Teremjük meg a megtérés gyümölcseit – 2018. július 22.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:
Az evangélium a megtérés üzenete: Isten ad lehetőséget arra, hogy letérjünk arról a pályáról, ami minden embert a kárhozat felé vezet. Bűnös természetünkből fakadóan, amivel születtünk, bűnöket követtünk el. A megtérés egy döntés: elhatározás arra vonatkozóan, hogy elfordulva a bűnöktől, Isten útján akarunk járni. Ugyanakkor a megtéréshez cselekedni is kell, annak megfelelő magatartást tanúsítani. Olyan életmódot kell folytatnunk, ami fenntartja a megtérés állapotát az életünkben.
Erről beszélt Keresztelő János, amikor felszólította az embereket, hogy teremjék meg a megtérés gyümölcseit. Az emberek megkérdezték tőle: „Mit cselekedjünk?” A gyümölcs jól látható, megfogható dolog, és mindig meg lehet állapítani, hogy jó-e vagy rossz.
Ahogyan a gyümölcsfa sem egyszer hoz termést életében, Isten is a folyamatos gyümölcstermést várja el tőlünk.
Keresztelő János a vallásos emberekhez is szólt, akik mindenféle rituális szokást megtartottak, de az életükön nem látszottak meg a megtérés gyümölcsei.
A fejsze a fák gyökerére volt vetve már János idején is: véges idő áll rendelkezésre, hogy megváltozzunk és gyümölcsöt teremjünk. Amikor a fejsze meglódul, elkezdődik az ítélet.
Jézus ugyancsak a megtérés üzenetével kezdte: a szolgálatát: „Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.”
A megtérés nem a szavakon múlik, hanem a tetteinken.
Aki gyülekezetbe jár, de még bűnökben él és nem krisztusi módon, az még nem termi a megtérés gyümölcseit. A karizmatikus élményeket is az hitelesíti, ha utána az emberek megváltoznak.
Minden ember ellen létezik egy vádirat, ami a bűneinket tartalmazza, ez alapján vádolja a Sátán az embert Isten előtt. Ebben a bírósági eljárásban semmit nem tudunk kimagyarázni: egyetlen menekvésünk, ha Jézus vére eltörli az egész vádiratot. A vádiratot akkor törli el Isten, mikor az újjászületés során behívjuk az életünkbe Jézus Krisztust, és a vízkeresztségben azonosulunk a halálával és feltámadásával. Amikor megtérünk és újjászületünk, meghal az az ember, aki a vádiratban szereplő bűnöket elkövette, és Krisztus természete születik meg bennünk. Ez azt is jelenti, hogy többé nem élhetünk úgy a megtérés után, ahogyan előtte éltünk. Nem találjuk már érdekesnek, vonzónak azokat a dolgokat, amiket Isten utál.
Jézus nem szimbólumként beszélt az újjászületésről, hanem valóságos születésként. Egy újszülött csecsemő egyedül arra összpontosít, hogy táplálékhoz jusson. Így kell újjászületett emberként a szellemi táplálékot kívánnunk, hogy Krisztus természete tudjon kialakulni bennünk. Azonban ehhez erőt is be kell fektetnünk. Ahogy Péter apostol írta, le kell vetnünk „minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden rágalmazást” (1. Péter 2:1). Fontos, hogy otthon, a gyermekeink előtt is hiteles legyen a keresztény életünk, hogy szívesen kövessék.
Pál apostol szintén a bűnök levetéséről és az új természet felöltözéséről beszélt:
„Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; … És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Efézus 4:22,24)
Ugyanúgy, ahogy koszos munkaruhában hazaérve először rendbe kell hoznunk magunkat, szellemileg is meg kell néznünk, hogy nem koszolódott-e be a ruhánk, nem váltunk-e szalonképtelenné Isten számára. Le kell vetnünk a régi bűneinket, a sötétség cselekedeteit. Azzal kell kifejeznünk, hogy mi már nem az az ember vagyunk, aki azokat cselekedte, hogy ellene állunk a bűnöknek. Az újjászületés tett minket képessé arra, hogy jót cselekedjünk. Az a kérdés, hogy tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel.
„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Máté 11:29)
Meg kell tanulnunk Jézustól, hogy a jóval szemben legyünk szelídek, a gonoszsággal szemben pedig állhatatosan álljunk ellen. Ehhez az is kell, hogy helyesen ismerjük fel, ki a barát és ki az ellenség, és ne az ellenséggel szemben legyünk megengedők, a barátokkal szemben pedig kegyetlenek és ítélkezők.
A szelídségnek először a hozzánk legközelebb állók felé kell megnyilvánulnia.
A szeretetet, szelídséget, megbocsátást otthon kell gyakorolnunk, a hétköznapok folyamán. Ez az előfeltétele annak, hogy másokkal is így bánjunk.
Az alapelv, hogy azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek.
Ahol emberek élnek együtt, ott természetesen vannak súrlódások. Ahhoz, hogy szelídségben kezeljük ezeket, szükségünk van a Szent Szellemre. A Szellem gyümölcsei „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Galata 5:22). Ezek azok a gyümölcsök, amiket keresnünk kell az életünkben. Tükörbe kell néznünk: az elmúlt héten a kapcsolatainkat a szeretet, az öröm, a türelem határozta-e meg?
Az otthon arra való, hogy ott feltöltődjünk szeretettel és örömmel. Akkor ez fog sugározni belőlünk a munkahelyünkön, más emberek között is. Ha szeretet várja otthon az embert, alig várja, hogy hazaérjen és fejest ugorjon a szeretetbe. Ha viszont szidalmazzuk egymást, veszekszünk otthon, akkor másoknak is ezt fogjuk adni. Az sem Krisztus természete, ha nem állsz szóba a családoddal: Jézus nem zavart el senkit, mindenkivel szóba állt. Szükséges, hogy a gyerekek a szülők felé és a szülők a gyerekek felé kifejezzék a szeretetüket – akkor is, ha ez nem része a kultúránknak, családi tradíciónknak.
A karizmatikus megnyilvánulásoknak is akkor van értékük, ha szeretet van bennük.
Az egész keresztény élet, semmilyen szolgálat nem ér semmit, ha nincs benne szeretet. Olyan, mint az éles, zavaró, hamis hang.
A szolgálókkal szembeni követelmények mind hétköznapi dolgokra vonatkoznak – például nem részeges, nem haragos, nem verekedő (I. Timóteus 3:3, Titus 1:7). Azonban ez nem csak presbitereknek szól: ők a példaképei a nyájnak, ezért mindannyian ezekhez a követelményekhez szabjuk magunkat.
ELHANGZOTT IGÉK:
- Máté evangéliuma 3:1-12; 4:17; 5:5; 11:29
- Lukács evangéliuma 3:7-10
- Kolosse levél 2:9-18
- Péter 1. levele 2:1-5
- Efézus levél 4:25-26
- Róma levél 13:12-14
- Zsoltárok 37:11
- Galata levél 5:22
- I. Korintus levél 13.
A jegyzetet írta: Bali Zsolt