Összefoglaló Szobota Orsolya 2016-os orfűi tábori előadásáról

A gender-ideológia ma már az élet majdnem minden területét dominálni kívánó erőszakos lobbitevékenység, mely valójában a vallásszabadságot, a szólásszabadságot, illetve a hagyományos és természetes nemi felállást veszélyezteti. A jogszabályalkotást is befolyásolni kívánja, a liberális és baloldali politikai oldal ma már gyakorlatilag teljes mellszélességgel beállt a gender-mozgalom céljainak megvalósításába. Minden olyan normalitást lerombol a nemiség területén, mely a teremtés kezdete óta elfogadott.

Szerintük két neme van az embernek. Az angol nyelvben legalábbis két szó van rá, ezt kihasználva állítják, hogy a ’sex’ azt a nemet jelöli, amilyenként valaki biológiailag megszületik (ez a biológiai nemünk), a ’gender’ ellenben a vállalt, vagy a társadalomban betöltött nemünket mutatja ( ez egyfajta „nemi szerep”). Bár két ’sex’ létezik: férfi vagy nő, de a gender-paradigma segítségével bevezettek a köztudatba egy harmadik nemet is, a transzszexuálisokét. Továbbá a queerek kettős neműnek tartják magukat.

A gender-elmélet egyik leggroteszkebb állítása, hogy a homoszexualitás genetikus adottság, „így születnek”. Képviselői ezzel egyidejűleg azt is vallják, hogy a férfi és nő csak társadalmi elvárás alapján válik férfivá és nővé, nem genetikus adottság alapján. Ők nem így születnek.

A gender-mozgalom kialakulása szorosan kapcsolódik a feminizmushoz. A klasszikus feminizmus célja a nők politikai, társadalmi és gazdasági egyenlősége. Az újkor kezdetén a hölgyek nem rendelkeztek a férfiakéval azonos jogokkal (házasság, vagyon, stb.). A nők választójogi passzusa 1914-ben került be az amerikai alkotmányba, Magyarországon 1918-tól szavazhatnak. A szüfrazsettek csak az első világháborút követően, 1928-ban érték el céljukat Nagy-Britanniában, míg Franciaországban jóval később, 1949-ben.

Talán ez is lehet az oka, hogy a francia egzisztencialista filozófus, Simone de Beavoir pont ebben az évben jelentette meg a feministák alapművének tartott A második nem című könyvét. Ez az igen részletes írás az úgynevezett második hullámú feminizmus (más néven radikálfeminizmus) elindítója, mely már nemcsak a nők polgárjogi értelemben vett egyenlőségéért, hanem társadalmi szerepükre vonatkozó „felszabadításáért” száll síkra.

A nők elnyomásának fő okait a családfenntartásban és a férfiuralom bebiztosításában látja. Miután tehát elérték a nők szavazati jogát, a mozgalom újabb célokat tűzött ki, és mutálódott egy olyan káros irányba, ami a normális nemi szerepekből akarta kimozdítani a nőket és a férfiakat egyaránt. Részben Beavoir filozófiájának hatására a hatvanas, hetvenes években létrejött a radikális feministák azon tábora, amely a női egyenjogúságot oly módon terjeszti ki, hogy a leszbikus vagy biszexuális életformát propagálja.

Így a női mozgalmak farvizén a homoszexuális jogok és melegszegregáció elleni küzdelem hatásosabban tud érvényesülni. A feminizmus és a homoszexuális mozgalmak elméleti és gyakorlati szinten is több ponton kapcsolódnak egymáshoz.

Judith Butler, a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora a modern feminizmus prófétájának tekinthető. Az általa „kényszer-heteroszexualitásnak” tartott hagyományos szexualitás női és férfi testtípusokat feltételez, amelyek azonban a valóságban nem is léteznek.

Szerinte még a biológiai (!) férfi-női besorolás is elavultnak tekinthető.

A gender-elmélet megalkotói szinte kivétel nélkül maguk is perverz és aberrált figurák voltak, példának okáért a pszichológus és nemiség kutató John Money, aki a gender elmélet egyik úttörője volt: az ötvenes évek óta kutatta a szexuális identitás témáját. Számos pedofil váddal illették, és számlájára írják egy kanadai fiú ikerpár, a Reimer-ikrek öngyilkosságát, akikkel gyermekkorukban kísérletezett.

A „gender mainstreaming” a nemek társadalmi egyenlősítésének mozgalma és programja, mely célul tűz ki egy teljesen új ember- és társadalomképet. Képviselőinek meggyőződése, hogy az ember valamiféle semleges lénynek születik, és alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját. Úgy gondolják, hogy az utódok létrehozatalának nem a hagyományos házasság az egyetlen útja. A gender-ideológia így eljut a nemek, sőt a család tagadásáig. Pontosabban: a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és női nem, illetve a házasság és család megszüntetése.

Az 1995 pekingi ENSZ-konferencia irányelvként írja elő a különböző országok törvényi szabályozásainak, hogy vegyék alapul a gender-elméletet. Európában elfogadták ezt az irányelvet, és e törekvés jegyében több próbálkozás született már Skandináviában és Németországban, hogy főként az óvodai nevelésben eltöröljék a fiú- és lányszerepeket.

2006-ban az Európai Parlament elfogadta a homofóbiáról szóló határozatot, amely arra szólít fel, hogy a kontinens országaiban legyen büntetendő cselekmény, ha „valaki félelemkeltő módon, idegenkedéssel szól a homoszexualitásról, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekről, mivel ez a rasszizmushoz, az idegengyűlölethez, az antiszemitizmushoz hasonló magatartás”.

2016-ra már a legnagyobb világcégek a zászlóvivői ennek a mozgalomnak, dollármilliárdokkal támogatják az ilyen irányú programokat.

Valójában a szólás- és vallásszabadság elleni lépésekről beszélhetünk, hiszen egy keresztény nem beszélhet a homoszexualitásról mint bűnről, mert ez több országban bűncselekmény. Számos példa közül a legismertebb talán Kim Davis, egy Kentucky állambeli önkormányzati alkalmazott esete, aki lelkiismereti okokból nem állított ki házassági anyakönyvi kivonatot egy meleg párnak, ezért börtönbe zárták. Amiatt is botrányba keveredett, hogy nem adott össze egy nőt a kutyájával.

A román Bodnariu család ügye is nagy port kavart: a keresztény családot Norvégiában szétszakították, és az öt gyereket meleg párokhoz vitték. Az ottani gyermekjóléti szolgálat, a Barnevernet vezetője is egy leszbikus nő.

2017-től semleges nemű WC-ket nyitnak meg New Yorkban. Már vannak jogi eljárások, mert magukat transzneműnek mondó férfiak fotóztak női mosdókban és zaklattak hölgyeket.

Az augusztusi riói olimpia volt az első az olimpiák történetében, amely során egyes versenyszámokban transznemű, tehát biológiailag férfiak versenyeztek nőkkel. Eddig csak olyan transznemű sportolók vehettek részt az olimpián, akik legalább két évvel korábban átestek teljes nemváltó műtéti eljáráson. Most ez a feltétel el lett törölve. Egy élsportolók közt végzett erőpróba azonban megmutatta, hogy a legjobb fizikumú női sportolók ereje alig haladja meg a férfiaknál mért átlagértéket, ami bizonyítja, hogy nem egyenlő esélyekkel indulnak a felek.

Mit tehetünk bibliai gondolkodású emberként mindezen program ellen?

Bátran maradjunk normálisak (Róma 1:18-28)! Higgadtan és nem gyűlölködve, de határozottan képviselnünk kell az értékrendünket! A gyermeknevelésben a lányokat lánynak, a fiúkat pedig fiúnak kell nevelnünk. Hirdetnünk kell az embereknek az evangéliumot, hiszen Jézus Krisztus megváltására mindenkinek szüksége van.

A Biblia igenis meghatároz nemcsak férfi és női nemet (1 Mózes 1:27), de még női tevékenységeket is (1 Tim 5:9-10.14).

A nemes karakterű nő (derék asszony) egy erőteljes, aktív, boldog és teljes életet élő nő, aki házasságban él, gyermekeket nevel, vállalkozik, adakozik, megbecsült személy, és jól érzi magát a bőrében. Ez a bibliai minta a nők számára (Péld 31:10-31).

A magánéletünkben készüljünk a családi szerepekre, és töltsük be azokat! Ezen felül a társadalmi aktivitásunk is elengedhetetlen, példának okáért civil szervezetekben való tevékeny részvétellel, ahogyan azt a radikális feminista mozgalommal szembemenő, házasságpárti és életpárti konzervatív feministák teszik (Katherine Kersten, Sarah Palin, Nina Silander, stb.). A politikai aktivitás is elengedhetetlen: a baloldali liberális pártok a gender mozgalom zászlóvivői, ennek a figyelembevételével érdemes szavazni. A nemzeti keresztény érdekeket képviselő pártok tudják ezt a folyamatot visszatartani. A tudományos életben való részvétel is rendkívül fontos, továbbá a közösségi médiában lehetőségünk nyílik képviselni az egészséges látásmódot, ahogyan azt például Michael L. Brown teszi.

(Címlapkép forrása)

Pasitka Janina jegyzete, Szobota Orsolya előadása nyomán

Mentés