Dr. Hack Péter 2020.06.21-i prédikációjának összefoglalója

Szent Szellem arra buzdítja a hívőket, hogy ne adják át magukat a keserűségnek, hiszen az Úr öröme az erősségük. Az irigység a mai napig is tombol a világban, ami csüggedtséget eredményez. Ez esetben eltűnik az ember kreativitása. Nem szabad megmaradni ebben az állapotban, hanem törekedni kell arra, hogy kitörjön ebből az ember. Ellenkező esetben önpusztító tevékenységekbe fog kezdeni. Aki örvendező életet él, annak nincs szüksége pótszerekre. A zsoltáros azt mondja, boldog az az ember, aki féli az Urat. Az istenfélelem teszi az embert boldoggá és megelégedetté; hiánya pedig függőségekbe visz, amik miatt az ember depresszióssá válhat, és elveszítheti alkotóképességét. A virtuális pótszerek kiveszik az embert a való életből, nem a valós problémáit oldják meg, és nem a saját kapcsolatait építik.

ÉZSAU MEGVETETTE AZ ELSŐSZÜLÖTTSÉGET, AZT AZ ÁLDÁST, AMIT ISTEN FELKÍNÁLT NEKI, PEDIG AZ ÓRIÁSI MEGTISZTELTETÉS.  JÉZUS AZT MONDJA, HOGY SENKI NEM MEHET AZ ATYÁHOZ, CSAK AZ,  AKIT Ő VONZ.

Amikor megtértünk, újjászülettünk, akkor Isten hívására adtunk pozitív választ. Az, hogy újjászülethettünk, nagyon nagy kiváltság. Ézsau kereste a megtérés helyét, de nem találta. Több rossz döntése is volt: először, hogy lemondott az elsőszülöttségről, és az is, hogy nem Isten akarata szerinti körből választott magának feleséget. Ézsau személyiségében benne volt a lázadás. Az emberek életében az átok a saját cselekedetnek, vagy felmenőik tettének következménye, de mindkét esetben van lehetőség a szabadulásra. Jákob sok bűnt elkövetett, amit később megbánt, mégis áldott lett, mert nem vetette meg az áldást. Mindenáron ragaszkodott az áldás forrásához. Mi is azt tartsuk szem előtt, hogy az Istennek letett élet fog áldást hozni számunkra.

AKI ALÁVETI MAGÁT ISTEN AKARATÁNAK, AZ HIT ÁLTAL KI TUD TÖRNI ÉS ÁLDÁS ALÁ TUD KERÜLNI – ERRE SOK PÉLDÁT LÁTHATTUNK AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEKBEN.

Ami most történik a világban, abból az látható, hogy sok ember nem boldog. Tombol az erőszak, ami nem épít, hanem rombol. Nagy különbség van az áldás és az átok között. Az áldott emberek élete az adásra van berendezkedve, és ők folyamatosan erősödnek, egyre áldottabbak lesznek. Ők gondot viselnek az Úr munkájára, és Ő ezt viszonozza azzal, hogy építi az ő házukat. Az ilyen ember gyermekei olyanok lesznek, mint az olajfacsemeték, amelyeknek életképessége óriási. Ők Jákob természetét örökölték, aki tudta, hogy áldásának forrása a generációs áldás. Van generációs átok is, de a valóságos újjászületés lehetőséget ad az átkokból való kitörésre.

NEM LEHET UGYAN SEMMISSÉ TENNI AZ ŐSÖK TETTEIT, DE TERMÉSZETÜKTŐL MEG LEHET SZABADULNI JÉZUS KRISZTUS VÉRE ÁLTAL MEGVÁLTVA, ÚGY, HOGY LETESSZÜK AZ ÉLETÜNKET AZ ÚR KEZÉBE.

Személyes döntésekkel befolyásolhatjuk a sorsunkat. Fontos viszont, hogy a kudarcok ne tántorítsanak el bennünket attól, hogy Isten akarata szerint éljünk. Ézsau rosszul élte meg a vadászatának kudarcát; rossz döntést hozott. Nem azt mondta, ma nem sikerült, de holnap sikerülhet. Az egész világra megharagudott, másokat okolt a kudarca miatt. Ma ez a szellem robbant be a világba. Meg akarják semmisíteni a múlt eredményeit, szobrokat döntenek, pusztítanak. Úgy gondolják, hogy a szabályok ellenük vannak, és végre elsöpörhetik azokat. Ne legyen illúziónk, ez a düh nemsokára a Biblia igazságai elleni kirohanásokhoz vezethet.

A SZENTÍRÁS ARRA INT BENNÜNKET, HOGY PILLANATNYI ÉLVEZETÉRT NE MONDJUNK LE ISTEN ELHÍVÁSÁRÓL, SEMMIKÉPP NE VÁLJUNK PARÁZNÁVÁ ÉS ISTENTELENNÉ, MINT ÉZSAU.

Jákob mindenáron az atyai áldást akarta megszerezni, és Isten – Jákob csalása ellenére is – értékelte az áldáshoz való ragaszkodását és meg is áldotta őt. Jákob sikerének kulcsa a mennyei csatorna megnyílásának megtapasztalása volt Béthelnél. Ott kötött szövetséget Istennel. Látta az ÚR angyalait fel- és lejárni a létrán. Letette az életét Isten számára. Ezt a hozzáállást érdemes nekünk is megtanulni! Ekkor áldottak leszünk mi magunk is, és az áldott hívők gyülekezete áldott lesz

ELHANGZOTT IGÉK:

• Zsidó levél 12:12-17
• Mózes I. könyve 25:29-34, 28:1, 28:18-22, 32:14-15