Biciklitúra – 2019

Szervezőként Olivérrel együtt nagy izgalommal vártuk az idei ifis bringatúrát. Sajnáljuk, hogy csak kevesen voltak vállalkozó kedvűek, bár az ifjakat megszégyenítő módon volt jelentkező a nyugdíjas korosztályból is. (Elhatároztuk és ígértük, hogy Velük is fogunk túrázni.)

Mivel reggel lógott az eső lába, sőt szemerkélt is egy kicsit, a B-terv mellett döntöttünk. Miután megbizonyosodtunk róla, hogy az esetleg nem jelentkezett, későn döntő fiatalok sem maradnak le a kalandról, a „főhadiszállásról” indultunk túrázni a „kemény maggal”. Mivel az időjárás alapján csobbanást amúgy sem kívántunk volna, nem Orfűt céloztuk meg.

A hegyekre emeltük szemeinket, mert onnan jön a mi segítségünk. A mi segítségünk az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.

Aztán nekidőltünk a hegyeknek, meg a pedáloknak. A Remete-réten keresztül kacskaringós ösvényen jutottunk a Lapisra. Onnan felkapaszkodtunk a Rotary körsétányig. Az északi részén a tájat és az utat csodálva már kényelmesen kerültük meg a Nagy-Tubest, majd egy rövid kapaszkodás után jutottunk a Kis-Tubes kilátóig.

Itt hálákat adtunk, dicsértük az Urat. Aztán az alattunk elterülő városunkért és régióért jártunk közben és áldottuk mega magasból, szinte mennyei perspektívából. Közben a nap is kisütött, csodálatos időnk lett, (a karom kicsit meg is égett, de ezt csak este vettem észre). A Rotary déli részén mentünk vissza a Lapisig, majd a Bányász úton (ez is ösvény) lezúgva jutottunk a Mandulás feletti Piros túra útvonalra. Innen majdnem sima út vezetett vissza a „főhadiszállásra”.

Ott aztán előkerült a szalonna, hagyma, kolbász, virsli. Ezekből nagy mennyiségben sütöttünk tárcsán. Nagyon jólesett a kellemes fáradtsággal járó túra után. Beszélgetéssel, gitározgatással, társassal és egy kis ping-ponggal ütöttük el a maradék időt. Olivérnek és a fiúknak is köszönöm, hogy ilyen kellemes napot tölthettünk el együtt.

Dezső László beszámolója