Intuíció helyett genetika?

Watson és Crick 1952-ben közzétett korszakos felfedezése, a DNS feltérképezése (megfelelő bázis párok sorozatának kódszerű megfejtése), az emberi genom teljes feltárása óriási tudományos előrehaladást jelentett az emberiség életében. Ma már meg tudjuk határozni, digitalizálni vagyunk képesek egy élő ember azon információhalmazát, mely a megtermékenyülés után determinálja nemcsak magának az embernek, hanem leszármazottainak életét, sok esetben sorsát. Meg lehet állapítani, hogy milyen arányban, milyen népcsoportok tulajdonságait hordozza a vizsgált személy, s ki lehet mutatni örökletes megbetegedéseket hordozó kromoszómahibákat is. Hova vezetett ez a minden bizonnyal óriási eredmény? Elindult egyrészt a felfedezés orvosi genetikai felhasználása, s óriási léptekkel halad a génterápia fejlődése, ugyanakkor ezen tudás birtokában elindultak azok a klónozási, hibridizációs kísérletek is, melyeknek a következményeit egyelőre nem látja az emberiség.

Új kihívást jelent az emberi DNS szűrő vizsgálati jellegű elérhetősége az életbiztosítási piacon tevékenykedő szolgáltatók számára is, hiszen a kromoszóma rendellenességek feltérképezésének birtokában megváltozik a biztosított egyén megítélése is a biztosítási díj kikalkulálásakor.

A szűrés eredménye nemcsak a biztosítási díj meghatározása szempontjából érdekes, de a fenotípus (külső tulajdonságok) kialakulásáért felelős genetikai információk birtokában, egészségesebb génállománnyal rendelkező egyének az ”élet nagy piacán” kelendőbbek lehetnek egy spermadonor esetében vagy egy jövőbeli párkapcsolat kialakulásakor, mint versenytársaik.

A tudomány fejlődése és annak jogi szabályozása mindig fej-fej mellett versengett az emberiség történelme során, s gyakran volt tapasztalható, hogy innovációk által létrehozott új körülmények utólag kerültek megfelelő törvényi keretek közé. Valahogy így van ez az emberi DNS adatainak feltérképezésével, tárolásával és adekvát felhasználásával kapcsolatban is, hiszen ezek az adatok egy-egy személy ”bio-chip”-jei, olyan információkat hordoznak, melyek digitális adathordozón való tárolása – minden biztonsági óvintézkedés ellenére is – az információra éhes ”Nagy Testvér”-t kísérti.

Ha az MI (Mesterséges Intelligencia) számára hozzáférhető, egy ember testének és jövőjének (elsősorban genetikailag öröklődő betegségek orvostudomány által ismert lefolyására gondolok) alapvető információhordozója, a DNS állománya, a benne hordozott örökítő anyag ”minősége”, az a közösségi oldalak fénykép- és komment-információi mellett szinte molekuláris szinten teszik az egyént átvilágítottá.

Ezen adatok feldolgozása nemcsak az életbiztosítás bizniszt emelték teljesen új alapokra, hanem minden bizonnyal nagy hatással lehetnek magára a párválasztásra, s lassan, az intuíción alapuló, ”szívbeli összekapcsolódás” helyét átveheti a ”passzolunk DNS-ileg?” kérdés, s a családtervezésben megjelenhet az ideális ”bázis-pár-kapcsolat” fogalma, mely el kívánja homályosítani annak eredeti bibliai modelljét:

“És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítő társat, hozzá illőt.” (I. Móz 2:18)

A Szentírás arról beszél, hogy az embernek létezik egy hozzá illő, ellenkező nemű társa, mely egy eredeti forgatókönyv szerint pont arra hivatott, hogy a teljes földi életében mellette legyen. Mivel a Mindenható, idő és tér felett álló Isten rendelkezik minden információval, ezért ebben az egyik legfontosabb dologban, mint a párválasztás, jól felfogott érdekünk teljesen rábízni a kiválasztást.

Az emberiség, mint minden más területen, így a mindent tudás, információ szerzés, tudásmegosztás mezsgyéjén is le akarja cserélni Teremtőjét.

A Mesterséges Intelligenciának nevezett, emberek által tervezett, algoritmusok által működő, s egy kis csoport érdekeinek alárendelt gépnek szolgáltatja ki magát, s inkább bízik egy masinában, mint az egész univerzumot teremtő és fenntartó, élő, bár láthatatlan Istenben. Ennek a gépiesített, elektronikusan átdigitalizált ”NET”-ben (hálóban) a szabadságot kereső, istenképűségre, boldogságra teremtett ember inkább fennakad, és belegabalyodik, mint vezetőre talál. Éppen ezért vissza kell térnünk nekünk – a bolygónkat megmenteni készülő, a globális felmelegedés ellen küzdő, a természet harmóniáját bekalkulálni kívánó generációnak – a Teremtőnk megismeréséhez, s létünk egyik alapegysége, a család megtervezésében is az Ő útmutatásaihoz.

Dr. Szabó András írása