Dr. Hack Péter 2024.07.28-i prédikációjának összefoglalója

Jézus világossá tette, hogy az emberi sorsnak két kimenetele lehet: üdvösség vagy kárhozat. Ő, aki szereti az embereket, azt akarja, hogy Vele éljenek megdicsőült testben az örökkévalóságban. Ahhoz, hogy az emberek megmenekülhessenek, Isten Fiának fel kell emeltetnie. Fontos az embereknek megismerni az üdvösség lehetőségét, ami a világ által kínált út alternatívája. Nem semmisül meg az ember a földi pályafutása végén, mert akkor nem lenne értelme jónak lenni.

Miért van egyáltalán kárhozat, ha Isten jó? Azért, mert Isten nem csak jó, hanem igazságos is. Nem lehet a jó és a rossz cselekedeteknek azonos következménye. Nincs más jó, csak Isten, ezért annyi jó van valakiben, amennyire át van itatva az isteni természettel.

A SZENTÍRÁS SZERINT AHOGYAN MÓZES FELEMELTE A KÍGYÓT A PUSZTÁBAN, ÚGY KELL JÉZUS KRISZTUSNAK FELEMELTETNIE. AZ Ő FELEMELÉSE A MI FELADATUNK. AZT JELENTI EZ, HOGY JÉZUS KRISZTUSRA KELL NÉZNÜNK, AZ Ő ÉRTÉKRENDJÉT KELL ELFOGADNUNK.

Sikereket elsősorban a családban kell elérnünk, hiszen Isten nem a munkahelyet teremtette elsőként, hanem a családot. A világ igyekszik ezzel szembe menni, és az önzésre ösztönözni. Márpedig a nagy egó nem teszi boldoggá az embert, hanem csak az, ha az Isten képére teremtett emberben válik naggyá a Krisztus. Nincs más név, csak Jézus Krisztus neve, ami által üdvözülni lehet. Amikor olyat tesz valaki, ami Isten tetszésére van, és elismerjük, hogy azt amiatt tudjuk megtenni, mert a Krisztus van velünk, azzal Istent dicsőítjük. Ennek következménye az lesz, hogy Ő fel fog minket emelni.

AZ EMBER MEGTARTATÁSÁNAK FELTÉTELE A TELJES HIT JÉZUS KRISZTUSBAN.

A felemelkedés vágya benne van minden emberben, ezzel semmi baj nincs. Lényeg, hogy amikor sikert érünk el, akkor ne önmagunkat akarjuk felemelni ez által, hanem Istent. Ne titkoljuk azt, hogy Jézus Krisztushoz tartozunk, de tudnunk kell, hogy ez felelősséget is jelent, hiszen ettől kezdve már nem magánügy, hogy mit teszünk. Isten az Igéjében nyilvánvalóvá tette, hogy Neki van útja, és azokat emeli fel, akik az Ő útján járnak. A kegyelem időszakában van olyan, hogy az emberek letérnek erről az útról, olyankor Isten „visszapofozza” őket oda, és ez akár többször is ismétlődhet. Nem tart viszont ez örökké, mert lesz egyszer ítélet.

MEGTÉRÉSKOR AZ EMBER SZÖVETSÉGET KÖT ISTENNEL, AMELY SORÁN VÁLLALJA, HOGY ŐT FOGJA KÉPVISELNI. KERESZTÉNYKÉNT AZ EMBER FELADJA A SZABADSÁGÁNAK EGY RÉSZÉT, MERT CSAK ÍGY TUDJA FELEMELNI, MEGMUTATNI A KRISZTUST.

Az elrejtettet nem könnyű megtalálni, de a felemeltet megtalálhatják az emberek, és éppen ez a cél. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy egy adott helyzetben mit tenne Jézus. Ehhez fel kell Őt emelnünk.

A Biblia a házasságot Jézus Krisztus és az Egyház kapcsolataként mutatja be. Ahogyan egy házasságban is szükség van a két fél összecsiszolódására, ugyanez igaz az Egyházra is, hiszen hozzá kell csiszolódnia a krisztusi értékrendhez. Amikor hibázunk, azt jelzi a lelkiismeretünk, és nem szabad annak hangját elnyomni, hiszen éppen a mi érdekünkben szól az a hang. Ilyenkor meg kell térni és ekkor Isten továbbra is emelni fogja az embert.

MIÉRT KELL FELEMELNÜNK AZ ÉLETBEN A KRISZTUST? AZÉRT, MERT ISTEN KÜLÖNLEGES AJÁNDÉKOT ADOTT NEKÜNK, A FIÁT. NAGYON MEG KELL BECSÜLNÜNK EZT A DRÁGA AJÁNDÉKOT!

Akarjuk azt láttatni az Atyával, hogy nagyon fontos számunkra a Fiú! A Fiú felemelésének a következménye az lesz, hogy mások számára is kívánatos lesz az életmódunk. Az egyén sikerélménye abban áll, hogy a Fiú lenyúl érte, és felemeli őt. Ez kiválasztást jelent, aminek következménye az lesz, hogy az Ő képére és hasonlatosságára egyre inkább átváltozunk.

AZ ATYA MINDENT NEKÜNK AD, HA A KRISZTUST KÖVETJÜK, EZ A MI CSODÁLATOS ÍGÉRETÜNK.

Ne önazonosak akarjunk lenni, hanem Krisztussal való azonosságra törekedjünk. A romlott természetünk elviselhetetlenné teszi az embert – még saját maga számára is – de a krisztusi természetű ember vonzó. Bármit teszünk, azt Krisztus dicsőségére tegyük!

AZ ELHANGZOTT IGÉK:

• János evangéliuma 3:14-18, 12:32
• Mózes I. könyve 18-19
• Róma levél 5:6-11, 8:28-32

Hrabovszki György jegyzete