A fiatalok szerepe az istentisztelet helyreállításában – 2017. december 29.

A pécsi ifi közösség a 2017-es évet szeretetvendégséggel összekötött istentisztelettel zárta. Az istentiszteleten elhangzottakat, Bozsovics Milán prédikációjának összefoglalóját itt olvashatják:

Dávid királysága idején vált Jeruzsálem Izrael szellemi és földrajzi központjává, akkor, amikor a király Hebronból áthelyezte székhelyét Jeruzsálembe, majd a frigyládát is elhozta Bahalából. Saul idejében a frigyláda jelentőségére nem tettek elegendő hangsúlyt, ebben Dávid királysága alatt jött egy pozitív fordulat. Dávid rájött arra, ahhoz, hogy Izrael Isten uralma alatt éljen, nem elég Jeruzsálemet fővárossá megtenni, Isten köztük lakozó jelenlétéhez való viszonyt is meg kell újítani, amely mentén elindulhat Izrael szellemi helyreállítása. Fontosnak tartotta, hogy közösségi szinten is megnyilvánuljon Isten jelenléte.

1) „Nem törődtünk vele”- Az istentisztelethez, Isten jelenlétéhez való viszony megújítása

I. Krónika 13:1-3

A kifejezés, miszerint „nem törődtünk vele [a frigyládával]”, elsősorban azt fejezi ki, hogy Izrael fiai nem látogatták a spirituális központot, másodsorban, hogy nem keresték, nem érdeklődtek és nem tudakozódtak felőle. Amikor szükséges lett volna, akkor az izraeliták nem járultak Isten jelenlétébe, nem kérték az Ő bocsánatát és segítségét, nem tartották fontosnak az egymás felé való szolgálatot. Dávid felismerte, hogy ezen változtatni kell.

Egyetemistáknak, döntés előtt álló fiataloknak fontos meggondolni, hogy valóban fontosabb-e a karrier a szolgálatnál. Ha észrevesszük azokat a területeket, ahol szükség van még szolgálókra, és ezt a feladatot a hírnév, karrier elé helyezzük, akkor be tud teljesülni az az ígéret, hogy aki Isten házát építi, annak Isten is építi a maga házát. Egy kisgyermek véletlen elszökhet otthonról, amikor a szülők épp nem figyelnek rá, azonban nem várják el, hogy magától visszajöjjön, hanem elmennek érte, megkeresik és hazaviszik.  Vannak feladatok, amelyeket nem lehet úgy ellátni, hogy bár a szükséget felismerjük, de nem vesszük ki a részünket a munkából. A törődésnek, munkának megvan a maga terhe, de hinni kell abban, hogy Isten kipótolja a szolgálatra szánt időt, és megadja a sikert a tanulásban, egzisztencia-teremtésben.

Fontos, hogy az aratás előtt ne csak távolról szemléljük a búzatáblát, hanem a búzakalászon lévő magokat közelről is vizsgáljuk meg, mivel lehet, hogy távolról nézve egy színben pompázik a búzatábla, érettnek tűnik, de közelről szemlélve kiderül, hogy vannak magok, amelyek még nem érettek, velük törődni kell. Türelmesnek kell lennünk egymással. Van, hogy egy fiatal, bár szeretné, de még nem érti mi a böjt, ima, szellemi élet. Sámuelről is írja az ige, hogy azért „nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki neki Isten igéje”, pedig édesanyja felajánlotta Isten szolgálatára. A történetet ismerjük: Isten kezdeményezett és Sámuel elkezdte megismerni az Urat. Egy fiatal esetében is pillanatok alatt be tud robbanni a kijelentés a szellemébe, de fontos, hogy törődjünk Isten jelenlétével, legyünk ott ahol Isten szelleme közösségi szinten is megnyilvánul.

Nem máshoz képest kell meghatározni magunkat, fejlődésünket, hanem saját cselekedeteink megvizsgálásából származhat a jó önértékelés, miként Pál is mondja egy helyen: „Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.” A pécsi fiatalok körében látni, hogy felértékelődött az istentisztelet jelentősége. Ez elsősorban azért történhetett, mert Isten számára fontos a különböző generációk felé való szolgálat, ő az, aki kezdeményez. Ezt a kegyelmi időszakot csak úgy tudjuk kihasználni, ha aktívan részt veszünk a közösségünk életében és szolgálatában. Istennek van olyan jelenléte, ami csak közösségben tud megnyilvánulni. Dávid idejében Isten megmutatta ezt a jelenlétét, amikor a frigyláda a helyére került. Nem kell megijedni, ha egy fiatalnak még nincs tiszta látása a böjtről, szellemi harcról. Először Sámuel se ismerte fel Isten hangját, de eljött a pillanat, amikor megértette, ki szól hozzá. Sámuel azért hallhatta meg Isten szólítását, mert a frigyláda közelében tevékenykedett és nem valami mással volt elfoglalva. Ha meg akarjuk hallani, látni Isten útmutatását, szükséges, hogy elválasszunk időt Isten számára, amikor semmi sem tudja elvonni a figyelmünket róla. Az Úr miatt látogatni kell azt a közösséget is, ahol manifesztálódik az Ő ereje.

2) Bahala: a kereszténység nem keverhető a mai nyugati kultúrával

II. Sámuel 6:1-2

A 2. Sámuel 6. fejezetében olvassuk, hogy a frigyláda Bahala városából lett felhozva. A helység neve a Baál kultusz nevéből származik, mely kultusz részeként az emberek prostitúcióban, szexuális perverziókban merültek el, ételáldozatokat mutattak be Baálnak. A kultusz praktikáinak nagy része a mai nyugati szórakoztató kultúrához hasonló. Egy kereszténynek fontos eldönteni, hogy ragaszkodik-e a mai kultúra számos eleméhez. Ahogy Dávid is elhozta a frigyládát Bahalából, egy elkötelezett hívőnek is ki kell vonnia magát bizonyos tevékenységek végzése alól. Ez nem azt jelenti, hogy vallásos módon ki kell vonulni a világból, csupán nem szabad hagyni, hogy a szórakoztató kultúra elvegye a szabad döntésre való képességet, és leuralja a keresztény fiatalokat. Ma az igézés kulturális termékeken keresztül – filmek, Facebook, Instagram – nagyon erősen működik.

El kell dönteni, hogy kinek szolgálunk, mire szánunk időt. Vagy a bulikultúrában van otthon valaki, vagy Istent szolgálja. Ezért kell vigyázni azzal, milyen filmeket néz, milyen zenét hallgat az ember, mert hatni tudnak rá tudat alatt is. Sokan azt mondják, hogy ahhoz, hogy tisztába legyenek a világban történő dolgokkal, egyfajta módon „részt kell venni az eseményekben”. Azonban éppen ellenkező esetben lehet sok mindent megérteni, akkor, ha az ember tesz két lépést hátra, eltávolodik attól a kultúrától, amiben él, hogy megértse. Nem lehet felemás kereszténynek lenni. Az igében olvasunk arról, hogy az utolsó időkben a szentek még szentebbek lesznek, a bűnösök pedig még bűnösebbek. Ezért nagyon fontos minél előbb egy végső döntést hozni az Istennel való elköteleződés mellett.

Ha Isten jelenléte erős egy gyülekezetben, akkor a bűnök lelepleződnek. A jeruzsálemi gyülekezet megalakulásakor akkora volt a Szent Szellem jelenléte, hogy egy hazugság miatt Ananiásnak és Szafirának komoly árat kellett fizetnie. Az Úr előtt nem lehet eltitkolni a bűnöket. Isten jelenléte azonban nem csak ítéletben tud megnyilvánulni. A bűn lelepleződése alapvetően egy pozitív esemény: ilyenkor az ember el tud indulni a megtérés útján. Ha a közösség egységben van, akkor ott megtérések, gyógyulások, csodák történnek.

3) A szolgálat alapja: Ahió és Uzza vagy az elhívott léviták? A helyreállítás, megújulás belső akadályai.

II. Sámuel 6:3-8, I. Krónika 15:2

Dávidnak külső ellenségeket kellett legyőzni mielőtt elfoglalta Jeruzsálemet. A kívülről jövő támadás mellett viszont a frigyláda felvitele közben belső kihívások is jelentkeztek.

Amikor Bahalából, Abinádáb házából elhozták a frigyládát, akkor Abinádáb két fia, Ahió és Uzza vezették a frigyládát vivő szekeret. Ez nem kellett volna magától értetődő legyen, hogy csupán azért vezetik a fogatot, mert az apjuk házában tartózkodott a szövetség ládája, ami nyilván nagy megtiszteltetés lehetett. Ha valaki felelős, döntéshozó szolgálatban áll, akkor nagyon nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy a megfelelő irányba terelje a többieket. Az Ahió és Uzza által vezetett szekérrel történt valami, ami miatt az megborult és tragédia lett a vége, melynek következtében egy ideig szünetelt a frigyláda Jeruzsálembe való felvitele.

Ahió nevének jelentése „testvériség”. A szolgálatban a sorsközösség nem lehet irányadó a tekintetben, hogy kit vesz az ember maga mellé szolgálni. Az elhíváson alapuló viszonyt kell előtérbe helyezni. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell tagadni a barátokat, szimpátiát, de a testvériséget, barátságot a helyén kell kezelni, amikor arról van szó, hogy Isten kit milyen területen akar használni. A szolgálatra leginkább odaszánt embereknél, fiataloknál látni, hogy teljesen háttérbe szorították a családi háttér által nyújtott előnyöket, és teljes alázattal állnak a szolgálathoz. Jézus Krisztus is kiüresítette magát, majd a földi szolgálatában tanúsított alázata, önfeláldozása miatt visszanyerte a dicsőséget. A szolgálatban nem a szimpátiának, rokonszenvnek kell meghatároznia azt, hogy kivel szolgálunk: alázattal Isten akaratát kell követnünk ezen a területen is. Nem pártoskodni, versengeni kell, hanem azt nézni, hogyan lehet támogatni a másik elhívását. Ahió szerepének két üzenete van: akkor állj az élre, ha a célhoz vezető utat is tudod, valamint nem a testvériség, kapcsolatok, barátság a szolgálat alapja.

Uzza nevének jelentése „méltóság, erő, hatalom, hév”. Amikor a frigyláda elcsúszott a helyéről, erővel próbálta visszatolni. Az intellektuális képzettség, diploma, szaktudás, jó anyagi helyzet nem jelent automatikusan szellemi érettséget és elhívást, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy minden ajándék felülről, a világosság Atyjától származik. A tehetség, képesség nagyszerű dolog, amit Isten fel tud használni, de az elhívás forrása nem a tehetség, hanem Isten személye és szuverén döntése. A frigyláda körüli szolgálat nem erőn alapult, hanem elhíváson. Dávid Uzza halála után a Tórából megértette, hogy egyedül a léviták vihetik a ládát, mivel Isten korábban őket hívta el erre a feladatra. Az embernek Isten elhívásához kell igazodnia. Az egyházban is minden tagnak meg kell találnia azt a személyes feladatot, amit személyesen Istentől kap. Van, hogy emberek Ahió és Uzza hibájába esnek, azáltal, hogy az előttük járók teljesítményét, eredményeit maguknak tulajdonítják anélkül, hogy Isten tökéletes akaratát keresnék. Mikor az ember beleáll a személyes feladatába, akkor alakulhatnak bárhogy a dolgok, megpróbálhatja bárki eltávolítani onnan, de aki az Istentől rendelt helyén van, azt nem tudják a körülmények elbizonytalanítani. Uzza üzenete, hogy az identitása az erejéből, képességeiből, méltóságából, ambícióiból származott. Fontos, hogy az előbb felsoroltak helyett a krisztusi természet legyen az identitásunk alapja.

4) Mikál hozzáállása a megújuláshoz, Dávid alázata

II. Sámuel 6:14-16, 20-22

Amikor Jeruzsálembe bevitték a frigyládát, akkor a nép legnagyobb része örömmel, tánccal ünnepelte az eseményt. Egyetlen emberről ír a Biblia, aki megvetéssel nézett Dávidra: Saul lánya, Mikál. Ő a megújulást látva, – bár Dávid király volt a férje – nem tudott örülni, cinikusan viszonyult a felkent emberhez. Amikor elkezd helyreállni az istentisztelet, szolgálat, a dicséret, akkor félre kell tenni minden személyes sértettséget és be kell csatlakozni a közösségbe, Isten szolgálatába. Ha mindenki alázattal, saját ambícióit háttérbe szorítva kezdi el dicsérni és szolgálni Istent, akkor ott Isten jelenléte is egyre erősebben lesz jelen. Dávid jól tudta, hogy a megújulás Istennek köszönhető, ezért alázta meg magát a nép előtt. Számunkra is fontos üzenet Dávid tette: amellett, hogy hiszünk abban, hogy Jézus felvitte a bűnöket, betegségeket, szegénységet a keresztre és igyekszünk is egy nehéz helyzetben átadni neki a terheket, úgy a dicsőséget is át kell tudnunk adni Istennek.

Fontos eldöntenünk: Mikálok, Ahiók és Uzzák leszünk és hátráltatjuk Isten munkáját helytelen önértékelésünkkel, személyes ambíciók által, cinizmussal vagy Dávidok, léviták leszünk, akik az Istentől elrendelt szolgálatba állnak bele az Istentől kapott elhívás alapján.

Horváth Barnabás összefoglalója