, mivel közvetve lehet elérni az adott weboldalt és közben többször is dekódol-kódol a TOR szerveren. Alapvetően nem illegális a használata, de pont a névtelenség miatt alakult ki komoly pedofilhálózat és drogkereskedelem is, ezért lett DarkWeb belőle.

A keresőrendszerekre visszatérve a legnépszerűbb a Google, mert olyan algoritmust használ keresés során, hogy pont olyan eredményeket kapunk, amiket elvárunk. Természetesen a legtöbb találatot messze a Google adja, emiatt is sikeres. Mellette rengeteg szolgáltatást is nyújt, például Youtube, Drive, Gmail, stb. és ezt mind egy Google-fiókkal meg lehet tenni. A legnagyobb probléma, hogy nyíltan  adatokat gyűjt a felhasználókról, amivel nem tudjuk mikor élhet vissza vele. 2013-ban Edward Snowden szivárogtatása során kiderült, hogy az NSA hozzáfér a Google fiókjaihoz, azonban ezt ők tagadták.

Ha végig tekintünk az elmúlt pár éven, akkor látható, hogy kormányzati és vállalati szinten is próbálták megszerezni az emberek információit.

2001-ben, a szeptember 11-i terrortámadás után az amerikai kongresszus elfogadta a PATRIOT ACT nevű törvényt, mely engedi az állami szerveknek, hogy az állampolgárokat bármilyen indokból bírósági végzés nélkül megfigyeljenek. Eléggé megosztó lépés volt, sok tiltakozást váltott ki és azóta több bíróság is alkotmányellenesnek nyilvánította több pontját. 2013-ban Edward Snowden CitizenFour álnéven több amerikai újságnak is szivárogtatott arról, hogy az NSA megfigyeli az embereket. Ezen is felháborodott a társadalom. Azóta Snowden menekülésre kényszerül. Megfordult azóta Hong Kongban, Oroszországban, Ausztriában és sok más helyen is.

2013-ban Edward Snowden szivárogtatása során kiderült, hogy az NSA hozzáfér a Google fiókjaihoz

2017-ben a brit alsóház elmarasztalta a vezető informatikai cégeket (például Google, Facebook), hogy nem tesznek eleget azért, hogy a szélsőséges tartalmak lekerüljenek az adott felületekről. A cégek elkötelezték magukat, hogy lépéseket tesznek az ügyben és szűrik a problémás tartalmakat. A gond az, hogy ki fogja megmondani, hogy mi szélsőséges? Azt lehet tapasztalni, hogy a Szilícium-völgyi óriások mind a mai liberális, globalizálódó trendeket követik.

Az ingerküszöb elég alacsonyan van náluk, a keresztény értékrendek ebbe már nehezen férnek bele.

2018-ban a Google, a Facebook és az Amazon összehangoltan letiltották az Infowars különböző tartalmait. Itt már látni lehetett, hogy ezek a vállalatok önkényes módon próbálnak megszabadulni a tartalomgyártóktól. Szintén ebben az évben a Cambridge Analytica nevű cégről derült ki, hogy a Facebook profilokhoz hozzáfér és elemzi azokat bármilyen akadály nélkül. A Facebook megígérte, hogy jobban odafigyel a jövőben a felhasználóinak a privát adataira.

Érdemes még megjegyezni, hogy például a Facebook és a Google ingyenes szolgáltatást biztosít…mármint csak azt hisszük. Ugyanis nem pénzzel fizetünk ezeknek a vállalatoknak, hanem a mi személyes adatainkkal.

Ezeket az információkat eladják hirdetőcégeknek, akik célzott reklámokkal bombáznak minket. Körülbelül 12 dollárt spórolunk meg azzal, hogy inkább „saját magunkat adjuk el”.

Manapság már gyakorlatilag minden mindenkiről tudható

Ha az emberek feletti kontrollt nézzük, Kína jelenleg kiemelkedő pozícióban van. Körülbelül 200 millió térfigyelő kamera figyeli a kínaiakat és a kormány szeretné ezt megduplázni. Körülbelül 1.000.000 hacker dolgozik az államnak, hogy segítsenek megfelelő algoritmusokat írni a megfigyelésekre. Segíti az ő munkájukat, hogy körülbelül 350 millió ember használja a netet (ez az ország negyede). Az állam kialakított egy pontozási rendszert, hogy a polgárokat minősítse vele. Ha valaki jót tesz több pontja lesz, ellenkező esetben veszíthet. Ettől függ, hogy milyen állása lehet, vagy melyik egyetemre mehet, de ha kevés pontja van, akkor még vonatjegyet se vehet. A Hong Kongban zajló zavargásoknál nem véletlen, hogy a tüntetők maszkokat viselnek. Ugyanis arcfelismeréssel is ellátták a kamerákat, amik őket figyelik. Érdemes még megjegyezni, hogy valószínűleg a kínai techmárkákat (például Huawei, Xiaomi) a kínai állam megfigyeli.

Az emberek megfigyelését jelentős mértékben segíti, ha valaki internetfüggő. Mivel a nap egy jelentős részét a világhálón tölti egy adott személy, a cégek jól meg tudják határozni, hogy milyen is az ember.

Mostanában jelent meg a DeepFake nevű jelenség, amely a visszaélések egy új szintjét hozta el. A lényege: a mesterséges intelligencia. Bármely ember arcát rá lehet rakni számítógép segítségével valaki máséra. Itt az a probléma, hogy ezzel akár politikusokat lehet megbuktatni, mivel lehet, hogy kiderül, hogy ez csak hamisítvány volt. A legtöbb ember elhiszi, amit a saját szemével lát. A Google már dolgozik olyan algoritmuson, ami felismeri a csalást.

Ha az emberek feletti kontrollt nézzük, Kína jelenleg kiemelkedő pozícióban van

Befejezésül, a Google lehet barát, de egyben ellenség is. A mindennapjainkat jelentősen leegyszerűsítette az internet. Bármilyen kérdésünkre, a neten biztos van legalább egy, általában jóval több válasz. Azt érdemes megfontolni, hogy milyen adatokat ad meg az ember magáról. Ha nem muszáj, az Instagrammra ne tegye ki az ember a nyaralós képeit. Jobb ha nem vagy az internet sztárja, de legalább az óriáscégektől független vagy.

Horváth Balázs