Bringatúra a Mecsekben

Július 11-én került sor az idei pécsi ifi kerékpáros túrára a Mecsekben. Először is (és mindenkor) nagyon hálásak lehetünk az Úrnak, mert nem az időjósoknak lett igazuk, és nem jött meg a rengeteg eső zivatarral viharos széllel, amit beharangoztak. Irgalmas volt hozzánk az imameghallgató Isten és igazi bringás időt adott. Sem a nap meg nem szúrt bennünket, pedig a naptejet otthon felejtettük, és a vizek sem borítottak el bennünket (csak annyira, amennyit mi kívántunk, de erről még később).

Igaz, hogy minden eshetőségre felkészültek a szervezők. A legrosszabb opció az lett volna, hogy akár ketten-hárman, ahogy a szombati próbaúton, elmennek ismét canyoningolni a bringákkal, esetleg vízibiciklivel, még nagyobb eső esetén a hátizsákban felfújható csónakkal, és így a rafting is megvan. Dicsőség az Úrnak, utóbbiakra nem volt szükség, és még az alapvető igei létszámnál is többen lettünk.

Kicsi, de annál lelkesebb és elszántabb csapatunk nagy része a terv szerint indult a Teca mama vendéglőtől a bringaúton. Egy kis erőlködés, némi szerelés után felértünk a Remete-rétre, ahol teljessé vált 10 fős ificsapatunk (ketten igen tapasztalt ifik).

Az külön öröme volt a vezetőknek, hogy két ifjú hölgy is beállt a csapatba. Nagy bátorságról és elszántságról tettek tanúságot. Az út során  bizonyították, hogy bár gyengébb edények, de egyáltalán nem gyengébb nem a női. Beszámolóik alapján élvezték is a kirándulást (legalább utólag, mert az idő megszépíti az emlékeket) és nem csak teljesítették.

A Remete-réttől volt egy kellemes “zúgás” lefelé, majd a Szárazkúti pihenőtől egy erdészeti útra tértünk. Itt ismét egy kis mászás, majd csapatás lefelé. Elértük a vadregényes Toplica-patakot. Itt canyoningoltunk bringával Orfű széléig. Ettünk finom fagyit jutalomfalatként, majd a szabadstrandig tekertünk. Ott csatlakoztunk a “gépesített gyalogsághoz” (autóval jöttek le tóköröket futni). Együtt megebédeltünk. Majd a fiúk csobbantak a nagyon kellemes vízbe. Szerencsére a közben látott orosz bombák miatt nem zárták le teljesen a környéket. (Az Orosz család tagjai ugrottak bombát a stégről.)

A dinnyék is megérkeztek Dani jóvoltából, de a második kifogott rajtunk, igaz 12 kg-osak voltak. A labdajátékokhoz sem volt túljelentkezés, így inkább a hazaútra gyűjtöttünk erőt. Az már felfelé a kerékpárúton vezetett. A Remete-réten a hegylakók ismét erdei ösvényre tértek a Bálint kivételével, aki a többieket a kiindulási pontig elkísérte, megkímélve a szervezőket egy újabb hegymenettől (segítségét ezúton is köszönik).

Bízunk benne, hogy az egész csapat megtapasztalta, milyen felüdítő dolog az emberi környezetből az Isten által teremtett gyönyörű természetbe átlépve küzdeni egy kicsit az elemekkel, megtapasztalva az Úr gondviselését, védelmét.

(Fotók: Dezső László, Orosz Olivér és Pasitka Ármin)

Dezső László beszámolója