Az utolsó nyári ifi-nap
Az idei UNIV-HELP egyetemi tábor indulásával egy időben, az utolsó augusztusi héten szervezett kirándulást középiskolásoknak a pécsi gyülekezet – szintén Orfűn. A gyönyörű fekvésű település már eddig is nagyszerű ifi-programoknak adott helyet a tavakon, de ezen a napon egy kevéssé ismert oldaláról fedezhettük fel a vidéket. A cél természetjárás volt a Hermann Ottó-tó és a Kovácsszénája-tó térségében, a sokszínű nyárvégi erdőben.
A Pécsről 13.00 órakor induló orfűi helyközi busszal ment le a csapat Orfűre, a Hermann Ottó tavi kis horgászházhoz, ahol megvártuk azokat, akik autóval érkeztek. Ezután Somogyi Zsolt, Zólyomi Ákos és Baji Tamás vezetésével elindultunk az erdőbe, nagyon jó hangulatban, úgy harmincan.
Amíg a festői szépségű Hermann Ottó horgásztó bal partján sétáltunk (nem túratempóban!), Somogyi Zsolt – aki régebben erdészként dolgozott itt – sok érdekességet mesélt magáról Orfűről, az erdőről, a tavakról, a hal- és vadgazdálkodásról. Például azt, hogy régebben, amikor még nem voltak autók, gyalog mentek áruikkal az emberek, sőt, az asszonyok, az erdőn keresztül be a városba, Pécsre, hetente kétszer. Beszélt még arról is, hogy a terület vadban igen gazdag, és ha csendben vagyunk, és figyelünk, láthatunk állatokat is a tó közelében, mert a szarvasok a tó túlpartján járnak le a vízhez inni. Hát „csendben lenni” nekünk, fiataloknak nem teljesen sikerült, de egy fenségesen nagy madarat, talán szürke gémet azért sikerült megnéznünk egy tóban lévő hatalmas kiszáradt fán… A tó ugyanis egy gáttal felduzzasztott patak, ami egy elárasztott völgyben van, ezért a medrében nagyon sok az öreg fa. Horgászni „akadós”, de a nagy halak, pl. a harcsa nagyon szeretik. Amikor már beljebb jártunk a tótól, többször megálltunk itt-ott. Pl. egy hatalmas, mészkő sziklafalnál, ahol Zsolt bácsi, az erdész, tovább tanított bennünket arra, hogy hogyan kell bánnunk az erdővel. Ilyenek hangzottak el: „Amit hoztál, vidd is haza…”, „Tüzet rakni tilos, ha azt mondják…”, vagy „Az erdő is regenerálja magát. Ezért nem szabad a kidőlt fákat például elhordani, mert az is táplálék bizonyos élőlényeknek, illetve a lebomlott fát tudja hasznosítani a föld is!”. Miután behatoltunk az erdő sűrűjébe, azt is megnézhettük, hogy milyen nagy a különbség a telepített tölgyerdő és a természetesen megújuló erdő között.
Ekkortól kezdve már olyan „utakon” vittek bennünket felnőtt vezetőink, amiken az állatok is járnak, annyira, hogy végül a turista útvonalról letérve az utunk legnehezebb, de talán legizgalmasabb részéhez érkeztünk. Talán ezért is álltunk meg imádkozni előtte… A hegytetőn, a rengeteg erdő közepén, egy nagy tisztáson megpihentünk Isten szabad ege alatt, majd Baji Tamás vezetésével, nagy jókedvvel sokan imádkoztunk és dicsértük az Urat. Nagyon felemelő érzés volt! Ezután értünk el egy olyan helyre, ahol a benőtt erdészeti út leszakadt és teljesen járhatatlanná vált. Itt bátran bementünk a majdnem járhatatlanul sűrű erdőbe, és a vadösvényeken, egymást támogatva, libasorban küzdöttük le a nagy hegyet, ereszkedve lefelé a Kovácsszénája-tó közelébe. Közben láttunk dagonyát, melyben a vaddisznók hűsölnek és „mosakodnak”, óriási víz mosta árkot, szakadékokat és még sok szépséges természeti jelenséget, de azért nagy öröm volt kitalálni az erdőből és végre meglátni a Kovácsszénája-tavat! Ez ugyanis azt jelentette, hogy vége a hegymászásnak…
A Kovácsszénája-tó szintén gyönyörű horgásztó, maga a megtestesült csend, nyugalom és pihenés. Nyugatra nyitott fekvése miatt talán itt megy le a legkésőbb a nap a Mecsekben, ezért a naplemente rendkívüli látvány itt. Ahogy végigmentünk a széles füves gáton és elmentünk a falu mellett, láttunk békésen horgászó embereket, sütkérező kacsákat és egy-egy nagy teknősbékát is. Miután rengeteg fotót készítettünk a tó körül (a gáton, egy fahídon, pihenőház előtt, a mocsárban stb.), a tó jobb oldalán elindultunk vissza a két tavat elválasztó gáton keresztül a kiindulási pontunkhoz. Kellemesen elfáradva értünk el egy fontos úti célunkhoz – a vacsorához. Ugyanis a Horgászháznál vezetőink feleségei, Somogyi Ildikó, Zólyomi Tünde és Baji Judit finom pincepörkölttel (plusz kovászos uborka) vártak bennünket, amelyet ott készítettek el számunkra, bográcsban. Nagyon finom volt, köszönet érte!
Miután mindenki jóllakott, valamint kellően besötétedett, eljött a nap egyik „fénypontja”. Zseblámpákkal világítva felmentünk egy hatalmas közeli szántóföldre, ahol plédeken, hálózsákokon leheveredve gyönyörködhettünk a tiszta augusztusi, hullócsillagos égboltban. Lovász András, aki sokáig nagyon komolyan csillagásznak készült, sokat mesélt nekünk a világűr rendkívüli távolságairól, az égen látható kisebb-nagyobb bolygókról, fénylő csillagokról. Az előadás nagyon közel hozta azt a tényt, hogy mennyire elképesztően parányi az ember ebben a teremtett világban, de közel hozta az éjszakában békésen legelésző teheneket is… Mivel némelyikük komoly érdeklődéssel fordult a furcsa, földön heverésző társaságunk felé, Somogyi Zsolt szakértelmére volt szükség, hogy ne jöjjenek hozzánk „annyira” közel. Ez is nagy élmény volt! Mivel az időjárás este 10 óra körül már eléggé csípős lett, elérkeztünk a nap végéhez, és bár az érdekfeszítő előadást a Biblia és a teremtett Ég kapcsolatáról többen hallgattuk volna még, szülői segítséggel, autókkal hazaindult a csapat.
Ez a természetjáró kirándulás egyszerre volt nagyszerű tanulmányi és „családi” időtöltés is, amelyben igazán közel kerülhettünk a természethez. Mindannyian nagyon hálás szívvel tértünk nyugovóra azért, hogy ezt megszervezték számunkra. Köszönjük szépen!
A csodálatos napról fotógaléria is készült, amit az alábbi linkre kattintva megtekinthettek: http://pecs.hit.hu/galeria/
Lejegyezte: Horváth Laura, Baji Tamás
Fotók: Horváth Laura, Zólyomi Hanna, Mogyorósi Anna, Baji Tamás