Az Y és Z generációs fiúk identitási válságáról és a gerjedelemfüggőség okairól tartottak előadást a BME-n

„Kapcsoljátok ki a pornót, vessétek be az ágyatokat, sportoljatok, osszátok be jól az időtöket, ne nevezzétek k***knak a lányokat, és menjetek el szavazni!” – Ezzel a provokatív felszólítással zárta Philip Zimbardo, a Stanfordi Egyetem professzora nagy sikerű Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? (Man (Dis)connected)  című könyvét. Az Y és Z generációs férfiakat jellemző hanyatlás okairól és következményeiről tartott teltházas előadást a Jövőképp Fiatalok Magyarországért Egyesület a BME-n, ahol Tari Annamária klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus és Kozma Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta tartottak konstruktív kerekasztal-beszélgetést, és válaszoltak a nagy számban érkező nézői kérdésekre.

A világhírű szociálpszichológus szerint a magány, a számítógépes játékok és a pornó az elsődleges okai annak, hogy a tiné-dzser és huszonéves fiúk alulteljesítenek az iskolában, a munkahelyükön és a társadalomban. Ezen túl a jövő férfiai gátlásosak, lobbanékonyak, lelkiismeretlenek, menekülnek a felelősségvállalás elől, a lányok pedig szinte minden területen sikeresebbek náluk. A szórakoztatóipar ráadásul olyan tartalmakat és termékeket gyárt, amik az állandó változatosságra, izgalomra és szexuális gerjedelemre építve adják el magukat a szerinte digitálisan átprogramozott agyú fiúknak. Bár a meghívott előadók a szókimondó professzornál  (ha különböző mértékben is), egy fok­kal árnyaltabban látták a férfiak hanyat­lását, de a Zimbardo által kilőtt vészjelzést mindannyian reálisnak és indokoltnak tartják.

Instant élvezetek

„Ha az online térben türelmetlen vagyok, és azonnali reakciókat akarok, ez előbb-utóbb megjelenik majd az offline térben, és ott is mindent azonnal akarok majd” – fejtette ki Tari Annamária az azonnali igénykielégítés széles körben elterjedt korbetegségét. A valódi, mély érzelmekhez, azok kialakulásához, működtetéséhez vagy megváltoztatásához idő kell, amit nem tudunk helyettesíteni, maximum lerombolni a virtuális valóságban tapasztalt színes, azonnali és gyors élményimpulzusokkal. Ehhez kapcsolódó problémának látja a szepará­ciós szorongást, vagyis a magány elviselésére való képtelenséget. A Z generáció ugyanis soha nincs csöndben, soha nincs egyedül, valami mindig szól a fülében, és valakivel mindig épp kontaktot tart, ez pedig valójába arra mutat, hogy nem tudnak önmagukkal lenni, ami azt eredményezi majd, hogy „turistákká” válnak a saját életükben.

Kozma Dániel szerint a Zimbardo által felvetett problémák csupán egy átmeneti kornak a melléktermékei, és azért érezzük benne elveszettnek magunkat, mert még nincs rá kész  forgatókönyvünk: „A korábbi kereteket lebontottuk, mert úgy találtuk, hogy nem segítik az életünket. Nagyszüleink számára a kultúránk egy, azaz egy választható  main­-stream kapcsolati mintát adott, és ha ez valakinek nem fért bele a temperamentumába, stílusába, kapcsolati igényeibe, akkor az kívül maradt ezen, mehetett a lecsóba.” Ezzel a „retroszexualitásal” szemben szerinte pozitív irány az, hogy manapság már akár tizenöt kapcsolati minta is él párhuzamosan egymás mellett: „családok számtalan variációja, nagyon sok izgalmas kapcsolati forma van. Könnyebb a nekünk megfelelőt megtalálni” – igyekezett oldani a téma feszültségét Kozma.

Dr. Almási Kitti, aki munkája során párkapcsolati problémákkal és szorongásos betegségekkel találkozik nap mint nap, durva realitásokkal sokkolta a hallgatóságot:

„A nők iszonyú megalázó helyzetbe kerülnek akár úgy, hogy rákeresnek a számítógép előzményeire, akár úgy, hogy véletlenül meglátják – és ez a fájdalmasabb kép – a gép előtt a párjukat épp aktivitás közben. Ez a kép aztán beég a fejükbe, kialakítva egy nagyon rossz kört.”

Ez a szorongásos kör szerinte egy örvény, amiben mindenki kényszerűen a legrosszabbat hozza ki magából, egy olyan rossz körforgás, amiben a szorongásainkkal és nem a szeretetünkkel kapcsolódunk össze. Emiatt a kapcsolatokban is csak a saját szükségeink kielégítésére törekszünk, kiégetve egymást.

Hűség és újrakezdés

Kozma Dánielnek némileg ellentmondva kifejtette, hogy régen a monogámiában nemcsak a biztonság tudata volt megnyugtató, hanem az is, hogy egy kapcsolati vagy akár szexuális kudarc után az illető újra velem fogja megpróbálni. A pornó és a futó szexuális kalandok korában ez az újrakezdés lehetősége okozta nyugalom elveszett. Mivel ma már gyakorlatilag nincs monogámia, senki nem a párja első és utolsó partnere, így a korábbi viszonyok is benne élnek a kapcsolatban úgy, hogy folyamatosan ahhoz mérjük az élményeinket. Tudjuk, hogy a partnerük pillanatok alatt el fog fordulni valaki máshoz, mert mindig lesz ott valaki, aki sokkal nyitottabb, sokkal vonzóbb, vagy éppen azt hazudja, amit ő hallani akar. A pornó is egy ilyen gyors kapcsolati „fájdalomcsillapító”.

„A pornó és a futó szexuális kalandok által okozott lelki sérülések kiölik azt a szép, romantikus regényre való igényt, hogy megéljük a vágyakozásnak minden mélységét”

– mondta Almási Kitti arra biztatva férfi hallgatóit, hogy valódi szerelmet és ne csupán kielégülést keressenek az életben.

Tari Annamária szerint a gyereket határozottan védeni kell az információs kor narcisztikus atmoszférájától, lehetőség szerint tizenkét-tizennégy éves kor alatt nem kell információtechnológiai eszközt adni a kezükbe, és bármennyire is fárasztóan hangzik, sok időt kell velük beszélgetni és mesélni, mert az auditív, és nem a vizuális inger fejleszti a kreativitást. Ez utóbbi, szerinte kulcskérdés, mert ha kreatív gyerek lesz, akkor bátor is lesz, ami pedig kulcs a férfiassághoz. „Az őszinteség nem rossz a 21. században sem, csak egyre bátrabbnak kell lenni hozzá” – emelte ki a bátor kommunikációra való nevelés fontosságát.

Hogy hogyan szokj le a pornográfiáról, vagy, hogy mit kell tudni az átmeneti kor ellentmondásairól, esetleg ha kíváncsi vagy, hogy mi a nők felelőssége a férfiak helyreállításban kattints a teljes cikkre: http://www.hetek.hu/belfold/201611/lesznek_e_a_jovoben_ferfiak

A teljes előadás felvétele itt tekinthető meg: http://vigyazo.blog.hu/2016/11/25/lesznek-e_a_jovoben_ferfiak

Morvay Bátor írása a Hetek, Országos Közéleti Hetilap 2016.11.18. (XX/46) számából