Biblia, emberek, gépek

Bármerre is járjon az ember, ma már mindenhol belebotlik az ,,okos” szóba. Okostévé, okostelefon, okosautó, sőt, már okos porszívót is vehet bárki. A technológiai újításoknak köszönhetően ma már eljutott az emberiség arra a szintre, hogy az élet minden területén lehetőségünk van gépeket segítségül hívni. Gyárakban precíz robotok rakják össze járműveinket, telefonunkon bármikor emailozhatunk, GPS-ként elvezet minket úticélunkhoz – a legújabb autók kormányához pedig már hozzá se kell érnünk, az irányítást maguk végzik. Azonban a forradalmi újításoknak csak egy részébe lát bele az átlagember, a leglényegesebb dolgokról ritkán esik szó. Nem feltétlen azért, mert titkosak, hanem mert egyelőre semmi hasznát nem élvezzük a mindennapi életben ezeknek a fejlesztéseknek. Mindennek ellenére fontos tisztába lenni, mi is foglalkoztatja igazán a tudósokat manapság, hiszen gyakran a fejlesztések irányai etikai kérdéseket feszegetnek és azok szükségessége is erősen megkérdőjelezhető.

A mesterséges intelligencia kutatása és fejlesztése a tudóstársadalmat is megosztja, sokan egy új korszak beköszöntét várják tőle, míg a másik oldal szerint az emberiség a mesterséges intelligenciával a saját kihalását írja alá.

Mindenekelőtt azonban érdemes megnézni, mi teszi a legnagyszerűbb gépezetet, az embert azzá, ami. A Bibliában Mózes első könyvében olvashatunk az ember teremtéséről. A Biblia beszámoló alapján Isten a saját képmására teremtette az embert és a Föld urává tette. Ugyanerről emlékezik meg Dávid király a nyolcadik zsoltárban, ahol az mondja, a Teremtő kevéssel tette az embert kisebbé önmagánál és a Földön lévő minden állat az emberre lett bízva. A Biblia semelyik másik teremtményről nem mond hasonlókat, egyértelmű, hogy Isten az embert az élővilág csúcsára helyezte, kiemelt szereppel.

A számítástechnika korunk leggyorsabban fejlődő iparága, az évenkénti fejlődés a sokszorosa a más szektorokban találhatóénak. Az óriási léptékben történő előre lepést már 1965-ben megjósolta Gordon Moore, az Intel társalapítója. A róla elnevezett Moore-törvény szerint a számítógépek processzoraiban található tranzisztorok száma kétévente megduplázódik.

A törvény az utóbbi pár évig bezárólag sikeresen megjósolta a növekedést. Az Intel által 1971-ben bemutatott 4004 processzorban 2300, egyenként tízezer nanométer nagyságú tranzisztor volt, addig a szintén Intel által gyártott 2014-es Core i7 processzorba több, mint két és fél milliárd tranzisztort zsúfoltak be, melyek nagysága egyenként csupán huszonkét nanométer. 2005 áprilisában Gordon Moore figyelmeztetett, hogy ez a növekedés nem tartható fenn örökké, hiszen a tranzisztorok mérete valamikor el fogja érni az atomi méretet. Az Intel által gyártott processzorok tranzisztorai 14 nanométer nagyságúak, terveik szerint 2017-re lecsökkentenék 10 nanométerre. Ez a csökkenés azonban csupán 5 nanométeres kivitelezhető, ez alatt ugyanis az atomi részecskék elkezdik meghazudtolni a fizikai szabályokat. Ahhoz, hogy megértsük, ez miért probléma és megoldás egyben a számítástechnika számára, érdemes 100 évet visszaugrani az időben, az 1900-as évek elejére, amikor is a modern fizika útjára indult. Arra is érdemes odafigyelni, a kor legnagyobb elméi hogyan gondolkodtak a világmindenség alapjairól.

A 20. századba belépve a fizikusok egyre mélyebbre ásták magukat az anyag megértésében, és egyre inkább az atomi világ felfedezése került a középpontba. Minél többet fedeztek azonban fel, annál inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az atomi világban a fizikai törvények egyáltalán nem, vagy nem úgy érvényesülnek, ahogy azt Isaac Newton leírta. Az atomi világra felállított törvényszerűségek létrehozták a fizika újabb ágazatát, a kvantumfizikát. A tudósok rájöttek, az anyag végső formája mégsem három alapvető építőkőből, a protonból, neutronból és elektronból áll, hanem ezeket is tovább lehet bontani úgynevezett kvarkokra. A kvarkoknak azonban egy érdekes tulajdonságát fedezték fel: nem szilárd részecskék, hanem rezgések, hullámok alkotják a világmindenség alapját.

Max Planck, a kvantumfizika egyik atyja és úttörője így fogalmazott:

„Engem, aki fizikus vagyok – olyan ember, aki az egész életét egy teljesen prózai tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte –, biztosan senki nem tartana fantasztának. Az atom tanulmányozása által mondom tehát, hogy nincs olyan dolog, hogy anyag! Minden anyag csakis egy atomi részecskéket mozgató erő következtében áll elő és marad egyben, mely erő egyben tartja a legkisebb naprendszert, az atomot. Az egész univerzumban nincs azonban intelligens és örökkévaló erő, azt kell tehát feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött van egy öntudatos, intelligens Elme és Szellem. Ez a valódi eredete az anyagnak.”

Nem Einstein volt tehát az egyetlen a kor fizikusai közül, aki hitt Isten létezésében– bár Albert Einstein vallási hovatartozása, valláshoz való elkötelezettsége a mai napig vita tárgya, kétségtelen, hogy Ő is hitt egy, az Univerzum látható keretein túl létező, ,,hatalmasabb” erőben. Többek között neki tulajdonítják a következő idézetet is:

,,Minél többet foglalkozom a tudománnyal, annál inkább hiszek Istenben.”

Már a 19. század legvégén felfedezték az úgynevezett alagúthatást. Amikor egy elektron egy megfelelően vékony akadályba ütközik, az atomi részecske ,,átteleportálja” magát az akadály másik oldalára. Ezen jelenség miatt létezik az 5 nanométeres határ a processzorgyártásban, hiszen az 5 nanométernél kisebb tranzisztor már nem lenne képes ellátni feladatát, ugyanis a rendszeren keresztüláramló elektronok az alagúthatás miatt akadály nélkül keresztülmennének a tranzisztoron, az akár nyitva, akár zárva van.

Ahogy a kvantumfizika szabályai ellehetetlenítik a hagyományos processzorok végtelenségig való fejlesztését, úgy adnak új lehetőséget újfajta számítógépek kifejlesztésére. A kvantumszámítógépek a kvantumfizika látszólag megfoghatatlan jelenségeit használja fel, hogy a hagyományos számítógépnél sokszorta nagyobb kapacitással dolgozzanak. Ha például egy adat kódolásához 20 kvantumbites kvantumszámítógép kapacitása szükséges, ugyanehhez a feladathoz egy 1,048,576 bites hagyományos számítógép kellene. Mivel egy kvantumbit nem csupán 0 VAGY 1 értéket vehet fel, hanem egyszerre képes 0 ÉS 1 értéket felvenni (megfordítva, ez olyan, mintha ezen cikk szerzője egyszerre ülne órán az egyetemen és otthon írná a cikket, ugyanabban az időpontban), a kvantumszámítógép sokkal gyorsabb feldolgozási sebességre képes.

A kvantumszámítógépek ezen teljesítménye azonban veszélyes is lehet. Ekkora számítási kapacitás ugyanis veszélyt jelenthet a jelenleg ismert biztonsági és titkosítási rendszerekre. A jelenleg használt kriptográfiai rendszerek ugyanis pont a számítógépek azon tulajdonságát használják ki, hogy a számítási limitációjuk miatt képtelenek a rendkívül nagy adathalmazokból kihalászni azt az elektronikus kulcsot, mellyel egy adat hozzáférhető. Egy kvantumszámítógép számára azonban ez már kevésbé probléma. Az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) idén figyelmeztette a kormányzatot, valamint a nagy mennyiségű, titkosított adatokkal rendelkező cégeket, hogy a kvantumszámítógépek elterjedése nagy mértékű veszélyt jelent számukra. Az NSA tanácsot adott több kvantumbiztonsággal foglalkozó cégnek, hogy melyek azok algoritmusok, melyek ,,akár működhetnek is” egy kvantumszámítógép által indított támadás esetén, azonban konkrét megelőző lépéseket nem tudott javasolni az ügynökség. Az olyan, kriptográfiára épülő rendszerek, mint a Bitcoin is veszélyben vannak. A Bitcoin fizetés előnye pont abban rejlik, hogy a felek végig teljes anonimitásban képesek üzletelni, a fizetések visszakövetése pedig sokkal nehezebb, mint a banki tranzakcióké. Andersen Cheng, a Post Quantum nevű kiberbiztonsági cég társalapítója szerint a Bitcoin azon a napon összeomlik, amikor az első teljes értékű kvantumszámítógépet bemutatják. Egy kanadai cég, a D-Wave már több működő kvantumalapú szuperszámítógépet is épített, ezeket azonban jelenleg előrejelzésekre és tudományos modellek tesztelésére használhatók. A NASA a Google és a CIA együttműködésével már egy komplett laboratóriumot épített fel annak érdekében, hogy a kvantumszámítógépek kapacitását felhasználva hozzanak létre önmagukat fejlesztő, magukat tanító szoftvereket.

A Szillícium-völgy egy másik szegletében a világ legnagyobb mobil processzor gyártója, a Qualcomm tűzte ki célul, hogy önállóan tanuló chipeket hoz létre. A cég egy másik technológiával kísérletezik, az úgynevezett neuromorfikus chipekkel. Ezek a processzorok az emberi agy neuron hálózatát imitálják, és külön programozás nélkül képesek felismerni tárgyakat és parancsokat végrehajtani. A Zeroth-program keretében a Qualcomm már ki is fejlesztett egy prototípust, mely félelmetes eredményeket hozott.

A teszt során a chipet egy Pioneer nevű robotba építették, melyet egy leegyszerűsített gyerekszobába helyeztek el. A szobába polcokat raktak be, majd játékokat szórtak szét. A robot aktiválásakor magától megragadott egy Amerika Kapitány figurát, majd elindult a szoba egy pontja felé. Amikor az egyik fejlesztő egy polcra mutatott, a robot megfordult, elindult a polc felé és odarakta a játékot. Ezek után a szétszórt játékok közül a robot kiválasztotta az akciófigurára legjobban hasonlító Pókembert és ezek után már útmutatás nélkül Amerika Kaptány mellé ültette a polcra – mindezt előzetes programozás nélkül.

A Qualcomm tervei szerint ezek a processzorok hamarosan a mobil készülékeinkben is megjelennének. Hosszútávon azt szeretnék elérni, hogy ezen emberi agy alapján felépített chipek maguktól ismerjenek fel helyzeteket és még emberibb módon lépjenek kapcsolatba felhasználójukkal. Orvosi felhasználásuk is szóba került már, ez esetben az orvosi gépek személyre szabva, a beteg életjeleit folyamatosan figyelemmel követve maguk döntenének a beadandó orvosságról és annak mennyiségéről, az orvos beavatkozása nélkül.

Ilyen szintű interakciónál azonban már felmerül a kérdés: lehet-e egy mesterségesen létrehozott intelligencia etikus? Ha igen, ki tanítaná meg neki, mi helyes és mi nem? A Chappie nevű filmben példát láthatunk arra, mi történne, ha egy gengszter bandán állna, megtanítsa egy gyermek értelmi szintjén lévő robotnak, mi a helyes. A film ezen része azonban nem is rugaszkodott el annyira a valóságtól. A Microsoft Taylor nevű chat robotja igen rövid életűnek bizonyult, miután a beindítás után 24 órával a gép szexista és rasszista ötletekkel bombázta a vele beszélgetőket, végül, miután a program Hitlert éltette a Microsoft lekapcsolta a szolgáltatást. Taylornak a vele chatelők reakcióiból kellett volna tanulnia, azonban a célcsoportnak szánt 18-24 éves korosztály jó viccnek találta, hogy Taylort rasszista, szexista dolgokra tanítják. Stephen Hawking szerint a fejlesztéstől és felhasználástól függően a mesterséges intelligencia ,,a legrosszabb vagy a legjobb dolog lehet az emberiség történetében”.

Életre kelthető-e tehát egy gép? A Biblia alapján a válasz egyértelműen az, hogy nem.

A földből való megformálás után az ember az életet Istentől kapta, az Ő lehelete adta az emberbe a szellemet (1 Mózes 2:7), ami, ha elhagyja a testet, akkor a test újra halott állapotba kerül (Prédikátor könyve 12:9). A Biblia a vérevést sem véletlenül tiltja, hiszen az az életnek hordozója, eszerint pedig egy gép semmiképpen nem válhat élővé. Az ember azonban egyre többet tesz azért, hogy élőt teremtsen, vagy akár saját magát mentse meg, fémtestbe zárva.

Az emberi értelem leutánzásának legextrémebb formája már nem is leutánozni, hanem testből testbe próbálja átvinni az emberi tudatot. Egy Alcor nevezetű cég a krionika egyik úttörője. A krionika emberek halál utáni hibernálásával foglalkozik, abban a reményben, hogy a későbbiekben lesz rá mód, hogy a lefagyasztott testet valamilyen módon feltámasszák. Az Alcor 1967 óta 117 kliens teljes testét vagy fejét hibernálta. Némelyik ügyfél ugyanis nem megöregedett testében akar ,,feltámadni”, hanem megelégszik azzal, hogy amint a technológia megengedi, egy mechanikus testbe töltsék fel tudatát. Már ma is vannak olyan kezdetleges, azonban sikeres kutatások, melyek lehetővé teszik, hogy a robotot irányító processzort kicseréljék agyszövetekre és az irányítsa a gépet. Egy, a Smithsonian weboldalán található hír szerint egy csapat tudós sikeresen ültette be egy földigiliszta agyát egy Lego-ból épített robotba, mely ezek után képes volt olyan alapvető feladatokra, mint bejárni a kijelölt terepet és kikerülni akadályokat. Bár egy teljes emberi agy feltérképezése és robotba ültetése ennél sokkal nehezebb feladat, valamint a mainstream tudományos közösség is szkeptikus ezekkel a kísérletekkel kapcsolatban, a transzhumanizmus terjedésével az e féle kutatások is egyre nagyobb teret kapnak, legtöbbször a magánszektor finanszírozásának köszönhetően.

Lehetséges-e hogy az emberi élet költözzön át testből testbe? A következő részt Mózes első könyvében olvashatjuk:

,,És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő”.

Isten tehát korlátozta az ember szellemének (a Károli fordítás sok helyen a szellem helyett a régies szóhasználat miatt a lélek szót használja) a testben maradását, a halál pillanatában elhagyja a testet és elfoglalja a túlvilágon kijelölt helyét. A lélek és a szellem, bár kapcsolódnak, bizonyos módon elkülönülnek egymástól (ezt Pál is megerősíti a Zsidókhoz írt levél 4:12-ben). A lélek tartalmazza az emberi értelmet, érzelmet és akaratot. Az orvostudomány is kutatja még, hogy az agy mely területei és hogyan befolyásolják ezt a három tulajdonságot. Az azonban bizonyos, hogy az agy egyes területeinek annyira precízen és pontosan időzítve kell dolgoznia, hogy ember alkotta gép még nem képes ennek tökéletes utánzására. Még amennyiben sikerülne is egy ember memóriájából a lehető legtöbb információt átmenteni egy robotba, a működő gép csak egy imitációja lenne a leutánzott személynek, nem a személy maga.

 

Elképzelhető-e tehát, hogy a tudomány megtalálja módját, hogyan tudja legyőzni a halált? A Biblia szerint az ember testi élete Ádám és Éva óta halálra van ítélve, a test a feltámadáskor fog ismét előjönni a sírból, amikor is az ember Isten ítélő széke elé áll. Az Újszövetségben Jézus azonban utat mutat azok számára, akik az elmúlás elkerülésének lehetőségét keresik, Márk evangélista feljegyzéseiben a következő szavakat olvashatjuk Jézus Krisztustól: ,,A ki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül”.

(Címlapkép forrása)

Horváth Barnabás írása

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés