Dr. Hack Péter 2020.08.09-i prédikációjának összefoglalója

A Szentírás felszólít minket arra, hogy az elhívásunkhoz méltó módon éljünk. Hatalmas dolog történt velünk azzal, hogy Isten megszólított bennünket; ez nagyon nagy kiváltság. Noé idejében a fellázadt emberiséget Isten Noé és családja kivételével elpusztította, mert az emberek gondolata szüntelen csak gonosz volt.

JÉZUS MEGMONDTA, HOGY AZ UTOLSÓ IDŐK OLYANOK LESZNEK, MINT NOÉ KORA, ÉS ENNEK MÁR LÁTJUK IS A JELEIT, HISZEN A KÖZELMÚLTBAN NAGYON MEGNÖVEKEDETT A GONOSZSÁG.

Látni kell, hogy a jelenlegi korszakra is ítélet fog jönni. Jézus beszélt földi szolgálata során Noé koráról és Lót idejéről, Szodoma és Gomora napjairól is. Mindkét korszakot ítélet követett, amely embereket törölt el a Föld színéről, akiknek már nincs lehetősége a változásra. Amikor Isten megszólított bennünket, akkor esélyt kaptunk arra, hogy megmeneküljünk attól a sorstól, ami a bűneink miatt jogosan ért volna minket. Isten elhívott az örök életre, hogy megmeneküljünk a pokoltól.

ISTEN MÉG A KISZOLGÁLTATOTT ÁLLAPOTUNKBAN SZÓLÍTOTT MEG MINKET. Az elhívásunk kegyelemből történt, nem érdemeltük meg. De miután válaszoltunk a hívásra,  az elhívásunkhoz méltó életet kell élnünk.

Ehhez engedelmeskednünk kell Jézus Krisztus nagy parancsolatának: hirdessük az evangéliumot, és tegyük tanítványokká a népeket. Nem az a kérdés, hogy járunk-e gyülekezetbe, hanem ahhoz az áldozathoz méltó életet kell élnünk, amit Jézus Krisztus értünk meghozott. Ő letette az életét, és elszenvedte az Istentől való elszakítottság állapotát is, ami a legnagyobb áldozat volt. Alázattal viszonyult az Atyához, ezért volt képes ezt megtenni. Nekünk is alázattal kell Istenhez viszonyulnunk, hiszen semmink sincsen, amit ne úgy kaptunk volna.

VAN ÚGY, HOGY A TESTI TERMÉSZETÜNK ELLENKEZIK AZZAL, AMIT ISTEN MOND, DE Ő MINDIG JOBBAN TUDJA, HOGY MI JÓ NEKÜNK, MINT MI MAGUNK.

Megnövekedett az erőszakos bűncselekmények száma világszerte, de valamennyire hazánkban is. A világ egyre agresszívabb lesz, de nekünk, keresztényeknek türelemmel kell ezt a helyzetet is viselnünk. Nem tudjuk pontosan, hogy mi a célja az Úrnak azzal, hogy nem ért még véget a járvány. Lehet, hogy van még sok-sok csiszolni való a jellemünkön.

Arra szólít fel minket az Ige, hogy törekedjünk a Szent Szellem egységének a megőrzésére az Egyházban. Ez aktivitást feltételez, azaz tennünk kell valamit azért, hogy a Szellem egységét a békesség kötelékével megőrizzük. Az Efézusi levél úgy beszél az Egyházról, hogy az Krisztus szellemi teste, aminek a tagjai a hívők. A szolgálati ajándékok, mint kapcsok, összetartják a földön Krisztus testét, amíg a Fő és a test – Krisztus és az Egyház – nem egyesül. De a testvéri közösség építése, az Egyház egységének munkálása nem csupán az ő feladatuk, hanem minden hívőé.

„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is.”
(Efézus 4:1-4)

Törekvésre és megőrzésre szólít fel az Ige. Akkor van szükség őrzésre, ha valami értékes dolog veszélyben van. Az ördög, akinek a neve diabolosz, ő a „szétdobáló”, aki veszélyezteti az Egyházban a békességet és az egységet. Nekünk, hívőknek viszont meg kell maradnunk támadások idején is alázatban, szeretetben, szelídségben, türelemben, akkor is, ha mindenki más ideges. Az alázat Istennek való engedelmességet jelent, nem emberek előtti alázatoskodást.

Az Egyház egyik legfontosabb ismérve, hogy közvetíti Isten békességét; ekkor látszik majd meg, hogy olyan, mint a hegyen épített város. A békesség úgy jöhet létre, ha megvalósítjuk a családokban, és erre törekszünk a testvéri kapcsolatokban is: nem hordunk rossz híreket, nem terjesztünk pletykákat, nem veszekedünk.

AZ ELHÍVÁSUNKNAK VAN EGY EGYSÉGES REMÉNYSÉGE: AZ, HOGY MEG FOGJUK LÁTNI AZ URAT SZÍNRŐL SZÍNRE. A GYÜLEKEZETHEZ VALÓ TARTOZÁS ÖNMAGÁBAN NEM ÜDVÖZÍT, DE MIVEL AZ EVANGÉLIUMOT HIRDETJÜK, HISSZÜK, HOGY KRISZTUS TESTÉNEK RÉSZÉVÉ VÁLUNK.

Ez a test folyamatos épülési szakaszban van. Mindig jó látni, amikor megtérnek új emberek. Az építéshez minden egyes ember is hozzájárul, ha megtérés után megkeresztelkedik, pontosabban szólva alámerítkezik. Így válik az egységes test részévé. Ez a test gondosan összeillesztett, és az összetartás is biztosítva van, amiben nagy szerepe van a szolgálati ajándékoknak, de az egyes tagoknak is. Felelősségünk van egymás iránt abban, hogy minél többen részt vehessünk majd az elragadtatásban. Az Egyház nem szólistákból áll! A test önmaga biztosítja saját növekedését, úgy, hogy az egyes tagok elvégzik a maguk munkáját a maguk mértéke szerint.

ŐRIZZÜK AZ ELHÍVÁSUNK REMÉNYSÉGÉT, MUNKÁLKODJUNK AZ EGYHÁZ EGYSÉGÉN!

Isten nem csupán vendégségre hívott meg minket, bár az is benne van az elhívásunkban. Ezzel együtt munkatársnak is elhívott minket. Figyeljünk egymásra, bátorítsuk a meglankadtakat, találjuk meg azokat a személyeket, akik imatámogatást igényelnek!

ELHANGZOTT IGÉK:

• Efézusi levél 4:1-16