Ifjúsági fórum a pécsi Hit Gyülekezetében

2019. március 15-én különleges Ifjúsági Alkalom került megrendezésre a pécsi Hit Gyülekezetében. A Forradalom és a Szabadságharc Emléknapján a szeretetvendégséggel egybekötött fórumon Dr. Hack Péter és kedves felesége, Hack Márta tisztelt meg bennünket szolgálatukkal. Az este moderátora Horváth Barnabás volt, a kérdések és a válaszok összefoglalója pedig alább olvasható.

– Honnan lehet tudni, hogy növekedik bennünk a Szent Szellem és hogy most milyen állapotban vagyunk (Ezékiel 47:3-5 alapján)?

Az emberben kétféle természet küzd egymással, az egyik a régi, az óember, a másik pedig az újonnan született, a szellemi ember. Az utóbbi nem testtől és vértől, nem ember akaratából, hanem Isten szellemétől született újjá, és akik Őt imádják, szükséges, hogy szellemben és igazságban imádják. Ahogyan a testi természetünknek is időre van szüksége, úgy a szellemi emberünk is egy folyamatos fejlődésnek, növekedésnek van alávetve. A kérdésben említett ige arról beszél, hogy az Isten jelenléte is folyamatosan növekszik a Földön, ami egyre nagyobb erővel jelenik meg már napjainkban.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy olyan korban élünk, ahol királyok és próféták akartak élni és kívánták látni mindazt, aminek mi részesei vagyunk.

Tulajdonképpen az a kép, amit Ezékiel elénk tár, úgy is lefordítható, hogy a testben és a szellemben való járás között az a különbség, mint a parton járás és az úszás között. Úszni is egy szoktatási folyamattal tanulunk, nem azonnal a mélyvízben kezdünk. Így nekünk is a szellemi életünkben vannak merülési fázisok, meg kell tanulni ebben a közegben mozogni. Mindenki maga tudja, hogy éppen hol tart. A szellemben való járást egyszerű példával élve meg lehet tanulni, csakúgy, mint az úszást.

– Vannak olyan helyzetek, amikor a dolgok sok ideig nem akarnak áttörni. Élethelyzetek, amikkel nem szabadna azonosulni, de valamiért imádkozunk érte és nem akar javulni. Ezzel szemben van az az Ige, ami azt mondja, hogy a halogatott reménység beteggé teszi a szívet. Van-e olyan határ, szint, amikor érdemes arra helyezni a hangsúlyt, hogy ne betegedjen bele a lelkünk valamibe, vagy hogyan kell figyelni arra, hogy egy viszonylag hosszabb harc közben ez ne történhessen meg?

Kétféle akadályoztatás lehet az ember életében. Az egyik, amikor az ördög mesterkedik az ellen, hogy az életemben Isten terve megvalósuljon. Erre példa Dániel, akiről azt olvassuk, hogy már az első napon, amikor elkezdett imádkozni és böjtölni, jött a válasz, de annak átadása akadályoztatva volt egy angyalfejedelem által. Ilyen esetben az az igaz, ami Dánielnek is üzenet volt, hogy tartsunk ki, mert „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Máté 24:13). A másik akadály, amikor azért nem valósul meg egy dolog, mert Isten nem engedi. Akárcsak Jónás esetében, aki azért nem jutott el Társisba, mert nem Isten akarata volt, hiszen Ő azt szerette volna, hogy Ninivébe menjen. Ilyenkor nem kell küzdeni a Mindenható akaratával szemben, azt nem lehet megharcolni. Ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni melyik helyzetben lehetünk, kulcsfontosságú, hogy szabadok legyünk, hogy le tudjuk tenni Isten elé azt a bizonyos dolgot. Ahogyan Ábrahám is letette Isten elé Izmaelt és Izsákot is. Ezt követően Izmaelt el kellett küldeni, Izsákot azonban visszakapta.

Őszinte szívvel kell kérni az Urat, hogy a mutassa meg a körülményeken keresztül, hogy amit szeretnénk, az Izmael vagy Izsák.

Hit és békességes tűrés által örököljük az ígéreteket, jutunk birtokába azoknak a dolgoknak, amiket Isten megígért nekünk. A hit és békességes tűrés együtt működik. A kérdés már csak az, hogy Isten ígérte-e valaha azt, amire vágyok, vagy csak én találtam ki szubjektív elképzelésem és gondolatom szerint. Az utóbbi valóban olyan helyzet, ami megbetegítheti az ember szívét, mert ennek nincs igei alapja, a hitnek pedig mindig van. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidókhoz írt levél 11:1). Istennek az általános céljait kell elsősorban figyelembe vennünk. Ami például biztosan Isten akarata, az a megtérésünk, aztán hogy megszentelődjünk, az egybegyülekezésünk Jézus Krisztushoz, a felépülésünk, a hitünk és hogy el ne vesszünk. Ezek olyan egyértelmű dolgok, amiket már kijelentett nekünk.

– Van-e olyan bűn, amit elég, ha Istennel személyes imában rendezünk, vagy csak úgy leszünk szabadok, ha minden esetben bűnvallásra megyünk? Illetve, ha valaki bűnt követett el, és elmegy bűnvallásra, leteszi a bűneit az Úr előtt szolgáló jelenlétében, akkor a bűn elkövetésének tényét szükséges-e még a szellemi hierarchiában felette lévőknek is elmondania (például szülők, szellemi vezetők)?

Igen, van olyan, amit elég személyes imában megvallanunk Istennek és kérni a bocsánatát. Nagyon fontos az a hit, miszerint Jézus Krisztus vére által imáink meghallgatásra találnak és van hatalma elvenni a bűneinket.

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1 János 1:9).

Van szószólónk az Atyánál, a hű és igaz Jézus Krisztus. Amennyiben ezt követően lemegy a teher rólunk és jó lelkiismeret keletkezik, akkor nem szükséges további bűnvallás, átvehetjük a bűnbocsánat örömét, nem kell a szellemi hierarchiában feljebb lépkedni. Azonban, ha olyan súlyú bűnről van szó, ami egyszeri és komoly, érdemes megvallani szolgáló előtt. Továbbá, meg kell vizsgálni, hogy mi a gyümölcse. „Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét” (Zsoltárok 32:3,5). Tehát, amíg valakit egy bűn gyötör és hiába imádkozik Istenhez, nem megy le róla a teher, akkor mindenképpen tanácsos szolgálóhoz fordulni. A második kérdést illetően, hogy mindenkinek meg kell-e vallani, aki a környezetünkben van, a válasz az, hogy nem jellemzően. A bűnöket emberek előtt Istennek valljuk meg, egy-két szolgáló előtt. Más kérdés azonban a bűn rendezése. Vannak olyan dolgok, amit rendezni kell. Például, ha valaki otthonról lop pénzt, azt a szülőkkel is tisztázni kell, hiszen, ha megvallottam a lopást bűnnek, de nem rendeztem, akkor még nincs belőle valódi megtérés. Azonban, ha nincs több helyrehozni való, akkor nem szükséges bevonni más embereket.

– Mi lehet a probléma akkor, ha az ember lánya világi társaságokban fiúkkal is könnyedén el tud beszélgetni, viszont keresztény közegben – főleg fiúk jelenlétében – lefagy?

Semmiképpen sem jó, ha az ember lánya világi fiúk körében érzi jól magát és ez fordítva is igaz. Ott gond van, azt újra kell programozni az illetőben, a szív nem jó irányba áll. Az a normális, ha az egyházon belül jól működő testvéri kapcsolatok vannak és ha az ember szereti az atyjafiát.

Mindenképpen kerülendő az, hogy a testvéri viszonyokba behozzunk világi motívumokat, technikákat.

Például, ha flörtölnek a fiatalok egymással, vagy lányok szexuális benyomást akarnak kelteni a másik nemre. Erről beszél az Ige is, hogy a nők ne így hívják fel magukra a figyelmet. Akkor van a szívünk jó állapotban, ha az Úr közösségében érezzük jól magunkat és a világi közösségekről pedig világosan tudjuk, hogy csak jövevények vagyunk, nincs ott maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Meg kell vizsgálni, hogy mi van a szívünkben, mi a motivációnk?

– Mi a véleményetek a külföldi tanulásról (Erasmus, illetve USA, Kanada, mint célországok)?

„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá” (1 Korinthus 6:12).

A legfőbb kérdés az, hogy mit szeretnék, mi a motivációm? Önmagamat akarom megvalósítani vagy Isten tervét keresem az életemben? Ha Isten küld oda, akkor persze, természetesen. Azonban, ha valami nem Istentől van, akkor vigyázzunk, nehogy olyan helyzetbe kerüljünk, mint Lót került Szodomában. Szodoma nagyon vonzó volt, egy gazdaságilag virágzó hely, pusztítása előtt az Édenkerthez volt hasonló. Mielőtt odakerült Lót, annyi vagyona volt, hogy nem fértek el Ábrahámmal, de amikor átment Szodomába csak a két lányával jött vissza és abból sem volt köszönet. Tehát mindent elveszett. Jézus szavai alapján: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Máté 16:26). Többekkel találkoztunk, akik elmentek külföldre és kárukra lett. Nagyon erős identitásra, erős hitre van szüksége a hívőnek ahhoz, hogy ne szippantsa be a világ. A Sátánnak egy nagy hazugsága az, hogy a „rangos diplomával boldog leszel”. Nem igaz. Ha igaz lenne, akkor azok az emberek, akiknek rangos diplomájuk van, nem drogoznának. A boldogság a kenettől függ, nem a diplomától!

– Hogyan tud az ember jó időbeosztás szerint élni, hogy ne legyen mindig ugyanaz a probléma: a szorgalmi időszakban kifolyik az ember keze közül az idő, míg vizsgaidőszakban megszakad? Ötletek és akarás van, de az erő hiányzik a megtételhez. Mit lehet tenni? Mi lehet a gyökérprobléma?

Isten Igéje azt mondja, hogy vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok, aki nem csak az Istentisztelet alatt van jelen. A Szent Szellemre éppen azért van szükségünk, mert, ha meg van bennem a szándék, de nem tudom végrehajtani, akkor erő kell ahhoz, hogy az akarás cselekedetté is váljon. Dr. Hack Péter azt tudná tanácsolni, hogy visszacsatolva a fentiekben feltett kérdésre, az illető merüljön be a szellemi vízbe és a mindennapjait rendelje alá Istennek. Ahogyan a zsoltáros mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” (Zsoltárok 127:1). A mindennapjainkban azt kell megvizsgálni, hogy mi az, ami hasznos.

Aki a hétköznapjait Isten kenete alatt végzi, rövid idő alatt sok mindent ér el.

A vizsgára készülésnél Isten nem áldja meg azt, ha valaki ellustulja a napot, de azt sem, ha egész nap számítógépes játékot játszik. Azonban, ha kérjük Istent, hogy mutassa meg, miként osszam be az időmet, segíteni fog. Reggel a szellemi fegyverek felvétele során érdemes kérni, hogy oltalmazzon meg az értelmetlen és időrabló tevékenységek és emberek ellen. Ha építjük Isten házát, Isten is fogja építeni a mi házunkat. Nem arra hívott el minket, hogy a pénzkeresés szolgái legyünk, hanem arra, hogy az Ő evangéliumát hirdessük. Ezért fontos, hogy az időbeosztásom is alá legyen rendelve Isten akaratának. Bármit csinálok, az Úré legyen a dicsőség.

Ez a kenet kifejezetten a bölcsességre szól, Példabeszédek könyve pedig tele van életvezetési tanácsokkal és bölcsességre utaló Igékkel. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jakab 1:5). Az időbeosztáshoz kell bölcsesség, amit kérni kell Istentől és az Ige alapján hittel kérve biztosan meg is kapjuk. „Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcsesség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel” (Prédikátor 10:10). Ebben az igében a szerszám megköszörülése a bölcsesség, amit az ember Istentől kap. Akkor a vas hatékonyan dolgozik. De ha a vas, azaz az elme nincs csiszolva azzal, hogy folyamatosan erőltetjük tanulással, akkor az akaratunkat, erőnket kell megfeszíteni és kérni Istentől, hogy nyissa meg az értelmünket.

– Lehet-e/szabad-e nőként, férfiből démont űzni? Minthogy az Isten által meghatározott tekintélyrendet a szellemvilágban is ismerik és a szellemi lények is alá vannak rendelve a tekintélyeknek. Például: lánytestvér-fiútestvér; anya-fia; mennyasszony-vőlegény; feleség-férj.

A kérdés summája tulajdonképpen arra irányul, hogy a hölgy kezébe veheti-e az irányítást. De ki felett? Férfi felett nem, de démon felett igen.

A démonok nincsenek a feleség felett tekintélyi pozícióban.

Például, ha egy közös imádkozás során a férj elkezd szabadulni és csak a feleség van ott, akkor természetesen igen, lehet démont űzni belőle, nagy butaság lenne nem tenni. Azonban ezeket a helyzeteket ne keressük, ne teremtsünk ilyet, de ha kialakul, akkor persze, lehet. Minden szabadulásnál azért figyelni kell arra, hogy senki ne járjon úgy, mint Skéva fiai. Az Apostolok cselekedeteinek 19. fejezetében van szó arról, hogy Efézusban Skéva fiai kezdték el a démonűzést felelőtlenül gyakorolni. Ennek az lett az eredménye, hogy a démonizált emberek megverték őket. Olyan végezzen csak ilyen szabadítószolgálatot, akiben benne van Jézus Krisztus szelleme és Isten ujjával űzi ki azokat.

– Ha valakit egy új, jelentőségteljes megbízást kap az egyházban, akkor előfordulhat olyan, hogy a szolgálatba kerüléskor erős szellemi ellenállást tapasztal? Milyen stratégiát kell ilyen helyzetben kialakítania egy hívőnek, hogy erős tudjon maradni a szolgálatban és ellene tudjon állni hasonló támadásoknak?

Persze, előfordulhat minden új helyzetben, nem csak szolgálatban és nem csak az egyházban. Amennyiben egy új helyre vezet engem Isten, nem egy légüres térbe lépek be, ugyanúgy a szolgálat sem egy ilyen dimenzióban történik, ezért tapasztalható lesz az ellenállás. Az egész Apostolok Cselekedetében azt olvassuk, hogy a tanítványok amikor elkezdtek kenet alatt szolgálni, akkor a főpapokban irigység jött létre.

Az Isten által rendelt helyzetek mindig szellemi konfliktussal járnak.

Védelem alatt kell bemenni ezekbe a helyzetekbe úgy, hogy ne legyen rés az életünkön. Jézus vérével fölkenve, Szent Szellemmel betöltekezve kell megharcolni a támadásokat. Pál is azért sorolja fel, hogy mennyi mindenen ment keresztül szolgálata során, mert tudja, hogy a látható mögött láthatatlan szellemi erők vannak. Ezeket meg kell harcolni, a szellemi szolgálatnak van ára. „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harcossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” (2 Timóteus 2:3). A nagyobb szolgálat nagyobb odaszánást kíván, több dologról kell lemondani és jobban kell koncentrálnia az illetőnek, mint azelőtt.

– Mit lehet tanácsolni azoknak a fiataloknak, akik még nem kaptak érintést az Úrtól, járnak gyülekezetbe, de esetleg a világ már elkezdte őket vonzani és nem feltétlenül látják, hogy miért is kellene a közösségben maradniuk?

Isten amikor megszólítja az embert, azt mondja, hogy én vagyok az Úr a TE Istened. Tehát fontos, hogy személyes közössége legyen a fiataloknak az Úrral, a szüleink hite nem tart meg bennünket a jelenlétében. Nagy segítség a szüleink imája és közbenjárása is, de nem pótolja a személyes kapcsolatot Istennel. „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre” (Róma 10:10). Más helyen az Ige azt mondja: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Példabeszédek 4:23).

El kell kezdeni a szívünket kinyitni, ehhez viszont szükséges, hogy időt töltsünk Istennel bibliaolvasás, igehallgatás és imádkozás által.

Azonban az elmebeli, racionális hit nem működő hit, nem képes megtartani. Ameddig nincs meg a személyes érintés, jól teszi az illető, hogy jár a gyülekezetbe, mert ez a keresés útja. Istenhez mindig megtört szívvel és alázattal lehet menni, az kedves az Úrnak. Be kell ismernünk Neki és magunknak is, hogy szükségünk van Rá. „Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” (Jakab 4:6). Lehet szelíd és lágy szívért könyörögni.

– Van, aki hallotta a szüleitől, hogy Isten szereti őt, de nem érzi ezt és nem érzi méltónak magát rá.

Sosem leszünk méltók arra, hogy Isten szeretetét kiérdemeljük, de ha Jézust, Isten Fiát befogadjuk a szívünkbe, akkor megérezzük azt, hogy Ő az Atyának szeretett gyermeke, akiben gyönyörködik. Akkor átéljük Isten szeretetét.

– Sok szó esett mostanában az okkultizmusról és ehhez kapcsolódóan a filmekről, sorozatokról. Több olyan filmet is megemlítettek, amiket én egyáltalán nem gondoltam okkultnak, például szuperhős, sci-fi, vagy fantasy filmek, amikben nincs nyíltan varázslás vagy mágia megjelenítve. Mi alapján számít egy film vagy sorozat okkultnak?

Nagyon jó és fontos kérdés, mert a világ megpróbálja az okkultizmust természetesnek beállítani. Meg kell értenünk, hogy a természetes dolgok felett van természetfeletti is, aminek két forrása lehet: vagy Isten, vagy a Sátán.

Okkultizmus minden olyan természetfeletti erő, ami nem Istentől származik.

Ami természetfölötti erő, de nem Jézus nevében, nem Isten Igéje alapján és nem is azzal a céllal működik, hogy az embereket Istenhez vezesse, az rossz erő. Amit Isten rossznak mond, mi nekünk is rossznak kell mondani. Ezek a filmek azt az illúziót tárják elénk, hogy az élet dolgai Isten nélkül meg tudnak oldódni. Minden olyan film, ami a rosszat jónak mutatja be, kerülendő, mert az Isten iránti éhséget oltják ki.

Az este egy rendkívül jó hangulatú szeretetvendégséggel zárult. Köszönjük Péternek és Mártinak a lehetőséget.

(Fotók: Fekete Eszter)

Bosnyák Boglárka beszámolója