Az újjászületett ember nem önző, hanem szereti embertársait – 2017. április 23.

Hack Péter prédikációjának rövid összefoglalója:

Jézus egy éjszakai beszélgetés során tanította Izrael egyik nagyon képzett vezetőjét arra, hogy újjá kell születni víztől és Szellemtől ahhoz, hogy megláthassa Isten Országát. Két külön valóság a világosság és a sötétség. A test a sötétséghez kötődik, a szellem a világossághoz, de ez kezdetben nem így volt: a sötétség csak akkor kapcsolódott hozzá az emberhez, amikor már vétkezett.

A teremtés kezdetén nem volt szakadék e két valóság között. Pál apostol mondja, hogy Isten terve egybeszerkeszteni azt, amiben nem volt korábban szakadék. Amikor Isten megformálta az anyagot az emberi testhez, és belelehelte a leheletét, akkor tökéletes harmónia lett az anyag és a szellem között.

Az ember jelentette a hidat a fizikai és a szellemi világ között. Ezt a hidat a sátán cselszövésével lerombolta.

A testi természet nem tud Isten jelenlétébe bekerülni. A bűn hozta létre az elszakítottságot, a távollétet.  A világ fellázadt Isten ellen, és ezzel a sötétségnek pecsételte el magát. A bukás után Isten megjelent a Paradicsomban, de az ember elmenekült előle, ami ma is a bűn jelenlétét jelzi.

Hogyan lehet a szakadékot áthidalni? Isten először a törvény által akarta ezt megtenni, de bebizonyosodott, hogy ez nem volt lehetséges. Természetfölötti módon kellett Istennek beavatkoznia; úgy, hogy elküldte a Fiát, aki dicsőségben lakozott már az idő előtt.

Krisztus korábbi létformájában nem volt neki fizikai része. Dicsőségben volt, de miértünk kiüresítette magát, szolgai formát vett fel, és eljövetele után a testi természettel kellett együtt lakoznia.  Azért kellett ezt megtennie, hogy ne haljanak meg az emberek körülötte. Amikor az Úr dicsősége megjelent a törvényadáskor, megtiltotta, hogy közel menjenek a Sinai-hegyhez az emberek, de még az állatok is, mert meghaltak volna. A testi ember nem képes Isten jelenlétébe bekerülni, mert Ádám átállt a sötétség oldalára, mivel jobban hitt a Sátánnak, mint Istennek, Aki teremtette.

Istenről mondja az Ige, hogy Ő a világosság, és Ő a szeretet. A sátán pedig micsoda? Ő maga az önzés. A szeretet az önzéssel áll szemben, ahogyan a világosság a sötétséggel. Lucifer fő problémája éppen az önközpontúság volt. Istennél viszont nem így volt. Jézus nem azért jött el a földre, mintha erre neki lett volna szüksége. A megkísértéskor is a Sátán a saját önző ambícióit adta át Ádámnak, amikor azt mondta neki, hogy olyan lesz, mint Isten. Istent viszont a szeretete vezette, amikor megváltotta az embereket. Csak azok a reakciók vannak Istentől, amelyek nem önzésből fakadnak. Ebből tanulva az motiváljon minket, hogy embereket a világosságba vezessük be.

Jézus a kegyelmet és az igazságot hozta el. Ez két ellentétes fogalom. A teljes igazság azt követelné, hogy minden bűnös bűnhődjön. Azért nem kell nekünk mégsem bűnhődnünk, mert beléptünk a kegyelembe.

Mi azt valljuk, hogy Jézus a testben megjelent Messiás. Miért olyan fontos ez? Azért, mert ez a hídépítés. Az, hogy Jézus emberré lett, azt jelenti, hogy átment azokon az életszakaszokon, amiken mi. Jézus Krisztus a mi Főpapunk, aki testté lett, és bár Ő soha nem vétkezett, mindenben hozzánk hasonlóan megkísértetett, ezért meg tud indulni a gyarlóságainkon. Ismeri az élethelyzeteket, amiken az ember átmegy élete során. Minden próbatételen keresztülment, amin nekünk keresztül kell mennünk. Ezért képes együtt érezni az esendő emberekkel.

Jézus emberként élt 30 éven keresztül. Semmi csodát nem tett. Amikor felnőtt,  elment a Jordánhoz, hogy János megkeresztelje. Ezután következett a betöltekezés Szent Lélekkel, a pusztai kísértés és az ennek való ellenállás.

Ő is újjászületett víztől és Szellemtől, hogy betöltsön minden igazságot. Amikor a Szent Szellem rászállt, megnyílt újra a közvetlen csatorna a Menny felé. Ezután kezdődtek a csodák.

Isten szerette az embereket, és Jézus is. Végig szerette őket. A Sátán sosem szerette az embereket, mert ő önző, és azt szeretné, ha mindenki az ő állapotába jutna, ami az ítélet.

---

 „A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.”

---

Jézusnak minden oka megvolt arra, hogy azt mondja, elege van; mi, emberek kevesebbtől is elveszítjük a türelmünket. A jó tetteiért nem jót kapott cserébe az emberektől, hanem megölték Őt.

Jézus szólhatott volna angyali seregeknek, hogy avatkozzanak be, de nem akart. Kérhetett volna tüzet arra a városra, ahol nem fogadták el, de mikor ezt  felvetették a tanítványai, azt mondta: „nem tudjátok, milyen szellem van bennetek”.

Jézusnak lett volna oka, hogy haragudjon a kortársaira, de nem tette, hanem megbocsátott. Mi se haragudjunk rájuk! Ha valaki vétkezik ellened, akkor nem az a helyes magatartás, hogy őt kizárod az életedből, hanem az, hogy szeretettel keresed vele a békességet.

A szeretet mércéjét adta meg Jézus azzal, hogy önmagát feláldozta értünk.

Neki semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy minket megmentsen. Nem lett jobb a pozíciója az által, hogy elvégezte megváltói művét. Amit tett, azt kizárólag szeretetből tette, ráadásul nem éppen szeretetre méltó emberekkel.

Krisztus a Mennyben letette az isteni természetet, ezért kellett úgy fogantatnia, ahogyan az történt. Így nem volt benne az önző, csak önmagával foglalkozó természet. Márpedig a világban az önzés dominál. Van, aki az önzését kissé visszafogja, de egyébként az önzés motivál szinte minden döntést.

A materialista ember szerint az élet végével a lét is megszűnik, de ez nem így van. Mások a reinkarnációban hisznek, és a sors határozza meg, milyen formában térnek vissza. Mi a feltámadásban hiszünk és abban, hogy nem „a gép dobja” az eredményt, hanem a cselekedeteink.

Az emberek többségének nincs reális életösztöne. Nem tudják még, hogy mivel jár az elkárhozás. Jézus tudja, ezért szeretné megmenteni az embereket. Ami a pokolban van, az semmilyen földi szenvedéssel nem mérhető.

Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy „úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”. Hála az Úrnak, hogy nekünk nem kell meghalnunk másokért – de ez még változhat. Kevesebbet kér ma Magyarországon a hívőktől Isten: hogy ne legyünk közömbösek a környezetünkben lévőkkel, nehogy kárhozatra jussanak.

Jézus mondja, hogy kijelenti magát annak, aki szereti Őt. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy a bajban nem mutatta meg magát nekik Isten. Ő kész ezt megtenni, de ehhez az kell, hogy ne csak bajban keresse az ember Istent. Mert ez a jellemző ránk. Zuhanó repülőgépen soha nincsenek ateisták.

Jézus az Atya szeretetéből jött el a világra, de ez nem csupán az engedelmesség cselekedete volt, hiszen Ő maga is szerette az embereket. Ő csak annyit kér, hogy te is gyere ki a világosságra a romlott emberi természetből, és szolgáld az élő Istent.

Jézus világossá tette, hogy Őt szeretni azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait, és egymást is szeretjük.

Jézus szerette azt a latrot is, aki szolidáris volt Vele. A lator elismerte, hogy Jézussal ellentétben, ő méltán bűnhődik. De volt néhány jó mondata, és ez Jézusnak elég volt. Jézus azt mondta neki: „Még ma velem leszel a Paradicsomban.” Nem kell nekünk tortúrákat végigjárnunk, elég kidobni az önzést, és helyet adni bennünk a krisztusi szeretetnek.

Az újjászületés előtt önző, haszonelvű az ember, újjászületés után viszont már az vezeti, hogy mivel tudja a másik embert megáldani, mert maga is szeretett ember lesz, aki elfogadta Isten szeretetét. A lényeg nem az emberekkel való kontaktus, hanem a Krisztussal való személyes, jó kapcsolat. Akivel sok időt töltesz együtt, ahhoz kezdesz hasonlóvá válni. Mi Krisztushoz akarunk hasonlóvá válni. Isten ki akarja szorítani a sötétséget, az önzést, hogy mint újjászületett emberek, Isten szeretetét gyakoroljuk.

Elhangzott igék:

• János evangéliuma 3:1-21, 1:14, 13:1, 34-35, 14:18-21, 14:23-24
• Filippi levél 2:5-11
• János apostol I. levele 4:2-4
• Zsidó levél 4:14-16
• Róma levél:6-10l

(Fotók: Horváth Kristóf)

Hrabovszki György jegyzete

Mentés