„Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül” – Jézus Krisztus szavai

Az áprilisi és júniusi vízkeresztségek után ismét örömteli eseménynek adott otthont a pécsi Hit Gyülekezete Csarnoka: egy szeptemberi vasárnap, 18 testvérünk temette el a régi természetét az alámerítkezés hitbeli cselekedetével!

Fiatalok, idősek egyaránt derűs és ünnepélyes várakozással vettek részt ezen az egyáltalán nem ceremoniális összejövetelen, megértve, hogy döntésük belső lényege az egész további sorsukra kihatással lesz. Ezt megelőzően Baji Tamás lelkész rövid, inspiráló buzdítást adott a jelenlévőknek azokról a bibliai igazságokról, amelyek egyértelművé teszik Isten akaratát az újjászületéssel kapcsolatban.

„Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. … Ha valaki nem születik víztől és Lélektől [ti. a Szent Szellemtől], nem mehet be az Isten országába.” /János ev. 3:3.5./ – tanította annak idején Jézus Krisztus.

Ahogy a felkészítő tanításban is elhangzott, minden ember alapvetően azért tesz meg valamit, mert egy számára hiteles személy példáját követi, és/vagy meg van győződve az aktuális cselekedetének rá nézve hasznos kimeneteléről. Így a hívő keresztények egyrészt Jézus Krisztus személyes példamutatását megismerve merítkeznek alá, hiszen Ő maga hirdette, hogy „így illik nekünk minden igazságot betöltenünk” /Máté ev. 3:15./, mielőtt Keresztelő János megkeresztelte volna, másrészt, megértik a vízkeresztség rendkívüli jelentőségét, az újjászületést, pontosabban az újra/felülről, ti. Istentől való születést.

Pál apostol nem kevesebbet állított erről a római hívőknek, mint hogy

„eltemettettünk azért ő vele [ti. Jézus Krisztussal] együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.” /Róma lev. 6:4./.

Az új, a bűnök és a halál felett győztes krisztusi élet az új, „isteni természet”-ből fakad (ahogy a Biblia fogalmaz), amelyet a hívők megnyernek az újjászületésben, így nem is csoda, hogy bizonyos történelmi korokban akár az életük kockáztatása árán is vállalták a keresztények ezt az érett, hitbeli cselekedetet. Bár napjainkban ez a kockázat nem áll fenn, a felnőttkori vízkeresztség jelentősége semmit sem csökkent azóta!

A most alámerítkezett testvéreink mindannyian ebbe az új életbe beleszületve és ebben megerősödve mentek haza, ahogy annak idején az etióp uralkodó komornyikja miután Filep evangélista megkeresztelte:

„Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert [tovább] méne az ő útján örömmel.” /Ap. csel. 8:39./.

Sok sikert kívánunk testvéreinknek ehhez az örömteli úthoz: a keresztény élethez!