Inspiráló visszaemlékezések a Hit Gyülekezete hőskoráról

Petrőcz László és felesége, Katalin látogattak el Pécsre augusztus 22-én, ahol egy ifjúsági program keretében elevenítették fel a Hit Gyülekezete hőskorszakát, a kezdeteket.

Kósa Ferenc és Dóra, a házigazdák a pécsi Hit Gyülekezetének egyik legelső tagjai. Csak a délután meglepetés vendége, Agyaki Mónika jár régebb óta ide, pontosabban a kezdetekben a házicsoportba. Vidéken ugyanis eleinte ilyen formában zajlottak az imaalkalmak és istentiszteletek, amelyekből nagy létszámú gyülekezetek nőttek ki, így itt Pécsett is.

A meglepetés vendég, valamint a Petrőcz házaspár rövid bemutatkozását követően két kisfilmet vetítettek le. Az egyikben Pajor Tamás a budaörsi gyülekezeti házban énekelt a hívőkkel. A másik a pécsi gyülekezet közel 30 évvel ezelőtti dicséretébe engedett bepillantást.

Ezután sor került egy izgalmas vetélkedőre. A négyfős csoportoknak olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a gyülekezet történetéhez kapcsolódó kulcsszereplőkkel, fontos helyszínekkel és eseményekkel foglalkoztak. Ehhez kellett a versenyzők előzetes szorgalma: a Hetek vonatkozó cikkei, valamint az Új Exodus tanulmányozása sokat segíthetett. A Petrőcz házaspár is bekapcsolódott a vetélkedőbe, egy-két elejtett szóval és gondolattal támogatva a fiatalokat a helyes válaszok papírra vetésében.

Petrőcz László ott volt az első 15 ember között, akik Magyarországon megtértek Jézus Krisztushoz a 70-es – 80-as években, Németh Sándorék szolgálata során. László a Hit Gyülekezete országos hivatalának vezetője, valamint a kaposvári Hit Gyülekezete pásztora. Felesége, Katalin is elképesztően aktív. A Hetek munkatársaként, fordítóként, a Hit Rádió műsorvezetőjeként, a Bornemisza Péter Gimnázium franciatanáraként és a Szent Pál Akadémia angoltanáraként marad ideje három felnőtt fiukra is.

László néhány történettel indította a beszélgetést, egy pillanat alatt visszaröpítve a hallgatóságot a 80-as évekbe. Beszélt arról, hogy a hívőkben olyan elszántság és bátorság volt az akkori rendszerrel szemben, hogy nem féltek volna az életüket adni a hitükért, ahogy ma sem. Tudták, hogy bármikor bebörtönözhetik vagy megölhetik őket.

Volt olyan, hogy élő falként álltunk oda a budaörsi épület elé, melyben az istentiszteletek zajlottak, így akadályozva meg, hogy a hatóság lerombolja a házat.

Agyaki Mónika is beszélt a saját megtéréséről, mely kiválóan mutatja, hogyan is zajlott akkoriban a bizonyságtevés: nagyon sokan az utcán hallottak először Jézus Krisztusról, és eljutva Budaörsre vagy a házicsoportokba, átadták az életüket a Megváltónak. Mónika például a Déli pályaudvaron, egy Omega koncert után hallotta először az evangéliumot olyan emberektől, akiken keresztül megtapasztalta Isten erejét: imádkoztak, amikor társukat elvitték a rendőrök aznap este közveszélyes munkakerülés miatt. Mónika azt mondta, hogy ha visszajön az az ember, ő megtér. Egy órán belül újra közöttük volt az elhurcolt társuk, Mónika pedig nem sokkal később átadta az életét Jézus Krisztusnak.

Tudja, hogy az állatkerti munkája során a vadállatok gondozása közben Isten vigyázott rá, hogy később meg tudjon térni. KISZ titkárként a gyűlésen is evangelizált, melyet óriási felháborodás és pártfegyelmi eljárás követett, így abban sem lehetett biztos, hogy bárhol el tud majd helyezkedni a jövőben. Ahelyett azonban, hogy ellehetetlenítették vagy kidobták volna, a szorgalmáért még ki is tüntette a párt. Tudta, hogy ez a csoda is a kitartó imák erejével történhetett meg.

Elmondása szerint az emberekben hatalmas volt a várakozás. Egyik héten stoppal vagy vonattal feljutottak Budaörsre, a másik héten pedig Lőrincz Péter lejárt szolgálni Pécsre. Így teltek a hónapok, és ahogy növekedett a gyülekezet, erősödött bennük az, hogy a közösségnek össze kell fognia. A nagy veszélyek súlya alatt érezték, hogy tétje van mindennek, amit tesznek.

Mai napig visszaköszön az az életérzés a gyülekezetben, amit akkor hatványozottan megtapasztaltak a hívők: soha nem árulhatjuk el a testvéreinket, hanem Jézus Krisztuson keresztül kell rájuk néznünk!

A fiú- és lányalbérletek után egy napközi iskolában, majd egy Mária utcai épületben, később pedig már egy színházteremben, a „Bázisban” gyűltek össze istentiszteletre. Rengeteg kazettát hallgattak, és beálltak több szolgálatba is. Mónika több terület (a HISZ, a büfé, a takarítás, illetve a ruhatár) vezetőjeként rendkívül fontosnak tartja a növekedést a szolgálatokon belül, valamint a közösségi imát is hangsúlyozta.

László Mészáros Istvánnal példálózott, amikor a korai időszakról beszélt.

Olyanok jöttek a gyülekezetbe, akik nem voltak az elnyomással szemben megfélemlíthetőek. Úgy ütköztünk egy állammal, hogy jogi alapokat tudtunk teremteni a gyülekezetnek.

Ebben Mészáros István és Hack Péter is hatalmas szerepet játszott. Ezelőtt azonban számtalan lejárató akciót és atrocitást kellett elszenvedniük a hívőknek. Előfordult, hogy az orosz katonai titkosszolgálat, a KGB egyik tisztjének lánya is megtért, és megjelentek a gyülekezetben fenyegetésképpen. Cikkekben hipnotizálásról és orgiákról fröcsögtek a gyülekezettel kapcsolatban, és sok szimpatizánst igyekeztek elrémíteni a hazugságaikkal. Előfordult, hogy gyülekezeti házak égtek le. Mindezek ellenére a hideg présházban már akkor elképesztőnek ható kijelentéseket kaptak arról, hogy stadionokban fognak összegyűlni az istentiszteletekre.

László megjegyezte, hogy a biztosnak tűnő, kényelmes helyzetnek, amiben a hívők vannak, ugródeszkaként kellene szolgálnia a hitük megerősítéséhez, mert ez a jövőnek az alapja, amire építhetünk. Előrevetítette, hogy ahogy Németh Sándor és még sokan mások jelentős munkát végeztek a törvények alakításában és a magyarok vallásszabadságában, mi is szerepet játszhatunk a gyülekezet elfogadottságában és előrehaladásában, és nem kell celebekké válnunk, mert a mennyben gyűjtött kincsek tartósabbak (1 Timóteus 6:19). László hangsúlyozta, hogy a legfontosabb, hogy benne legyen a szívünk abban, amit teszünk, nem elsősorban a magunk építésére, hanem mások örömére helyezve a hangsúlyt.

László kitért arra, hogy sokan elhagyták az Urat. Elmondta, hogy nem könnyű végigcsinálni ezt a pályát úgy, hogy közben hűséges marad, mert az ember törékeny és kiszolgáltatott lény. Sokan csodálkoznak a hívők egyszerű életén. A világiak a maguk környezetét építik, míg a keresztények letett életűek. „És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen (Márk 10:44)”

Legyen alap, hogy mindig ott vagy a gyülekezetben és szolgálsz! Úgy teljenek a napjaid, hogy van értelme annak, amit teszel.

Katalin elmondása szerint csekély vigasz volt csupán, hogy mindenki érezte a kilátástalanságot, és kereste a megoldást. Katalinnak Budapest legelső McDonald’s éttermében tett bizonyságot egy házaspár, és azt érezte, hogy megtalálta, aki után kiáltott a szíve. Megdöbbentette, hogy milyen bátran szólították meg, és szegezték neki a kérdést, hogy tudja-e, hogy Jézus él. Azóta is úgy néz az emberekre az utcán, hogy az életük múlhat azon, hogy megszólítja-e őket, és rendkívül sajnálja, ha egy jó lehetőséget elmulaszt. Előfordult, hogy újra találkozott régi barátokkal, akik tudatosan a tovább keresést választották ahelyett, hogy átadták volna az életüket Jézusnak.

Bár igaz barátainak tekintette a kedves házaspárt, akik segítették a kezdetekben, nem maradt velük, mert ők maguk nem kívántak a közösséghez csatlakozni. Sajnos az életük emiatt nem alakult szerencsésen. Katalin éppen ezért hangsúlyozta azt, hogy létfontosságú az egyház tagjává válni, és istentiszteletekre járni.

Budaörsön Katalin azt érezte, hogy azon a kis helyen találkozik a látható világ a természetfölöttivel, ahogyan az Jákob lajtorjája esetében történt a Bibliában. Miután ott befogadta szívébe Jézust, az foglalkoztatta, hogy vajon egész életében ugyanazokat a dalokat fogja-e énekelni. A következő alkalmon már új dicséretet játszottak. Ehhez hasonlította Katalin azt a gyorsaságot, amivel a növekedés és ébredés zajlott. Kósa Dóra ehhez hozzátette, hogy valóságos szeretetet tapasztalt meg az ember Budaörsön. Megemlítette, hogy ez a kedvesség mások iránt ma is lényeges viselkedési mód.

A hallgatóság között ült Petrőcz Jordán, László és Katalin fia, aki arra kérdezett rá, hogyan találtak rá a budaörsi gyülekezetre egy több milliós városban. Mónika és a Petrőcz házaspár is elmondta, hogy Isten körülményeken keresztül vezette őket oda.

Az öltözködési szokások megtérés utáni megváltoztatásáról is szó esett. Egyöntetűen kiemelték a vendégek, hogy a Szent Szellem vezette őket abban, hogy maguktól rájöjjenek, mi az, ami ékes, és mi az, amin változtatniuk kell (hajviselet, öltözködés, szokások tekintetében). Katalin megjegyezte, hogy a hőskorszakban nehéz állapotnak bizonyult, hogy nem volt biztos alap, ami a mindennapi szokásokba beépült.

Ahelyett, hogy a kialakult keresztény kultúrát kifogásolnánk, örüljünk, hogy nem nekünk kell megteremtenünk, hanem már évtizedek óta adott!

Az izgalmas program végére a fiatalok teljesen úgy érezhették, hogy belecsöppentek a 80-as évek rendszerellenes hangulatába, a gyülekezetet pedig más szemmel látják innentől kezdve. Gondolkodásmódot alakító esemény volt ez a program.

A vetélkedő győztese Fáy Szilárd, Kádár Patrik és Solymosi Krisztián hármasa lett, akik a könyvespultból egy-egy kiadványt választhattak. Gratulálunk nekik!

Köszönjük a különleges programot a kedves vendégeknek, a házigazdáknak, valamint a verseny lebonyolítójának, Mogyorósi Szilárdnak.

(Fotók: Akaró Rafael)

Dezső Janina beszámolója