Hack Péter: Az Úrvacsora az újszövetség alapja

Az Úrvacsora: közösség Jézus Krisztus testével és vérével - Dr. Hack Péter

Az Úrvacsora az újszövetség alapja – 2019. április 21.

DR. HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK ÖSSZEFOGLALÓJA:

Húsvét előtt Jézus felment Jeruzsálembe, és megjelentette tanítványainak a jövőre vonatkozó próféciákat; többek között a tíz szűz példázatát, és az utolsó ítéletről szóló próféciát. Az ünnepnek a mai kultúrában a bibliaitól eltérő az értelmezése. Látnunk kell, hogy a húsvét ünnepe közel háromezerötszáz éves múltra tekint vissza. Jézus a páska ünnepének tradíciójára alapította az Újszövetséget. Ebben az Ő vére jelentette a szövetség alapját. Isten az emberiséggel több  szövetséget is kötött, és azok mindegyikét nagyon komolyan vette. A Mózessel kötött szövetséget Jézus a vallásos tradícióktól akarta megtisztítani.

Hogyan rendelte a cselekvő Isten a páska ünneplését?

MÓZESEN KERESZTÜL AZT ÍRTA ELŐ ISTEN A NÉPNEK, HOGY EMLÉKEZZENEK MEG AZ Ő SZABADÍTÁSÁRÓL.

Amikor a nép leült étkezni, akkor ez egy különleges étkezés volt, mégpedig egy speciális rendtartás szerint. Egy bárányt áldoztak fel családonként, húsát pedig tűzön megsütve, keserű füvekkel együtt elfogyasztották. Örökkévaló rendelkezés volt ez Izrael fiai számára. Évente meg kellett hogy emlékezzenek arról, hogy Isten angyala megölte az egyiptomiak elsőszülöttjeit, de őket megvédte, azután nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban vezette ki őket Egyiptom fogságából. A Kánaánba való bevonulástól kezdve új korszak kezdődött, mert ekkor megszűnt a manna, és a továbbiakban a föld termésével táplálkoztak.

Később megtörtént, hogy elfordultak Istentől, és a kánaáni népek isteneit kezdték szolgálni. Amikor viszont megújulás, ébredés kezdődött, akkor mindig visszatértek a páska ünnepének megtartásához.  Ilyenkor a nép megerősítette a szövetséget Istennel. Ez történt Ezékiás király uralkodása idején is, és Jósiás királysága alatt is. A babiloni fogságból visszatérve is megerősítették a szövetséget, megemlékezve a szabadító Istenről. Ugyanígy az Újszövetségben is a szövetség megerősítése a cél az Úrvacsora során. Jézus maga is megtartotta a páska szertartását tanítványaival, az Isten által megadott örök rendtartás szerint.  Az utolsó vacsora egy széder este volt.

JÉZUS AZT MONDTA TANÍTVÁNYAINAK, HOGY A KÖZÖSEN MEGTARTOTT PÁSKAVACSORA LEGYEN AZ Ő HALÁLÁRÓL TÖRTÉNŐ MEGEMLÉKEZÉS.

A szertartást Jézus vezette, elmondva a hálaimát, megköszönve az Atyának azt, hogy megteremtette, megtartotta és megáldotta őket. Az első pohár megáldása után kézmosás következett és a keserű füvek elfogyasztása. Ez a megemlékezés arról, hogy miből hozott ki az Úr. A legfiatalabb fiúnak ilyenkor kérdeznie kellett az ünnepről, és a családfő ekkor elmondta a páskáról szóló tanítást. A ma emberének látnia kell, hogy nem nyusziról, nem piros tojásról, sem pedig locsolkodásról szól a húsvét. Nem ezekben kell hinnünk! Ábrahám, Izsák és Jákob Istene biztosítja a termékenységet, ezért nem kell semmiféle varázsláshoz folyamodnunk.

A családfő megáldotta a második poharat is, majd elmondta Izrael történetét, és ekkor mártották a maceszt a tálba. Júdás a közös étkezés után követte el árulását, és ez ad különös súlyt ennek a tettének. Az úrvacsora is egy közös étkezés, a szövetség megerősítése Istennel és egymással. Felbonthatatlan szövetség ez!

Következett a macesz bemártása után a vacsora, a tűzön sütött bárány elfogyasztása. Ez a szabadulásra emlékeztet, miközben a világra ítélet vár, hiszen egyre nyíltabban lázad Isten ellen. Ekkor áldotta meg a harmadik poharat a családfő. Jézus ennél, a megváltás poharánál mondta, hogy az az új szövetség, ami a vére által köttetik meg.

AZ ÚRVACSORAI KÖZÖSSÉG AZ ÚR TESTÉVEL ÉS VÉRÉVEL VALÓ KÖZÖSSÉGET JELENTI. JÉZUS AZT MONDTA A TANÍTVÁNYOKNAK, HOGY TESTE ÉTEL, A VÉRE ITAL, ÉS AKI ESZI ÉS ISSZA AZT, ANNAK ÖRÖK ÉLETE VAN.

A negyedik pohár bor elfogyasztása az isteni kiválasztást jelképezi. Jézus ekkor azt mondta, hogy visszajöveteléig nem iszik többé a szőlőtőkének gyümölcséből, de megígérte, hogy újra fogja inni azt velünk az Atya országában. A húsvét tehát nem szomorú ünnep! Nem ért véget Jézus története azzal, hogy sírba tették, mert feltámadott, ma is él, és szövetségkötésre hívja az embereket. Ennek alapja, hogy felvitte az Atyához az engesztelés vérét, amit az Atya az angyalokkal együtt megvizsgált, és elfogadta, mivel hibátlannak találta azt.

AZ EGYHÁZRA CSODÁLATOS JÖVŐ VÁR, A VILÁGRA VISZONT ÍTÉLET. ÉRDEMES EZÉRT KIFUTNI A VILÁGBÓL, AHOL ÉREZHETŐ, HOGY VIHAR ELŐTTI CSEND VAN.

Jézus megígérte, hogy helyet készít az Őt szeretőknek, és eljön újra értünk. Minden embernek megvan a lehetősége arra, hogy ha belép a Vele kötött szövetségbe, üdvösséget nyerjen.


„Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.”


ELHANGZOTT IGÉK:

  • Máté evangéliuma 26:17-30
  • Mózes II. könyve 12:1-28
  • Mózes IV. könyve 9:1-5
  • Józsué könyve 5:10-15
  • Krónikák II. könyve 30:15-17
  • Királyok II. könyve 23:1-3, 21-23
  • Ezsdrás könyve 6:19-22
  • János evangéliuma 11:55-57, 1:35-37, 29-30, 6:47-53

Hrabovszki György jegyzete