Harc az emberi tudatért

Minden emberi lény egyedi, megismételhetetlen, saját benyomásokkal, kultúrával, saját személyiségjegyekkel rendelkezik. Ezek összessége eredményezi azt a sajátos megítélést, amely egy bizonyos esemény szubjektív feldolgozásában nyilvánul meg. Ezt az egyedi, külső környezetet, világot, eseményeket értelmező felfogást világnézetnek nevezzük, mely az emberi agyban, tanulás által szintetizálódik. Tanulás áll szokásaink, meggyőződéseink, előítéletünk, ügyességünk, nyelvtudásunk, képzeletünk mögött is.

Minden emberi lény egyedi, megismételhetetlen, saját benyomásokkal, kultúrával, saját személyiségjegyekkel rendelkezik

A tanulás által szerzett készségeink valószínűleg nem öröklődnek, a folytonosan változó, fejlődő környezet miatt minden generáció tapasztalata részben, vagy teljesen elavulttá válhat egy következő számára, mindent, minden embernek újra el kell sajátítania s így a világnézet is minden generációban újraépül. A születés után elkezdődik egy hosszú, évtizedeken át tartó „utazás” (life-long learning), melynek végeredménye a tanulási mechanizmusok megfelelő alkalmazásán múlik. A gyermekkori ingerek, feltételes és feltétlen reflexek tömkelege beépül az ember mozgásába, megtanul járni, enni, jóllakni, beszélni, sportokat sajátít el, emléknyomok (engram-ok) képződnek az agy meghatározott részein (limbikus rendszer, hyppocampus).

Ezek összessége alakít ki egy olyan szubjektív tudatot, melyen keresztül szemléli az egyén a környezetét, dolgozza fel az őt ért ingereket, ebből az aspektusból kommunikál, cselekszik.

A világnézet alakulása az ember fejlődése során számtalan hatásnak van kitéve, ezeknek a befolyások eredményeképpen manifesztálódik. A legfontosabb korai befolyásoló tényező maga a család. Amit a család jónak gondol, azt később az egyén is jónak fogja gondolni és fordítva. Nagyon mély meggyőződések ezen a faktoron keresztül érik el az embert és nehezen megváltoztathatók.

A másik ilyen mély befolyásoló tényező a világnézet kialakulásában, a gyermekkori, fiatalkori baráti társaság. Gyakran ez az időszak a családi világnézet „tesztelése”.

A harmadik fontos, világnézetet befolyásoló tényező az iskola, a tanárok, a kötelező olvasmányok, összességében az iskolás kor alatti benyomások, ismeret, tudás.

Negyedik fontos faktor a világnézet alakulásával kapcsolatban a média, televízió, internet hatásai. Ezek persze csak csatornák, s igazából az a lényeges alakító tényező, ami ezeken a csatornákon keresztül éri el az emberi lényt. Nagyon sok függ attól, hogy milyen politikai, kulturális stb. hatások érik, milyen zenei irányzat felé nyílik meg, milyen jellegű műsorokon „nő fel”.

Az ötödik fontos, XX. század végétől meghatározó, a világnézet alakulása szempontjából mindent elsöprő tényező a Globalizáció. A médián, világhálón keresztül gyakorlatilag egy időben, ugyanaz az impulzus ér el tömegeket, egész generációt, mely hasonló reakciókat, gondolatokat, ízlést vált ki a Földbolygó különböző részén élő emberekből. Strauss és How (Strauss, 1991) „cohort generációnak” hívja a hasonló korú, hasonló érzelemvilágú, hasonló világnézetű emberek csoportját, amelyek az internet által faluvá szűkített bolygón egyszerre élnek át eseményeket, hallgatják ugyanazt a zenét, nézik ugyanazt a filmet. (Sine, 1999)

Ezen mechanizmusok a történelem különböző korszakaiban, minden emberben a fent vázolt biológiai és psychikai tényezők hatására ugyanúgy játszódnak le, de a végeredmény, egy-egy embernek a világképe, környezetről, az érzékelhető és érzékelhetetlen világról alkotott felfogása egyéni, család, nemzet és egész generációk tekintetében is más és más volt.

A fentebb felvázolt bonyolult folyamatok által kialakult emberi lélek szubjektuma teljesen egyedi, s ezért van az, hogy azonos eseményeket, élményeket két különböző ember teljesen más szűrők által értelmezi, fogja fel, építi be személyiségébe. (Érdekes, hogy egy térbeli pontot három dimenzióban tudunk egzaktan meghatározni, s egy esemény objektivitását is akkor tudjuk elfogadni, ha három szemtanú (szubjektum) egybehangzó állítása során verifikáltuk.)

Az évek előrehaladtával ezek a szűrők, tapasztalati élmények az emléknyomok mintái által már a megismerést is befolyásolják, s az idegrendszert ért élményeket az agy, az elmúlt emlékek viszonyítási pontjai szerint dolgozza fel, értelmezi. Így válhat egy ember rigolyássá, megrögzöttségeinek, szokásainak rabjává. Az „azt szoktam mondani” mondat gyakran jelzi azokat a sztereotípiákat, amelyek egy olyan személy szájából, psychéjéből származnak, akinek meg vannak minden élethelyzetre a megfelelő – megmásíthatatlan – mechanikus megoldásai.

Az ember a saját, érzékszervei által ért, s feldolgozott impulzusainak börtönében él, s nem tud többet, mint amennyit agya megtanult, viszonyított és generált a múlt emlékeiből. Ezt a zárt nézetrendszert, amely egy adott térben, korszakban elfogadott, amely által emberek gondolkodnak, kommunikálnak, paradigmának nevezzük. Ez egy értelmezési tartomány, amely meghatározza a korszellemet, irányítja a gondolkodást, az emberi interakciókat. (Hideg, 2005)

Az ember személyiségének fejlődését, a tanulás, az utánzás szerepét szem előtt tartva, óriási felelősséggel kell élnünk saját korunkban! Egyrészt mindent meg kell tennünk, hogy olyan tudást adjunk át a következő generációnak, amely kipróbált, megvizsgált és tapasztalataink szerint működőképes. Először saját magunkban, történelmünkben, környezetünkben kell felfedezni a nem működő életpályákat, modelleket, izmusokat, vallási rendszereket, világnézeteket, amelyek tendenciózusan járhatatlanok, őszintén le kell vonnunk belőlük a tanulságot, hogy átadandó információnk ne zsákutcát, esetleges sikertelen életvitelünk megismétlődését okozza a következő generációban. (Gyakran látni, hogy szülők mennyire ragaszkodnak régi nevelési módszerekhez úgy, hogy közben nem veszik észre saját életükben okozott tragédiákat, amelyek forrása a felmenők életfelfogása, nevelési elvei voltak)

Segítenünk kell a tanulást olyan szintekre emelni, amikor a korszellemet áttörve akár paradigma váltásokra is képes legyen a saját engramjai (emléknyom) között élő utódnemzedék.

A másik fontos tanulság az, hogy nem lehet a szülőnek a gyermeket magára hagyni a tanulásban! Az előző generációnak a felelőssége, hogy mit ad át, mit tart értéknek, mit tart jónak és mit tart rossznak, mert ez világnézetet meghatározó tartószerkezetté fog válni leszármazottaink személyiségében!
Ha mi nem töltünk gyermekeinkbe élhető tudást, akkor lesz más, aki az életre nyitott, sajnos nemcsak pozitív tulajdonságainkat, hanem negatív hajlamainkat hordozó fiataljainkba kész információkat, filozófiákat, életviteleket, világnézeteket ”hekkelni”, melyek nem javukra, hanem pusztulásukra vannak.

Egy fontos paradigma váltásra hadd hívjam fel a figyelmet! A gyermek akármennyire ártatlan, mégis rossz hajlamaink, elrontott életvitelünk, öröklődő betegségeink, sorsunk, genetikánk hordozója. Az ő nevelésük nem állhat csak az értelemmel, psychével megragadható tudás, emóciók átadásából. Meg kell a következő generációt is tanítani az érzékszervek által meg nem ragadható valóság helyes értelmezésére is. Ez pedig a Biblia kinyilatkoztatása, az élő Istenbe vetett hit megragadása Jézus Krisztuson keresztül. A szülő akkor tud teljeset alkotni gyermeke életében, ha Isten tiszteletét, törvényeinek elfogadását, Isten személyének, Igéjének tekintélyét, az Isten felé való helyes korrekció módját fel tudja építeni gyermeke életében. (Persze ezt először a szülőnek kell átélnie) Ez a legtöbb, amit egy ember meg tud adni a következő generációnak.

Téved az, aki azt hiszi, hogy a szabadjára eresztett, erkölcs és törvény nélküli gyermek el tudja dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz.

Mire felnő ebben a jelenlegi korban bibliai hit és a törvény ismerete nélkül, már nem lesz ereje, képessége a jót választani, s ki tudja, hogy hova sodródik egy ”meghekkelt” tudat kiszolgáltatottságában.

A ”vírusmentes adathalmazt” , a jó fogalmát, a viszonyítási pontokat, a mértékegységeket tehát nekünk kell betöltenünk következő nemzedékünk hardverébe , az évezredek óta jól működő ”softver” adott, csak rajtunk áll, hogy feláll-e egy olyan installáció, elkészül-e egy olyan generáció, aki képes korszakában a ”jó magot” továbbörökíteni, s ezt a közel hatezer év óta tartó, az emberi tudat birtoklásáért, az elme uralmáért vívott háborút megnyerni!

Irodalomjegyzék
Hideg, É. (2005). wikipedia. Forrás: Paradigma: https://hu.wikipedia.org/wiki/Paradigma
Sine, T. (1999). Mustard Seed versus Mc World. Baker Books.
Strauss, W. a. (1991). Generations. New York: William Morrow.

Dr. Szabó András írása